Az UCP (a Universal Studio Group egyik cége) és a Netflix közösen porolta le Scott Pilgrim történetét, hogy újra képernyőre vigye úgy, ahogyan azt anno Bryan Lee O’Malley megalkotta: animeként. Mielőtt elveszne mindenki a Netflix ráncfelvarrott Scottjában, a Scott Pilgrim rákapcsolban, egy kis nosztalgiázásra hívok mindenkit: Scott Pilgrim képregény újraolvasásra!
Scott Pilgrim kivételes átlagélete 2010-ben, a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon kezdett beszivárogni a magyar geek berkekbe, amikor az akkor még létező Nyitott Könyvműhely belefogott a kanadai rajzoló, Bryan Lee O’Malley debütáló sorozatába. Az akkori recenziók alapján nem is voltunk nagyon lemaradva frissességben a külföldi kiadástól. Bár Scott Pilgrim 2004-ben jelent meg először hazájában, Kanadában, későbbi világhírneve csak 2009-ben kezdett kiépülni, amire sikeresen rácsatlakozott a magyar kiadás.
De a sztorit sokkal többen azért mégis a szintén 2010-ben moziba került Edgar Wright-filmből ismerhetik – vagy főleg azután, hiszen a Scott Pilgrim a világ ellen film saját idejében nagyot bukott.
De ki is az a Scott Pilgrim, és miért akkora szám?
Bryan O’Malley sztorijának – mily meglepő – főhőse a címadó Scott Pilgrim, a kissé életképtelen 23 éves geek fiú, akit a zenélésen, a filmeken és a videójátékon kívül nemigen fog meg semmi. Így telnek eseménytelen napjai, annyira, hogy unalomból még egy tizenhét éves kínai lánnyal is járni kezd. Aztán egy csapásra beleszeret a minden szempontból menő Ramona Flowersbe, akivel muszáj összejönnie. Eddig úgy hangzik az egész, mint egy tini romkom, és őszintén, nem is járunk messze az igazságtól. A Scott Pilgrim képregényekben mindenki kavar mindenkivel, ilyen vagy olyan lelki sebeket vagy dühöt hordoz magában a volt kapcsolatokból.
Egyvalamiben ugyan, de abban nagyon különbözik Scott Pilgrimék szerelmi élete a miénktől: itt nem lehet büntetlenül kavargatni.
E szabály alá rendeződve Scott sem kezdhet el csak úgy járni Ramonával. Előtte ugyanis le kell győznie a lány hét gonosz exét, akik az új potenciális pasira készülve már ligába is álltak. Legyőzésükhöz a fiúnak pedig nem kell mást tennie, mint önmagának lennie: vérbeli geekként megragadni azt a tudást, amit ez a szubkultúra csak adni tud.
Összekacsintós nosztalgiázás mielőtt az menő lett volna
O’Malley képregénye részben a geek életérzés miatt szerethető, másrészt ez emeli ki a tini romkom zsánerből: azokkal a dolgokkal tömte tele az oldalakat, amiket az olyan kaliberű emberek szeretnek, mint ő vagy Scott. Kedvenc zenészeitől egészen a B kategóriás filmeken át a szuperhősképregényekig mindenre találni egy apró kikacsintást. Még a főhős neve is egy utalás – ugyanis Bryan O’Malley-t a kanadai Plumtree Scott Pilgrim című száma inspirálta képregénye megrajzolására.
A geekség fúzióját testesíti meg az amerikai képregények és a mangák esztétikájának keveredése O’Malley stílusában. A panelvezetés, a hangeffektek és a szuperhősképregények elmaradhatatlan pózai egyértelmű utalások a Marvel/DC térfélre – az olyan elmaradhatatlan apróságról nem is beszélve, mint hogy Scott kabátján az X-Men X szimbóluma szerepel. A hatalmas szemek és keskeny, de nagy arcok pedig a mangák világából merítenek, miközben teljesen egyedi, O’Malley-re jellemző karakterdizájnban ismerhetjük meg a szereplőket. A mangák maradéktalan hatása egyértelműen felfedezhető még az érzelmi túlkapásokban, a drámai pillanatok humoros csúcsra járatásában. Minderre csatlakozik rá harmadik menőségként a videójátékok működési mechanizmusa vizuálisan.
Aki szeret easter eggekre vadászni, annak ajánlom ilyen célból (is) újraforgatni a Scott Pilgrim képregényeket, mert sokat ad a humorához és a vizualitásának megértéséhez. Visszagondolva az elmúlt tíz év mozis trendjeire, vicces is, hogy Scott Pilgrim mennyire megelőzte a korát! Ugyanis ami nem sikerült neki a mozikasszáknál, később azt járatta csúcsra a Ready Player One vagy a Stranger Things.
Az utalások puszta örömszerző voltán túl Bryan Lee O’Malley konkrét univerzumot épített rájuk. Olyan elemekkel szőtte át a képregényt, amelyeket kedvenc virtuális világunkban teljes természetességgel használunk. A karakterek valóságában ez pedig igenis kézzel fogható, a konfliktusokat megoldó eszközök lesznek.
Egy valóra vált videójátékban élnek, ahol az életerőpontok gyűjtésétől a bármikor aktiválható skillekig bármi megtörténhet.
És hogy az olvasó se akadjon meg ezen, O’Malley mesterien elsimítja a való világ és a game közti éles határt. Becsapja érzékeinket, de úgy, hogy boldogan elhisszük neki, hogy Kanadában a futárszolgálat a térközi úthálózaton közlekedik (vagy épp valaki tudatalattiján át), és az emberek különböző szinteket érhetnek el, vagy mindenféle fegyvereket varázsolhatnak elő a hátitatyóból. Közben azért nem feledkezik el arról, hogy mindez mennyire abszurd, és ezzel saját szereplői is teljesen tisztában vannak. Scott Pilgrim képregényeket számos negyedikfal-áttörés és cselekményre előreutalás jellemzi, melyek hozzátartoznak ahhoz a geek játékhoz, amit O’Malley létrehozott.
Scott Pilgrim többről szól, mint a videójátékok
A geek életérzés életre keltése mellett O’Malley teljes őszinteséggel és némi odakacsintással beszél a fiatal felnőttek mindennapi kihívásairól. Középpontban ott van Scott, aki minden béna helyzetből fel tud sorakoztatni egy csokorra valót. Mint például kénytelen egy matracon osztozni meleg lakótársával, Wallace-szel. A közös albiban a fogkeféjén kívül jóformán semmi sem az övé, akkora csóró, és egy egyszerűbb munka sem jön össze neki. Sajnálni való (vagy szánni való? – döntse el mindenki maga) figura, de O’Malley mégis képes általa ennek a korosztálynak a kihívásait megmutatni úgy, hogy olvasóként mi is inkább mosolyogjunk az egészen. O’Malley sosem feledkezik meg arról, hogy Scott bármilyen hülyeséget is lépjen meg, vagy bármennyire törje össze valaki szívét, tettei mögött ott van a szorongó ember, aki amúgy a legjobbat szeretné mindenkinek, és csak ez a félelem téríti el céljától. A rajzoló ezen tehetsége napjainkig sem kopott meg, elég csak elővenni a magyarul is olvasható Repetát.
A generációs problémákkal való együtt rezonálás csak egy a képregény számos sarkalatos pontja a képregénynek és Scott Pilgrim karakterének. Kötetről kötetre haladva azt látjuk, tanuljuk el főszereplőinktől, hogyan kell megérni egy komoly kapcsolatra. Anno első olvasáskor nem értettem, hogy ahhoz, hogy Scott randizhasson Ramonával, miért neki kell legyőzni az exeket, és nem pedig a lánynak, akinek pont megbeszélnivalója lenne a volt pasikkal/csajokkal. Részben azért van ez így, hogy a narratíva összhangban legyen a videójátékos környezettel: a hősnek akadályokat kell leküzdenie, hogy méltónak találtasson a szerelemre.
Hogy elnyerje a hercegnőjét, ki kell állnia a hét próbát. Vagy csak bele kell képzelni magát a kedvenc játékaiba, a Super Marióba vagy a Zeldába.
Erre a képre erősít rá egy másik típusú narratíva, mégpedig a manic pixie dream girl (röviden MPDG). Ez egy olyan popkulturális trópus, amiben a férfi főhős egy „nem átlagos lány” után epekedik, és ez a különleges nő nem mellesleg életcélt ad neki. Scott Pilgrim esetében a Ramonával való találkozás a katalizátor ahhoz, hogy hőssé és egyben érett felnőtté válhasson.
Mindeközben Ramona életútja és személyisége a háttérben marad, sőt annyira összejön Scott-tal, hogy egy fikarcnyit sem hezitál – minden a bevett narratíva szerint megy. Ez és Ramona későbbi háttérbe szorulása pont arra utal, amiért a manic pixie dream girl archetípust kritizálni szokták: a női karakter leredukálódik egy puszta történetelemmé, ami a férfi főhős fejlődését szolgálja, a nő kárára. Emellett a férfi karakter képességeit is megkérdőjelezi azzal, hogy egy deus ex machinaként érkező lány nélkül nem lenne képes a változásra. Ami menti a Scott Pilgrimet az MPDG használatában, az a Scott és Ramona közti dinamika, valamint az, ahogyan összecsiszolódnak – ezt pedig a képregény adja meg teljes hatkötetes hosszában. Például ahogyan jönnek és legyőzetnek a gonosz exek, úgy ismerjük meg Scott korábbi kapcsolatait is.
Így, bár látszólag Ramona volt afférjaival száll harcba, igazából saját múltbéli hibáit fejti fel, nem mellesleg ezzel rálép a felnőtté válás útjára. Scott-tal párhuzamosan – kevésbé látványosan ugyan –, de Ramona is elindul egy ilyen fejlődésen, azaz
ez a hercegnő párjával együtt állja ki a próbákat.
Hiszen minél keményebb gonosz exek érkeznek, annál inkább ő is rákényszerül, hogy szembenézzen velük, ne pedig csak egy „alig emlékszem”-mel intézze el ügyüket. Tényleges konfrontációkon túl ez sokkal inkább Scott-tal közös pillanatokban jelenik meg, amikor is Ramona hagyja, hogy megismerje a másik a múltját – ezzel fokozatosan elvesztve titokzatos pixie girlségét. A kölcsönös ex-legyőzésekben vagy kibeszélésekben tárják fel egymásnak esendőségüket, ez pedig olykor közelebb hozza őket egymáshoz, máskor pedig áthidalhatatlannak tűnő szakadékot váj. Egy hol akciójelenetekkel, hol pedig kicsit elmélyülős, aranyos, de enyhén keseredés beszélgetésekkel tarkított út ez számukra. Scott és Ramona kapcsolatáért minden geek külcsín mellett pont amiatt izgulhatunk, hogy képesek legyenek végiggondolni múltbeli tetteiket, és olyan, egymás tiszteletén alapuló párkapcsolatot építsenek fel közösen, amire mindenki vágyik a valóságban.
A Scott Pilgrim képregény nem hiába tud releváns lenni mind a mai napig. Bár utalásai egy napon nem lesznek frissek és könnyen dekódolhatóak, központi mondanivalója azonban örökérvényű marad. Hiszen azt nemcsak a popkultúra legkúlabb elemeivel építi fel, hanem az emberi kapcsolatok és a mesék univerzális üzenetein keresztül.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
