Bár a García! nem kerülte el, hogy az adaptálás során kicsit lenyesegessenek a húsából, a lényeg megmaradt: a jobbos szuperkém karaktere mozgóképen is élvezetesen lavírozik a megosztott Spanyolország politikai fekáliaviharában. Sorozatkritika.
A HBO Max-on napvilágott látott sorozat nagyjából tartja magát a képregény első két kötetéhez: az egykori jobbos szuperkémet, a véres Franco diktatúra kiszolgálóját, Garcíát (Francisco Ortiz) egy véletlen folytán felébreszti a hibernációból az élete sztorijára hajtó újságíró, Antonia (Veki Velilla), innentől pedig a férfinak egyszerre kell kibogoznia a múlt érte nyúló szálait és helytállni a mai, kissé más felfogású, éppen egy viharos választásra készülő Spanyolországban, ahol pattanásig feszült a politikai helyzet.
Garcia! pilotkritika – Megmentheti-e Spanyolországot egy fasiszta szuperkatona?
Sajnos a HBO Max-os adaptálás során a García! nem kerülte el, hogy egy kissé beleolvadjon az átlagos amerikai zsánerprodukciók hosszú sorába.
Ez már az első vonatos flashback jelenetben látszik – jó iramú, izgalmas, feszülten megrendezett az, amit látunk, de messze van a képregény fény-árnyék hatásokat előszeretettel használó fékevesztett vizuális őrületétől. Az akciók burleszkbe hajló humorából erősen lejjebb csavartak a készítők (az eredeti alkotás helyzetkomikumai, amelyek a szuperügynök jelenre való ráeszmélését használták ki, azért jelen vannak), mint ahogy az idősíkokkal sem játszik el a sorozat olyan ötletesen, mint a képregény tette azt jó párszor – egyszóval több szempontból is kissé jellegtelen a végeredmény.
Ennek ellenére magát a lényeget, a szövevényes politikai hátteret sikerült átmenteni a sorozatba. A García! tele van olyan jól realizált, romlott alakokkal, akiket nagyon személyes indítékok tartanak a politikai szarviharban – egyszóval ők is csak emberek. A sorozat sikeresen ülteti el a nézőben azt a felismerést, amit a képregény is kiváltott, jelesül: a hatalom megrontja, magához rohasztja az embert, aki idővel mindent és mindenkit elveszíthet. Ironikus, hogy pont egy elnyomó rezsim legjobb végrehajtó embere, azaz a címszereplő az, aki képes átlátni ezt az egész sötét helyzetet és korrigálni múltbeli hibáin. Társa pedig egy oknyomozó újságíró, akit jellemző módon majdnem mindenki el akar söpörni az útból, hiszen a teljes igazság felfedésének igénye finoman szólva nem túlságosan sajátja egyik rendszernek sem.
Apropó szereplők: a García szerepében mozgó Francisco Ortiz tökéletes választás volt az ügynök karakterére – legjobb pillanataiban van olyan cool, mint képregényes mása. Igazi “víz és tűz” párost alkotnak a hebehurgya újságíróval, Antoniával, akinek szerepében Veki Velilla szintén jól érzi izgő-mozgó figuráját.
A García! tehát minősége alapján igazi sikerprodukciónak tekinthető. A fináléban szépen fel is dobják a labdát a második évadnak, amelyhez bőven adott az alapanyag is, a kérdés már csak az, hogy ebben a zajos világban, ahol mindenki a saját maga igazát harsogja, van-e igény a kurzusok felett átívelő szintézisre – szerintünk nagyon is megéri vele tenni egy próbát.
