Múlt héten érkezett az HBO Maxra a streaming szolgáltató nagyszabású új sorozata, a Garcia!, amely Santiago Garcia és Luis Bustos képregénye alapján készült. Az első két epizód lassan építi fel a sztorit és a feszültséget, de teszi mindezt szórakoztató és érdekes stílusban. Garcia! 1-2. rész spoilermentes kritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Képregény-adaptációkkal manapság tele vannak a mozik és a streaming szolgáltatók. A Marvel és DC szuperhősei évről évre látnak el minket szórakoztató tartalmakkal. Egy ilyen felkapott műfajban épp ezért egyre nehezebb újat mutatni, vagy mondani. A Garcia! egyik erőssége az, hogy a hagyományos szuperhős eredettörténet mellett tud új gondolatokat és nézőpontot behozni az ezerszer látott történetbe.
HIRDETÉS
A Garcia! egyrészt tiszteleg az 1960-as évek James Bond filmjei előtt. Az elegáns, még a csatába is öltönyben induló Garcia udvarias, sármos, és csapata mindig valami ötletes kütyüvel látja el bevetés előtt. A forgatókönyv emellett nagyító alá veszi Spanyolország történelmét – azon belül a Franco rezsimmel – és aktuálpolitikai helyzetét. Teszi ezt néha humorral és ironikusan, néhol komor hangulatú jelenetekben. Ebből a szempontból lesz különleges a spanyol szuperhősről szóló sorozat.
A történet szerint Franco diktatúrája idején működő titkos társaság egy szuperkatonát hoz létre, akit később kriogén technológiával 60 évre lefagyasztanak. Amikor pedig Garcia (Francisco Ortiz) felébred 2021-ben, rájön, hogy a világ egy teljesen más hely lett, az emberek pedig megváltoztak.
Nemcsak régi ellenségével kell szembenéznie, de az új Spanyolországhoz is alkalmazkodnia kell.
A jelenben megismerjük Antoniát (Veki Velilla), az ambiciózus, fiatal újságírónőt, aki épp egy újságnál gyakornok. Lelkiismeretesen dolgozik, ám önálló ötleteivel nem mer előállni. Egy nap aztán egy névtelen borítékot kap fotókkal egy titokzatos katonáról, és egy számkódot.
A lány nyomozni kezd, a nyomok pedig az Elesettek Völgyébe vezetnek (az Elesettek Völgye egy hatalmas emlékmű, amelyet Franco a polgárháborúban elesettek emlékére a köztársaságpárti és politikai foglyokkal építtetett.) Antonia itt talál rá a régóta szunnyadó Garciára. Bérgyilkosok és egy szintén szupererőkkel rendelkező rosszfiú ered a nyomukba, miközben igyekeznek felkutatni Garcia korábbi csapatának tagjait.
Egy politikai szálat is behoznak a készítők, ugyanis a sztori elején elrabolják az egyik korrupciós botrányba keveredett miniszterelnök-jelöltet. A spanyol fővárosban a hangulat egyre feszültebb lesz, a teóriák pedig egyre vadabbak. A jobboldali és baloldali szavazók egymásnak esnek, egymást gyanúsítva az elnökjelölt elrablásával. A politikai szál az évadnyitó epizódokban nem kapott nagy hangsúlyt, de biztosan jelentősége lesz később. Nem kell a spanyol politikát ismerni hozzá, hogy értsük. Valószínűleg mindannyian ismerjük azt a szürreális szitut, amikor válsághelyzetben a politikusok egymásra mutogatva magyarázzák ki és mit rontott el – ahelyett, hogy a helyzetet orvosolnák.
Az első két epizód komótosan építi fel mind a karaktereket, mind az alapvető konfliktust. Antonia szimpatikus és szórakoztató főhős, egy Z-generációs fiatal. Apjával lakik, karriere kapcsán bizonytalan, pasiját nem nevezi a barátjának, mert nem akar címkét aggatni a kapcsolatukra. Nem tudom, a színésznő miatt, vagy mert így írták meg a karakterét a forgatókönyvírók, de az újságírónő néha sok. Sokat és gyorsan beszél, gesztikulációja és mozdulatai eltúlzottak, és úgy összességében: túlzsizsegi a jeleneteit.
Tökéletes ellentéte ezzel szemben Garcia méltóságteljes és higgadt karaktere. Az első két epizód elején fekete-fehér képkockákon elevenedik meg előttünk a katona egykori élete a ’60-as évek Madridjában, de egyelőre nem tudunk meg sokat magáról az emberről. A pilot egyelőre a két főhőst helyezi el a sakktáblán, illetve megismertünk egy egyelőre rejtélyes rosszfiút is.
Antonia és Garcia közös jelenetei szórakoztatóak, és jól működik az összhang a két színész között.
A készítők remek és jól adagolt humorral dobják fel az egyes jeleneteket. A sorozat képregény animációkat megelevenítő intrója is látványosra sikerült. Az akciójelenetek szintén színvonalasak, és feszültek. A történetvezetés szempontjából nézve viszont elég hihetetlennek tűnt, hogy öt állig felfegyverzett katona sem tudta utolérni vagy leszerelni a 160 centis Antoniát, és azt is vígan végig nézték, ahogy a csajszi leugrik a szemük előtt a hídról.
A Garcia! izgalmas kérdéseket is tartogat: tud-e segíteni Garcia és csapata a jelen Spanyolországának?
Van-e létjogosultsága egy hatvan év után felébredő titkosügynöknek? A kontraszt a múlt és jelen közt hatalmas, de a jó és rossz oldalt elkülöníteni már korántsem ilyen egyszerű. Izgatottan várjuk a folytatást.
