A Horrorra akadva sorozat jó két és fél évtizede szellemként kíséri (kísérti) az újabb és újabb horrormegjelenéseket és a régi horrorok folytatásait. A hatodik rész nem sok valódi újdonságot kínál: idétlen, olykor a fáradtság jeleit mutató viccek sorozatára érdemes számítania annak, aki beül rá a moziba. Ugyanakkor a filmnek mégis van szórakoztató értéke, mert van az úgy, hogy jólesik egyet mosolyogni a lökött gegeken. Valamennyi újszerűséget jelent a „woke” témák behozása, de ezeknek a poénoknak jóformán semmi tétje nincs, maradéktalanul belesimulnak a film alapvető irányába. Spoilermentes kritika.
HIRDETÉS
Tulajdonképpen lélegzetelállító, hogy 2026-ban még készülhet film Horrorra akadva címmel. Ez a cím egy olyan horrorparódia-franchise-t jelöl, amely először 2000-ben jelent meg a mozikban azzal az igénnyel, hogy kicsit feje tetejére állítsa a zsáner elnyűtt fogásait, motívumait. A Horrorra akadva eredetileg a Sikoly-szériát helyezte középpontba azzal, hogy a Wes Craven által útnak indított franchise szellemmaszkos gyilkosát – vagyis annak kifigurázott változatát – tette meg visszatérő elemmé. És ahogyan a paródia, úgy a forrásvidék is végső soron elrojtolódott, elvégre a Sikoly hetedik etapja a meglehetősen konzisztensen színvonalas előzmények és a kifejezetten elismert hatodik nekifutás után igencsak elfáradt. Ezek után mit lehet mondani a szériára hajazó, jelen állás szerint a hatodik fordulónál járó paródiáról? Nos, ha hihetünk az első Horrorra akadva irányában megfogalmazott karcosabb kritikáknak, akkor a hatos numera hűségesen viszi tovább az első szellemiségét.
A Horrorra akadva 6-ot a túltolt idétlenség, a tobzódó stílusparódia és a „politikai inkorrektség” jellemzi.
Nézzük ebben a sorrendben! Az idézőjel is meg lesz magyarázva, de mindent a maga – sőt, MAGA… – idejében.
Annak idején Bob Longino kritikus úgy jellemezte az első Horrorra akadvát, hogy ízléstelen humora miatt meglepő, hogy mindössze a „csak felnőtt kísérővel” minősítést kapta a „csak felnőtteknek” helyett. Nos, nyers humor és idétlenség terén a Horrorra akadva 6-nak sem kell a szomszédba mennie. A felnőtt poénokat elsősorban Ray Wilkins (Shawn Wayans), a saját bevallása szerint a homoszexualitásból kigyógyult férfi adja, aki valamilyen rejtélyes módon mégis elárasztja meleg poénokkal a filmet. Az idétlenség pedig egyszerűen átjárja az egészet. Ahogy a nagykönyvben meg van írva: a fizika törvényei érvényüket vesztik, az emberek önfeledten röpködnek hatalmas ívekben és kötnek ki a szögesdrótban egyetlen karcolás nélkül. Legalább ilyen lendülettel és ívben röpködnek az erőltetett, túlzó poénok is, nagyjából pontosan olyanok, amilyenekre ettől a brandtől számít az ember. A Horrorra akadva 6 továbbra sem akarja magát akár csak egy percig komolyan venni, elmegy a falig a fárasztásban, és aki a szemét forgatja a poénok erőltetettsége, fáradtsága miatt, annak érdemes feltennie saját magának a kérdést, mégis mire számított. Egyébként minden látszat ellenére ez a jellemzés nem elrettentő célzatú.
A Horrorra akadva 6 paradox módon egy egészen szórakoztató másfél órás dilifutam.
Ez nemcsak akkor tudatosult bennem, amikor a moziban ülve kifejezetten kényelmesen engedtem, hogy átjárjon az alsó kategóriás, régisulis paródiahumor, hanem akkor is, amikor – meglepetésemre – több alkalommal őszinte nevetést hallottam a közönség irányából. A Horrorra akadva 6 általában azért annyira nem kacagtató, a poénok inkább aranyosan erőltetettek és butácskák, de valamiért ennek a fajta humornak a szórakoztató faktora mégis maradéktalanul működött. Az ideálisan kompakt másfél óra, amibe a rendező bölcs mértéktartással beletömörítette agymenéseit, pontosan arra jó, hogy az ember leüljön, hátradőljön és átengedje magát valami idétlen poénkavalkádnak és megfeledkezzen a mindennapok taposómalmáról.
A pihent humor dominanciája annál is inkább meghatározó kell legyen, mert a „történet” egész biztosan nem fogja elvinni a hátán ezt a filmet. A Horrorra akadva 6 cselekménye tulajdonképpen maga is egyfajta kísértet a létezés peremén: bizonyos értelemben van, de igazából még sincs. Ha nem számítjuk a felvezető jelenetet a harlemi fekete – bocsánat: Fekete – nővel és a gettófeketékkel, aminek valójában semmi köze a történethez, akkor a film azzal kezdődik, hogy a flegma, copfos lányt, Tuesdayt megpróbálja megölni az ikonikus Szellempofa, ezért a lány kórházba kerül, és nővérére, Sarára (Olivia Rose Keegan), valamint gyanús barátjára, Jackre (Cameron Scott Roberts) vár a feladat, hogy leleplezzék és lekapcsolják a gyilkost. Küldetésükben segíti őket a két lánynak a világ elől rejtőzködő anyja, Cindy (Anna Faris), akivel Sarának fölöttébb zaklatott a viszonya. Innét kezdve aztán elvész minden koherencia,
a Horrorra akadva 6 egymás után pakolt gegek és kifigurázások sorozatán keresztül jut el a teljesen feje tetejére állított végkifejletig.
Ezen a ponton érdemes rátérni a stílusparódiára, hiszen ez a Horrorra akadva-franchise védjegye, és a hatodik körben is jut belőle bőven. Az új rész naprakész a friss szenzációk tekintetében. Az influencer Kurta (Marlon Wayans) egy csúnya trip alkalmával a K-Pop démonvadászok között találja magát. A transznemű Jess (Benny Zielke) és apja, a sheriff (Lochlyn Munro) távolról emlékeztetnek a Stranger Thingsből Willre és Hopper sheriffre. Megkapta a magáét a Végső állomás: Vérvonalak is: egyfelől Cindy bujkálása emlékeztet Iris paranoid rejtőzködésére, másrészt a film kifigurázza a pénzérmét dobáló gyerek alakját is. Még A szer is kap egy teljesen érthetetlenül besuvasztott kitérőt.
A Horrorra akadva 6 nemcsak konkrét filmeket és univerzumokat parodizál, hanem komplett zsánerfogásokat is. 2026-ban ez nem túl eredeti dolog, nem is árad a frissesség az erre irányuló poénokból. Mindenesetre megteszik a magukét, és maradéktalanul illeszkednek abba a pihentségbe, ami az egész film vezérfonala, emellett az alkotóknak arra is volt figyelmük, hogy a XXI. század elváráshorizontjához igazítsák ezt a szálat. A film tele van a szereplők kiszólásaival, akik folyamatosan kommentálják, hogy a horror kliséinek ismeretében minek kellene történnie, kinek kellene meghalnia, illetve mik a túlélés szabályai. Ez persze semmi újdonságot nem jelent: a negyedik fal áttörése már a gyerekeknek szóló animációs zombifilmektől sem idegen. De azért kellemesen elröhörészünk rajta, ezért ez az elem sem nevezhető bántónak.
A zsánerparódia körében említhető, hogy a filmtől az önirónia sem idegen, ennek megfelelően szemtelenül beleröhög a néző arcába, amikor abból csinál poént, hogy a franchise már a hatodik etapnál tart, ami azért fölöttébb komikus, mert az első Horrorra akadva plakátján azt olvashatjuk felül, hogy No sequel, azaz „Nincsenek folytatások” – ehhez képest itt tartunk most.
A zsánerelemek kritikája mellett a Horrorra akadva 6 figyelmet szentel különböző karaktertípusoknak és népszerű beszédtémáknak is. A történet egyik jelentős vezérfonala Sara és Cindy toxikus, komplex és főleg komplexusokkal terhelt viszonya, ami végső soron mindig arra fut ki, hogy az egyik megvádolja a másikat azzal, hogy mindig a figyelem középpontjában akar lenni. Ez nem egyszerűen csak egy anya-lánya geg, hanem rácsatlakozás arra a – nem ma kezdődött – pszichologizáló trendre, miszerint a személyes nehézségek, rossz döntések a rossz családi kapcsolódásban és az esetleges traumákban gyökereznek. Sara egyébként a jellegzetesen amerikai gyógyszerfüggőség szatírája is: a film során egy kisebb patikára elegendő tablettát vesz be hangulata szinten tartására. Emellett a Horrora akadva 6 egy-két poén erejéig rámegy a manapság gyakran tematizált figyelemzavaros rendellenességekre is. Esetenként a kortárs közgondolkodás egy-egy népszerűbb alakja is terítékre kerül, mint például amikor az egyik férfi szereplő elmondja magáról, hogy azért kell jelen lennie, mert ő a „törődő pasi” a filmben.
A törődő pasi nem egyszerűen csak filmes trópus, hanem szembehelyezkedés is a hagyományos nemi viselkedési mintákkal, amelyek szerint a férfiaktól idegen az érzelmek kimutatása és a gondoskodás. A nemi szerepek kérdése átvezet bennünket a Horrorra akadva 6 harmadik domináns összetevőjéhez, a „woke” tartalomhoz, illetve annak szatírájához.
Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy borzasztóan kínosnak és igénytelennek tartom a „woke” szó használatát. Ezt az amerikai jövevényszót arra a mozgalomra aggatták rá, ami a különböző sérülékeny, marginalizált társadalmi csoportok rendszerszintű hátrányaira hívja fel a figyelmet és változásra szólít fel, ugyanakkor kitermelte a maga gyakorlati és szellemi túlkapásait illetve elég rendesen felkínálkozott némi jól megérdemelt, metsző intellektuális szatírának is. Elsősorban ezek a túlzások remek politikai célponttá tették ezeket a mozgalmakat. A szörnyen lebutított közbeszédben szükség volt arra, hogy az így létrehozható ellenségképet belesűrítsék egyetlen, könnyen megjegyezhető szóba – ez lett a „woke”, az USA-ban is és Magyarországon is. Mindezt azért látom szükségesnek leírni, hogy jelezzem: ha ezt a szót használom, azt csak az egyszerűség kedvéért teszem, nem azért, mert maradéktanul egyetértenék az azt körüllengő pejoratív, démonizáló felhanggal.
A Horrorra akadva 6 masszívan rá van fixálva a „woke” témákra és poénokra.
Ez már a film előzetese alapján is egyértelmű, amikor a nembináris („nembi”) Dei-t (Sydney Parks) megölik a metrón. De aki esetleg nem nézte meg a trailert, annak is azonnal kitisztul a kép, mihelyt a nulladik jelenetet végignézi. Ez a jelenet egyúttal rengeteget elárul a film hangvételéről és témáiról, emellett előrevetíti azt is, mire számíthat a magyar (és általában a nem amerikai) néző.
A nyitó jelenetben egy bárban egy fekete nőt látunk, aki egy találkozóra vár. Idővel szóváltásba keveredik, ennek során világossá teszi, hogy ő harlemi fekete (ez valamiféle szupererőként értelmezendő a filmben), és különben is a „feketét” nagybetűvel kell kezdeni. Ebből jól kirajzolódik, miért nem működhet ez a film ugyanúgy, mint az amerikai, anyanyelvi közönség számára.
A Horrorra akadva 6 tele van olyan poénokkal, amiket csak az amerikai közönség érthet igazán, és amelyek rosszul, érthetetlenül hangzanak a magyar szinkronban.
Nem biztos, hogy az egyszeri magyar néző képben van vele, miért is van tétje annak, hogy a „fekete” (black) szót nagybetűvel kezdjük-e vagy sem. A „nagy F”-re való utalás teljesen idegen a nem amerikai közönségtől, miközben a film szellemiségéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik. Egyébként egyszerűen arról van szó, hogy az afroamerikaiakat jelölő „black” szót felruházták egy közösséghez tartozást elismerő nemzetiségjelző tartalommal, ami miatt ugyanúgy nagybetűvel kell kezdeni, mint a szokásos nemzetiségjelző szavakat.
A Horrorra akadva 6-ban tehát kifejezetten jelentős hangsúlyt kaptak a helyi jellegű poénok, amiket a külföldi néző nem feltétlenül ért azonnal.
A magyar fordítás problémái egyébként nemcsak az identitáspolitikával összefüggő kulturális jelenségekre, hanem a dialektusokra és más nyelvi eszközökre is kiterjednek. Egyszerűen képtelen jól visszaadni a sajátos nyelvjárást beszélő – főként afroamerikai – szereplők kifejezéseit. Ez talán nem is lehetséges maradéktalanul, mert Magyarországnak nincs fekete kisebbsége, nincs velük hányattatott történelmi múltja, nincsenek olyan gettói, mint az amerikai városoknak. És hasonlóképpen, a „nembináris” becézésének „nembi”-ként való fordítása nyilvánvalóan szükségmegoldás, mert Magyarországon a nemi identitás kérdései nincsenek benne úgy a közbeszédben, mint az Egyesült Államokban.
A „woke” kifigurázásakor úgy kell tudni megcélozni a valóban kifogásolható vadhajtásokat, anomáliákat – legyen szó a túltolt sérelempolitikáról, a cancel culture egyes extrém eseteiről vagy másról –, hogy közben a paródia ne az érintett csoportok egyszerű sértegetésére szorítkozzon.
A Horrorra akadva 6 a kényelmes utat választotta: a „politikai korrektséggel” kapcsolatos viccei egyszerűen súlytalanok.
A humor alsópolcos, mint mindig, de semmi több. Ez talán abban a jelenetben csúcsosodik ki, amikor Ray egy istentiszteleten ünnepélyesen bejelenti, hogy kigyógyult a homoszexualitásból, miközben beszéde és viselkedése tele van félreérthetetlen, pajzán áthallásokkal. Egy másik jelenetben a fehér Cindy és a fekete Brenda (Regina Hall) azon nevetgélnek, hogy az előbbi republikánus lett, ezért rasszistának kell lennie, mire utóbbi rávágja, hogy szerinte az összes fehér rasszista. Hehe. Kap némi élcet a névmások miatti érzékenység is, ezt testesíti meg Dei megölésének jelenete, melyben a nevezett karakter kikéri magának, hogy nőnek hívják, ő ugyanis nembináris.
Ezek a poénok a maguk gyermetegségében tökéletesen belesimulnak a Horrorra akadva-franchise irányvonalába. Viszont az is látható, hogy az egyszeri, lagymatag szórakoztatásnál nem törekednek többre. Még annyira sem, mint a zsáner önreflexiójára irányuló poénok, amelyeknek van annyi mondanivalója, hogy a horrorfilm stíluskliséi elcsépeltek és önmaguk paródiái. A Horrorra akadva 6 „woke”-os poénjai egyszerűen csak súlytalanok, az egyszeri megmosolyogtatásnál többre nem alkalmasak.
Néha egyenesen olyan érzésünk támad, mintha a sztereotípiáinkban élő lilahajú, BLM-aktivista, az összes szexuális kisebbség szimbólumát a vászontáskájára tűző genderszakos hallgató kétségbeesetten győzködne bennünket arról, hogy „nézd, nézd, mi is tudunk ám nevetni magunkon”.
Ez nem feltétlenül baj, elvégre bármilyen kifogásolnivalót is látunk egy általunk bírált mozgalomban, azt nem feltétlenül egy védjegyszerűen gagyi vígjátékban szeretnénk viszontlátni. Viszont a Horrorra akadva 6 egyik fő újítása, hogy a poénjai a „woke” témákra is reagálnak, ezért érdemes egyértelművé tenni, hogy ezek a poénok nem mennek mélyre.
Verdikt
A Horrorra akadva hatodik része nem tér el az elődök által kijelölt útról. Tele van gyermekded, olykor altesti viccekkel, olyannyira, hogy inkább értelmezhető ezek egymásutánjaként, semmint valódi, koherens cselekményt tartalmazó filmként. Ugyanakkor – nem utolsósorban a nézőbarát másfél órás hossznak köszönhetően – egészen kellemes kikapcsolódást ígér, amennyiben az ember egy idétlen stílusparódia révén szeretné kicsit pihentetni az elméjét. A „woke”-os poénok egyfajta tematikai újítást jelentenek, azonban nincs mélységük.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
