Az elmúlt öt év rendszerkritikus FÜGGETLENfilmje együttesen nem megy akkorát, mint Holtai Gábor debütáló alkotása egy szögegyszerű thriller-parabolával. Itt érzem magam otthon kritika.
HIRDETÉS
Rita (Lovas Rozi) napja nem is alakulhatna rosszabbul: a munkahelyéül szolgáló cipőbolt a bezárás sorsára jut, utolsó munkanapjáról úton hazafelé pedig elrabolják. Egy üres szobában ébred, ahol Marci (Molnár Áron) azzal fogadja, hogy a nő valójában Szilvi, a család rég elveszett nőtagja. Rita/Szilvi pedig akkor szabadulhat ki a szobából, ha lelkiismeretesen betanulja az új perszónát (fogvatartói szavajárásával, elkezd “emlékezni”) – de a furcsa “család” tagjává válva egyáltalán nem biztos, hogy jobb sors vár rá.
Egy jobbára egyhelyszínes, zárt, majdhogynem színpadra kívánkozó ötlet pattant ki a new weird hazai úttörője, Veres Attila fejéből (akinek például az Átjáróház forgatókönyvét is köszönhetjük), ennek megfelelően az Itt érzem magam otthon fő konfliktusai is elsősorban a szereplők elméje és akarata között zajlanak. Ebből a szempontból a film nem találja fel újra a műfajt (ha csak szigorúan ezt a vonatkozását nézem, például a tavalyi Eretnek sokkal kreatívabban járta be ugyanezt a terepet), igaz, nem is feltétlenül a Damon Lindelof-i misztériumteremtés és -bonyolítás terepén mozog Veres szkriptje.
Az Átjáróház egy hullajó és szellemesen szerelmes magyar vígjáték
Sokkal inkább a magyar Tűnj el! áll előttünk, ahol minden fordulat és mozzanat egy igen markáns jelképrendszer szolgálatában áll. Amely épp annyira van elemelve a valóságtól, hogy ne próbáljuk állandóan azzal összeegyeztetni, hogy ne egy skandinávkrimis eltűnési ügyet keressünk a látottakban, hanem tudjunk menni Veres és Holtai képtelenségeivel is. Ahogyan előbb-utóbb főszereplője is, az Itt érzem magam otthon is váratlan természetességgel veszi tudomásul az abszurdot, nem próbál divatos módon kikacsintgatni, rámutatni önnön irracionalitására, így nézőjét sem idegeníti el.
Persze az Itt érzem magam otthon műfaji filmként sem ügyetlen, bőven lehet izgulni azon, hogy Rita/Szilvi ki tudja-e vágni magát szorult helyzetéből, vagy éppen kaján módon figyelni, ahogy néha-néha mentálisan felülkerekedik fogvatartóin.
A tetszési index legfőbb törésvonalát mégis éppen az fogja jelenteni, hogy mennyire sikerül egy platformra kerülnünk az alkotói szándékkal, Holtai Gábor elképzelésének ugyanis nincsenek olyan szintjei, ahol megáll a lábán, amennyiben nem értjük és/vagy nem értünk egyet vele.
Lehet ugyanis azzal vádolni, hogy időnként kínosan szájbarágós, de lehet ezt vagányságként is értelmezni, hogy ez a film legalább nem bújik homályos célozgatások mögé. (Ld. megint Tűnj el!). Lehet hibáztatni azért, hogy szó szerinti értelmezését nézve mennyire leegyszerűsít lélektani folyamatokat, hogy jelképes szinten teremtse újra azokat – és lehet úgy értelmezni, hogy utóbbira helyezzük a hangsúlyt.
Ami viszont elvitathatatlan, hogy az összkép egy olyan könyörtelen, két irányba ható társadalomkritikát rajzol ki, amely messze túlmutat a Magyarázat mindenre és a Fekete pont hétköznapi ősélményeinkre mutogató, bájos-önfelmentő összekacsintásain és homályosan célzó rendszerellenességén. És miközben egyre több “függetlenfilmen” érződik, hogy csak azért kaparták össze vérrel-verejtékkel, hogy aztán körbe lehessen haknizni vele a médiát, milyen vérrel-verejtékkel kaparták össze, hiszen egy RENDSZERELLENES FÜGGETLENFILM
– az Itt érzem magam otthon szinte fitogtatja, hogy szívességi alapon is milyen profizmust képes felmutatni.
A látvány, azon belül is a díszlet- és jelmezkoncepciók következetessége, Holtai ötletes, egyúttal elképesztően funkcionális kompozíciói és vágásai, a magyar filmtől szokatlanul színpadiatlan színészi alakítások (élen Lovas Rozi bámulatos karakterdinamikájával) és az összképet velejéig átható, kompromisszummentes tudatosság mellett még a Futni mentem is béna diplomafilmnek tűnik.
Az Itt érzem magam otthont lehet nem szeretni, de rendkívül nehéz megkérdőjelezni, sziklaszilárd víziója ugyanis nem sok teret ad arra, hogy saját elvei mentén vagy filmkészítői szemmel kössünk bele. Holtai Gábor munkája valószínűleg egy leheletnyivel megosztóbb lesz, mint az elmúlt évek nagy magyar sikerei, de bőven megérdemli, hogy a Larry vagy a Nyersanyag mellett emlegessük a kortárs hazai filmkészítés legnagyobbjai között.
Holtai Gábor filmjét a II. Budapest International Filmfestiválon láttuk.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
