Az Éjszakai szolgálat (The Night Manager) második évada több ok miatt is megkésve érkezett. Az évek során amolyan kultkedvenccé vált kémsorozat első évada magasra tette a lécet, a legfőbb kérdés a folytatás kapcsán tehát az volt, hogy vajon tudja-e tartani a mércét? Ahogy az pedig gyakran történni szokott hasonló esetekben, a válasz igen és nem. Spoileres évadkritika.
HIRDETÉS
Az éjszakai szolgálat soha nem érhet véget
A John le Carré regényéből készült Éjszakai szolgálat (korábbi címén Éjszakai portás, eredetileg The Night Manager) elsőre talán nem várt, ám megérdemelt módon vált amolyan modern klasszikussá 2016-ban. A Tom Hiddleston, Hugh Laurie és Olivia Colman nevével fémjelzett kémszéria abban a pre-covid időszakban született, amelyben már hódítottak a presztízs tévésorozatok, a streaming pedig egyre népszerűbbé és elérhetőbbé vált, ráadásul egyre erősebb tartalmakkal érte el a binge watching, azaz a sorozatdarálás élményét. Ha csak a legnagyobbakat nézzük, a Trónok harca már a hatodik évadát kezdte meg, a Netflix akkori húzónevének számító Kártyavár pedig a negyedik szezonját taposta. Ráadásul ugyancsak 2016-ban indult útjára a Netflixen a nemrég befejeződött Stranger Things is, amely valószínűtlenül nagy hatást gyakorolt a következő évek pop- és sorozat-kultúrájára.
Ebben a kontextusban pedig az Éjszakai szolgálat kultstátusza tehát akár furcsa is lehet. Azonban nincs min csodálkozni:
a sorozatdömping hajnalán egy klasszikus műfajra építő minisorozatot kínált, kimunkált filmszerűséggel és elsőrangú szereposztással.
Ilyesmiből akkoriban viszont nem volt sok, így sokaknak a térképére fel tudott kerülni. Hiddleston és Laurie ráadásul igazán elemükben voltak, akár csak a játékuk miatt is érdemes meg-/újranézni az első évadot. Olivia Colman pedig szintén pariban van velük, ami a színészi teljesítményt illeti.
Arról nem is beszélve, hogy a kémsorozatokra jellemzően, változatos helyzíneken követhettünk egy szövevényes, nemzetközi titkosszálgálati és fegyverkereskedelmi machinációkban dúskáló sztorit. A szereplők közötti hatalmi játszmák, a párbeszédek feszültsége pedig egy izgalmas pszichológiai réteggel látta el az amúgy is karakter- és dialógusközpontú, ám akció szekcenciáktól sem mentes sorozatot. De vajon elég-e ez 2026-ban is?
Tíz évvel később
A The Night Manager folytatására közel tíz évet kellett várni, és bizonyos szempontból már a létezése is anomália. Le Carré alapul szolgáló regényét ugyanis teljes egészében feldolgozta a minisorozat, irodalmi alapja így nem is volt a folytatásnak. A széria sikere azonban kívánta a folytatást, mind a csatornák (BBC, AMC, jelenleg pedig Amazon Prime), mind a közönség részéről. Ám közben rengeteg minden történt: a sorozatok piaca a streaming előretörésével gyökeresen megváltozott, volt egy világjárvány is, ami jócskán betett a gyártási oldalnak, valamint Le Carré is elhunyt, ami jogilag is nehezítette a forgatást.
Ráadásul a főszereplők is egyre keresettebb nevekké váltak a szakmában, a munkaidejük összehangolása pedig nem kis logisztikai kihívás lehetett így. Ezen felül pedig a geopolitikai helyzet sem maradt nyugalmi állapotban.
Egy kémthriller esetében pedig szinte alapkövetelmény, hogy valamilyen módon reagáljon a változó világ kihívásaira.
De 2026 januárjában végre megérkezett az Amazon Prime felületére az Éjszakai szolgálat folytatása.
Majdnem tíz évvel azután, hogy Jonathan Pine (Hiddleston) lebuktatta és tönkretette Richard Roper (Laurie) illegális nemzetközi fegyverbizniszét, az MI6 berkein belül egy külön egység vezetőjévé vált. Az “éjszakai baglyok” elsődleges feladata a megfigyelés és titkos beszivárgás, gyakran digitális, a kiberbiztonságot érintő eszközökkel. Egyik küldetésük során Pine és csapata olyan információk birtokába jut, melyeknek köze lehet Pine korábbi nemeziséhez, Roperhez. Ám Roper évek óta halott. Nem tettek jót neki a szíriai fogságban töltött évek, az eredetileg nyomába eredő Angela Burr (Colman) pedig azonosította is a holttestet.
Úgy tűnik, hogy a Roper által megkezdett úton egy fiatal, feltörekvő kolumbiai gengszter, Teddy Dos Santos (Diego Calva) halad tovább,
Pine pedig még mindig küldetésének érzi, hogy leállítsa a fegyverek terjedését.
Hogy Teddynek mi köze van Roperhez, és hogy mi ez az egész biznisz, az pedig a műfaj követelményeinek megfelelően hol kiszámíthatóbb, hol érdekesebb fordulatok közepette derül ki.
Kémek a sasfészekben
Amiben továbbra is erős a The Night Manager, az alapvetően a kémtörténetek izgalmi faktorában rejlik. A néző olyan titkos, az emberek orra előtt, mégis rejtett világokban megbúvó akcióknak lehet részese, amiben ő maga nem vehet részt. Amolyan földközelibb James Bond történetet láthatunk ezúttal is, amelynek valós geopolitikai és személyes tetéjei is vannak. A siker kulcsa pedig éppen ebben rejlik: Pine és csapatának küldetése éppen annyira hatással van a saját életükre, mint a világ rendjének alakulására. Meglepő lenne ez egy standard kémsztoritól? Egyáltalán nem. Ugyanakkor ha jól van kivitelezve, ez a dichotómia adja meg az egész műfaj sava-borsát.
Egyszerre izgulhatunk a szereplők személyes boldogulásáért, valamint azért is, hogy vajon a világ rendje összeomlik, vagy átalakul-e.
Jonathan Pine pszichéjén látható nyomokat hagyott legutóbbi nagy küldetése, és a történtek óta PTSD-vel küzd. Az első évad egyik jogos kritikája lehetett, hogy Sophie-hoz való kapcsolata túl sietősnek tűnt, hiszen így pedig nem kapott elég súlyt ahhoz, hogy átérezhető motivációt nyújtson a portásból lett titkosügynöknek. Az előző szezon eseményei és az azóta eltelt idő azonban már jó alapokat nyújt a folytatáshoz.
Pine valamivel cinikusabb, érettebb és távolságtartóbb, ugyanakkor érzékenyebb figura is. Ezért lesz fogékony azon szereplők befolyására, akik mellette képesek alakítani a sztorit. Roxana Bolaños (Camila Morrone) és Teddy ide-oda rángatják Pine-t, és már a néző előtt sem mindig egyértelmű, hogy kinél van a kontroll. Különösen érdekes ebből a szempontból Teddy személye. Míg Roxana láthatóan egy eszköz számára, Teddynél már nem egyértelmű, hogy pusztán hírszerzőként játssza el a vonzalmat iránta, vagy ténylegesen van valamiféle homoerotikus feszültség közöttük. Esetleg valamilyen más szimpátia. Akárhogy is, az Éjszakai szolgálat ezúttal a leginkább kétszereplős séma után kiterjeszti a horizontot. Az újfajta érzelmi dinamika pedig kifejezetten jót tesz az évadnak, mint ahogy a színészek összhangja is. Ha Morrone nem is annyira, de Calva kifejezetten méltó társa ebben Hiddlestonnak.
Hiány az éjszakában
Amiben viszont gyengébben teljesít az Éjszakai szolgálat új évada, az a következetesség és a realitásérzet megtartása. Amennyire földhözragadtnak és hihetőnek tűnt minden kisebb vagy nagyobb hibája ellenére az első felvonás, éppen annyira rugaszkodik el többször is a második szezon. Ez persze tényleg csak abból a szempontból hátrány, hogy az évad
így inkább tűnik egy pusztán szórakoztató célzattal készült, műfaji igényeket kiszolgáló történetnek.
Holott a pszichológiai és geopolitikai dinamikákra reflektáló rétegei most is rendben vannak. Ugyanakkor nem nehéz észrevenni azt a változást sem, hogy a túlbonyolított, és értelmükben nem kellően koherens fordulatok egy furcsán szappanos ízt kölcsönöznek az évadnak.
Képzelj el a kedvenc ételedből egy gourmet verziót, amely mind látványában, mint illatában elcsábít. Ám amikor megkóstolod, egy oda nem illő korianderes vagy lokumos ízt érzel. Kicsit ilyen most a The Night Manager is: szórakoztató, élvezhető, látványos és igényes, de valami nincs rendben. Ugyanígy érdekes, hogy miként kezeli egyes szereplőit a sorozat.
A CIKK INNENTŐL SPOILERES terepre téved, további olvasás csak saját felelősségre.
Nem elég, hogy ez egyik legkellemesebb új belépőt, Basil Karapetiant (Paul Chahidi) amolyan ágyútöltelékként használja a szezon, de még Angela Burrt sem használja jól, vagy sokat. Az Indira Varma alakította MI6 főnök azonban egyenesen tévútnak hat. Érthető ugyan a szerepe a nagy egészben, de sem elég teret, sem elég jelentőséget nem kap, így félő, hogy lényegében csak egy plot device szerepet tölt be a harmadik évadra – de erről majd később.
És ha valaki eddig képes volt kikerülni a spoileres tartalmakat, a hír igaz: Richard Roper él. Ennek nagy előnye, hogy Laurie visszatérhetett a szerepbe, amiben ezúttal is sziporkázik. Lényegében az évad csúcsjelenete, amikor Roper és Pine egy étteremben beszélgetnek. Semmi extra nem történik: csak két, a történet szempontjából releváns karakter párbeszédet folytat. Mégis olyan súlya, színészi jelenléte és mélysége van az egésznek, hogy nem lehet nem odafigyelni.
SPOILER VÉGE
Éjszakai verdikt
Tehát jó-e nekünk, hogy visszatért az Éjszakai szolgálat? Alapvetően igen. Hiszen továbbra is egy igényes, fordulatos, izgalmas sorozatról van szó, amely egészen filmes élményt kínál, remek színészekkel. Ugyanakkor mégsem lehet teljesen üröm nélküli az öröm, a csalódottság szintjét azonban mindenki máshogy fogja értékelni. Hogy ki miben találja meg a kapaszkodót, vagy a pofozózsákot, az a nagy kérdés. A személyes és globális történések összehangolása működik. A színészi játék, az összhang, a hangulat, az operatőri munka szintén. A történet fordulatai, és így az összhatás már kérdéses lehet, pedig még akciójelenetből is több jut, mint korábban. Ezúttal a következő évad létjogosultsága sem lehet kérdéses, amire remélhetőleg már nem kell egy évtizedet várni.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
