Bernáth Szilárd (Fizetős nap, Szabadok) első nagyjátékfilmjéhez, a Larry-hez témát a 444-en talált: ugyanis itt ismerte meg ország-világ Mihalkó Ádámot, azaz Serrano rapper közel sem sztárokéhoz illő életét. A Serrano sztori alapjai – nehéz gyerekkor, rap, Borsod és tehetségkutató – megmaradtak, hogy Bernáth Szilárd és csapata továbbgondolásával együtt az év egyik legjobb magyar filmje kerekedjen. Filmkritika.
Borsod megyében járunk. Félreeső állattartók világa, rég elfeledett gyárak vesznek a tájba, az idő pedig valamikor megállt, csak néhány okostelefon és a Youtube ad némi jelenkori érzetet. Ebben a közegben él a 21 éves, juhászként dolgozó Ádám (Vilmányi Benett) édesapjával (Thuróczy Szabolcs). A fiú magának való, befelé forduló srác, aki szégyelli dadogását, miközben otthoni helyzetében sem érzi jól magát: egykor alkoholista, de most jó útra tért, nagyon vallásos apja elrendezi a fia életét egy birkagazdaságra felvett, 20 évre szóló hitellel, és új feleséget (Szandtner Anna) hoz a közös otthonba. Ádám a szégyellősségét és dühét a rappelésben dolgozza fel, ahol olyan ember lehet, aki a valóságban nem lehet. Vagyis még nem. Tehetségére ugyanis a helyiek is felfigyelnek. Segítenek felvenni első számát, amit neveznek egy épp induló tehetségkutatóra. A fiú Larry művésznévvel szinte azonnal meghódítja az internet közösségét, és nyitva áll az út a budapesti megmérettetésre. Már csak az a kérdés, hogy
Ádám képes-e felnőni és teljesen Larry-vé válni?
Nem is a tehetségkutató sikere, a sztárrá válás a lényeg, hanem a fenti kérdés. A film egy felnövéstörténet rapzenébe csomagolva, amit némi népmeseiség is átsző (a juhászfiú), de ezen keretek között földhöz ragadtabb történetet beszél el.
A Larry egyszerre szól saját erőnk megtalálásáról, a korlátaink elszakításáról és dühünk megéléséről. Nem követi a zenés filmek karrierútját, az csak mellékes díszlet, annál fontosabb maga a bejárt út. Erre csatlakozik rá elválaszthatatlanul a helyszín, Borsod. Bernáth Szilárd évek óta járja a megyét filmjéhez, megismerve annak valós közegét és atmoszféráját. Az általa bemutatott BAZ megye tűpontos szociokörkép minden sallang és nyomorpornó mentesen. Bár a kilátástalannak ható emberi sorsoktól elszorulhat a szívünk, mégis egy sztereotípiáktól és kifigurázásoktól mentes őszinte Borsod képet mutat.
Magyar filmen régen láthattuk így ezt a térséget, mozdulatlanságával, furcsa anakronisztikusságaival és az elvágyódással valami jobb helyre, de mégis ide kötődve.
Sőt, egyes elemeiben nemcsak a borsodiak, hanem az egész ország rá tud csatlakozni érzelmileg.
A szomorú sorsán pedig nevetni is képes a Larry, ugyanis számos humoros jelenet kerekedik pusztán abból, hogy a szereplők őszintén önmagukat adják.
Az összképhez nagyon sokat adnak az amatőr színészek, mint például Onofer László, azaz Csala Do, kazincbarcikai rapper és barátai, akik tényleg olyan arcok, akiket Borsodból vagy az ország más hasonló régióból ismersz. Az életszerű gesztusokkal, a káromkodástól és szófordulatokig hitelesek, és egyáltalán nem lógnak ki színészi kvalitásukban Vilmányi Benett vagy Thuróczy Szabolcs mellől.
A Larry lényegi drámáját mégis a Vilmányi-Thuróczy kettős adja.
Vilmányi a dadogás eljátszásától a Serranót megidéző, robbanásszerű rapstílusáig hatalmasat alakít. Kevés szóval, inkább jelenlétével építi fel karakterének azt az útját, amely a film legvégső jelenete foglalja össze: a bátortalanul próbálkozó, meg-megakadó fiú végül rátalál saját, határozott hangjára. Felnövésében vannak mélypontok, lázadások, drogok, és bár népmesei boldog vég nem jut neki, mégis győztesként, Borsodból kitört emberként térhet haza. Thuróczy Vilmányival együtt pedig egy időzített bomba: Bernáth fokozatosan, apró utalásokkal építi fel az apa-fia konfliktust, amely ridegnek tűnik, de talán még-még normálisnak. A felépítés valamennyire emlékeztet David Mackenzie Young Adamjének férfi főszereplőire (Ewan McGregor és Peter Mullan). A színészek nézései, mozdulatai a figyelmes nézőnek megmutatják, hova futhat ki a két szereplő viszonya, de mindez nem túljátszott, nem direktbe kihangsúlyozott. A feszültség végig jelen van, de óvatosan épül fel, hogy a legvégén csapjon le, beteljesítve önmagát.
Némi burkolt fricskát azért a belpesti közönség, a Körúton belül lakók is kapnak. A szociodrámás jelleg mellett teljesen jól megférnek az olyan gegek, mint Puzsér Róbert zsűrizése vagy a szponzorált események túltolása. A viccbe csomagolva ott van némi megfedés, kritika a tehetségkutató műsorok felé, amelyek a pillanatnyi sztorit látják egy-egy szegénysorsú tehetségben – legyen szó a műsorszerkesztőiről vagy nézőiről. Látszólag értékelik őket, aztán a következő izgalmas vagy marketingelhető karakterért eldobják.
Verdikt
A Larry minden olyan veszélyt – nyomorpornó, zenés filmek közhelyessége -, amely témájából fakadhatna, elkerül. Teljes valójában beszél a magyar vidékről, úgy, ahogyan régen láttuk magyar filmen.
Egy borsodi srác felnövéstörténetén keresztül pedig nemcsak Észak-Magyarországról mesél, hanem az egész országról.
Ott a helye 2022 kihagyhatatlan magyar filmjei között.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
