Kettő év után PC-re is ellátogatott az eddig PlayStation-exkluzív Marvel’s Spider-Man 2. A személyi számítógépekre készült verzióért ezúttal is a Sony belsős, szinte csak portok készítésére szakosodott stúdiója, a Nixxes Software felelt, s hogy hogyan sikerült a PlayStation-Pókember PC-s átirata, az rövid tesztünkből kiderül.
A videójátékokat PC-n preferáló játékosoknak kifejezetten jó hír lehet, hogy a Sony továbbra sem állt le a nagy sikert arató, népszerű címeinek személyi számítógépekre való portolásával. Már több tesztemben elmondtam, miért jár jól ezzel a játékos társadalom, így már ebben nem térnék ki rá, de az talán hasznos lehet, ha gyorsan felsorolom az eddig megjelent címeket a teljesség igénye nélkül.
Tehát a következő PS játékokkal játszhatunk PC-énkent mindenféle emulátoros varázslat nélkül:
- Marvel’s Spider-Man
- Marvel’s Spider-Man: Miles Morales
- The Last of Us Part 1
- Ghost of Tsushima
- Days Gone
- Ratchet & Clank: Rift Apart
- Uncharted 4
- Returnal
- Horizon Zero Dawn és folytatása, a Forbidden West
A port-vonaton pedig látszólag nincsen fék. Április elején a Max adaptációjának második évadát megünneplendő érkezik a The Last of Us Part 2, valamint később, de ugyanebben a hónapban jön a Days Gone remastered verziója is. – Láthatóan van oka örömködni a PlayStation kínálatra fogát fenő, de konzolba befektetni ilyen vagy olyan okokból nem kívánó gamereknek. Igaz, mint mindennek, a portoknak is van hátulütője. Például, hogy nem megfelelő technikai minőségben érkeznek, mondjuk optimalizálatlanok, amire sajnos volt példa a fent említett címek között is. A cikk témáját tekintve az ehhez köthető releváns kérdés, hogy a szóban forgó Marvel’s Spider-Man 2 a technikai minőségspektrum melyik végén helyezkedik el. A megjelenés napján erre a kérdésre az lett volna a válaszom, hogy a rossz végén, a cikk írásakor viszont már azt kell mondjam, hogy a jón.
Egyszerre kiváló és kis mértékben csalódást keltő folytatás
[A most következő rész egy rövid összefoglaló. Ha a teljes véleményre vagy kíváncsi, olvasd el a Marvel’s Spider-Man 2 tesztünket.]
Bár a szövegközi cím egy sokat sejtető, de mégis egy oximoron, a Marvel’s Spider-Man 2 továbbra is az egyik legjobb Pókember-adaptáció, amit én jobban kedvelek az MCU interációjánál is.
Látványos set-piece-ek, izgalmas, megfontolt, jó és közepes karakterdrámákkal felturbózott, ezért a filmek médiumában a komolyabban gondolt blockbusterekre jellemző történetével nagyon könnyen magával ragad és szórakoztat egészen a végéig.
Könnyedén ki merem jelenteni, hogy Marvel’s Spider-Man 2 egy kiváló folytatás lett az Insomniactól, viszont nem tudok elmenni amellett, hogy cselekménystruktúra szempontjából nem csupán lassan indul be, de nagyon hasonlít az előző részre is. Emiatt nem tud úgy kulminálni, ahogy az első rész, mert az Insomniac egyszerűen önmagát másolja, az érzelmi amplitúdói pont úgy hatnak ránk, mint amikor másodszor nézzük meg azt a filmet, ami először meghatott (igaz, szubjektíve bőghetünk ugyanazon a filmen kétszer is). Ugyanakkor a csavarjai okosak, meglepőek, a drámai része pedig kifejezetten jól megírt. Szintén érdeme, hogy könnyedén kezeli a második részben immáron kettőre duzzadt Pókember főszámot. Nagyszerűen lavírozik Peter Parker és Miles Morales között anélkül, hogy egyik vagy másik háttérbe szorulna.
Sajnos a főgonoszaival nem bánik ilyen jól, sőt, helyenként kifejezetten elnagyolt, főleg, hogy olyan kultstátuszba emelt ellenségeket sorakoztat fel, mint Kraven vagy maga Venom. A probléma inkább az előbbit érinti, mint az utóbbit. Kraven sokkal inkább egy plot-device, a Venom-konfliktust bedurrantó katalizátor, mint igazi főgonosz, Venom születése pedig kissé elnagyolva érik be. Ám ezen mulasztásai ellenére a Marvel’s Spider-Man 2 képes elegendő drámát és izgalmat számítani kellemes karakterívekkel és a történet nagyjából felétől kiváló tempóval. Biztos, hogy elégedetten állunk majd fel mellőle.
Játékmenet szempontjából a Marvel’s Spider-Man 2 inkább finomított, mint fejlődött, bár kapott egy-két újítást is a játékmechanika és a játékmenet is, amivel egy jobb, kellemesebb élménnyé vált az első résznél. Továbbra is fantasztikus hálóhintázva bejárni New York, a második részben jelentősen kibővült területeit, védeni a rendet az újdonsült képességeinkkel – legyen annak alapja a Peter hátából kipattanó mechanikus pókcsápok, Miles bioelektromos képessége, vagy éppen a szimbióta trutymós csápjai. Merthogy a játékban szabadon válthatunk Peter és Miles között, lesz rajtunk szimbióta ruha és egy ízben Venommal is dolgozhatunk a „világ meggyógyításán”.
Ahogy az első részben, úgy a második részben is fantasztikus élmény Pókemberként szembeszállni a rosszfiúkkal. A támadásra és kitérésre, valamint a második részben a védekezésre felépített harcmechanika a Batman Arkham-sorozat után továbbra is a legjobb. Könnyedén nyújtja azt az élményt, amitől a játékos pont olyan Pókembernek képzelheti magát játék közben, mint amilyennek elképzelte a “tevékenységet” a képregény hasábjait olvasva, vagy a filmeket nézve. Az ellenfeleink megfelelő kihívást jelenthetnek minden játékos számára, hiszen, amint a pribékek elkezdenek “kicsi a rakást” játszani a piros és kék harisnyás testünkkel, rájövünk, a gombnyomogatást is okosan kell csinálni. A játék sokszor nem könnyű, de amint ráérzünk és elkezdjük használni a lehetőségeinket, trükkjeinket, nem csupán kiváló flow-ba kerülünk, de filmes koreográfiákat is lehagyó, látványos bunyókat hozhatunk össze.
Mit ad a játékosoknak a PC-s port?
Nagyjából a szokásost: skálázható grafikai ráncfelvarrást, a rendszerkövetelményekben megjelölt hardver esetén jóval magasabb képkockaszámot, billentyűzet és -egér támogatást és természetesen magyar feliratot is. Röviden azt, amit egy PC játékos elvárna egy ilyen porttól, de nézzük meg részleteiben.
A grafikai ráncfelvarrás leginkább az új, magasabb minőségű sugárkövetés implementációjában, egy-két raszter alapú, árnyékolást valósághűbbé tévő megoldásban érhető tetten, ami – ha megfelelő hardver áll rendelkezésünkre – valóban rendkívül sokat javít a játék látványvilágán, különösen, ha kiegészítjük az Nvidia sugárkövetést részletesebbé tévő megoldásával, a Ray Reconstruction beállításával. Igaz, fontos megjegyezni, hogy a Nixxes portja – ahogy arra már utaltam a cikk elején – nem állt a helyzet magaslatán. Számos vizuális buggal és az összeomlásra való hajlandóssággal érkezett a PC-s port, ami leginkább a sugárkövetésnek és a Nvidia technológiájának volt köszönhető. Az azóta több javítást kapó játék átvezetőiben az árnyékok rettentően zajosak voltak, több játékos grafikai glitchek garmadájával találkozott. Ez annyira rontott az élményen, hogy érdemesnek gondoltam csak azután folytatni a végigjátszást, hogy megérkeznek az első patchek. Szerencsére a Nixxes fejlesztői gyorsan reagáltak, így mára már a játék szinte makulátlan lett.
Amire viszont nem lehet panasz, az az optimalizáció. Számos csúszka áll a rendelkezésünkre, amellyel a hardverünkre szabhatjuk az élményt, illetve az olyan skálázási technológiák, mint az FSR, a DLSS (amelyből a negyedik, legfrissebb verziót is támogatja a játék) és XeSS csak tovább növelhetik a képkockaszámot, főleg, ha bekapcsoljuk mellé az AMD vagy az Nvidia 4000 és 5000 szériás videókártyáin elérhető képkockageneráló technológiát is.
A port 1440p felbontásban egy i5-14600kf processzor, 32gb ram és 4090, valamint egy 5080-as videókártyán volt szerencsém tesztelni. Igaz, ezek már felsőkategóriás hardvereknek számítanak, a játék legmagasabb beállításaival. Sugárkövetéssel 60 fps környéként tudott maradni, viszont a skálázási és képkockagenerációs technológiák beállításával 4090-en 110 plusz fps-t produkált. Az 5080-as kártyával relatíve jobb volt a helyzet, mivel lehetőségem volt bekapcsolni az év elején megjelent Nvidia által fejlesztett Multi Frame Generationt, amivel 3x értéken 200 felett produkált már képkockaszámot mindezt mindenféle vizuális degeneráció nélkül (4x értéken több fps-t kaptam, de már helyenként a kép szétesett) és érezhető input lag nélkül.
Irányítás terén az egér és billentyűzet kombinációja tökéletesen megállja a helyét a játékban, sőt, az én esetemben hatékonyabban tudtam vele „dolgozni”, mint a kontrollerrel. A billentyűzetkiosztás szintén jól sikerült, de ez természetesen egyénfüggő.
Verdik
A Marvel’s Spider-Man 2-vel egy újabb nagyszerű PlayStation exkluzív címmel bővülhet a könyvtárunk, amennyiben hajlandóak vagyunk beruházni rá. Ha megtesszük, nagy valószínűséggel nem fogjuk megbánni. Az Insomniac Games játéka egy nagyszerű Pókember-játék, kiváló folytatása az előző résznek és továbbra is az egyik legjobb interpretációja a karakternek. A PC-s port kezdetben küzdött némi problémával, amit azóta a portot készítő Nixxes orvosolt, így technikai szempontból is minőségivé vált.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
