A sakál napja szinte minden tekintetben tökéletesen működő zsánerdarab. Remekül hozza a kém- és politikai-thriller jegyeit, úgy mondanivalóban, mint formanyelvi eszközökben. Jól rezonál a geopolitikai közhangulattal, de nem felejti el a szereplői emberi oldalát sem. Nehéz lesz ennél jobbat mutatni idén. Spoilermentes kritika.
HIRDETÉS
A sakál napja előzményei
Aki otthonosan mozog a bűnügyi regények terepén, annak valószínűleg nem kell bemutatni A sakál napját. Frederick Forsyth azonos című, 1971-es könyvét már szinte a megjelenésével egy időben modern klasszikusként tartották számon. Ehhez persze hozzájárult az 1973-as filmadaptáció is, amely mind a mai napig a politikai thriller egyik legnagyobb etalonjának számít. Forsyth regénye és Fred Zinnemann filmje azért is válhatott korszakos jelenséggé, mert a történet kifejezetten kortársnak és realisztikusnak hatott a korszak geopolitikai feszültségekkel terhelt időszakában.
Mindamellett pedig saját médiumukban is újat hoztak a bűnügyi zsánerbe.
Forsyth alapjaiban forgatta fel és határozta meg újra a politika thriller ismérveit, ugyanis tényszerű, rideg, dokumentarista stílusával addig nem látott módon alkotta meg elbeszélői stílusát. Ehhez hozzájárult az is, hogy két, tulajdonképpen egyenrangú főszereplőt mozgat könyve lapjain, akik a morális értelemben vett jó-rossz skála két végpontján helyezkednek el. A párhuzamosan szerkesztett narratíva mellett újdonság volt az is, hogy A sakál napja antihőssé tett egy olyan bérgyilkost, akinek valójában nincs igazán személyes motivácója, ugyanakkor “szakmailag” igyekszik tökéletes és precíz munkát végezni.
A filmadaptációra is igazak ezek a tulajdonságok, hiszen a regény után nem sokkal hozta be ugyanezeket a jellemzőket az ekkoriban amúgy is turbulensen változó filmvilágba. Mindezek persze mára a műfaj alapvetéseinek számítanak, de az eredeti mű keletkezésének időszakában ez nem volt így.
A sakál napja tehát egy egész műfajcsaládra gyakorolt máig érvényes hatást.
1997-ben Bruce Willis és Richard Gere főszereplésével készült egy újabb adaptáció A sakál címmel, ám Forsyth külön kérte, hogy a neve ne szerepeljen a stáblistán. Ez árulkodó lehet a film minőségét tekintve, ám aki egy ‘90-es évek hangulatába helyezett, akciódúsabb interpretációra is kíváncsi a történetből, annak ez a film a kedvére tehet. Egészen 2024-ig kellett várni egy újabb adaptációra, és a korszellemnek, valamint a tartalomfogyasztási szokások megváltozásának megfelelően ezúttal sorozat formájában. Hogy miért pont most, arra talán nem is kell bővebben kitérni.
A sakál napja jelenleg
A bűnügyi és egyéb hatáskeltő zsánerek burjánzásának kifejezetten jó táptalajt szolgáltat a bizonytalan, feszültségekkel teli politikai légkör, amit lényegében most is megélünk. A jelenséggel érintőlegesen már mi is foglalkoztunk korábban, legutóbb pedig a BBC is felfigyelt a kém- és politikai thriller felvirágzására.
Időszerű is volt tehát egy újabb A sakál napja-iteráció, és ha már itt van, bizony nem is okoz csalódást.
A sztori alapjai még mindig jól beilleszthetőek bármilyen feszült közhangulati keretek közé. Az pedig külön dicséretes, hogy az alkotók a minőségi mozgóképes megjelenítésre is nagy hangsúlyt fektettek.
Az első epizód nyitányában máris a Sakál (Eddie Redmayne) egyik akcióját láthatjuk, amely nemcsak amolyan hatéskeltő cold openként funkcionál, hanem a széria történetét alapjaiban meghatározó jelenetről van szó. A Sakál munkamódszereiről már ekkor sok minden kiderül, és az epizód további részei is remekül építik tovább a karaktert. Egy hidegvérű gyilkos, aki az álcázás és az elrejtőzés mestere, nem mellesleg pedig valószínűleg a világ legjobban képzett mesterlövésze is.
Elsődleges feladata, hogy kiiktassa Manfred Fest szélsőjobboldali politikust. A Sakál azonban nem a saját szakállára dolgozik, hanem online megbízható bérgyilkosként funkcionál. Tevékenységével párhuzamosan tör előre a filantróp techmágnás, Ulle Dag Charles (Khalid Abdalla) is, akinek feltett célja, hogy felforgassa és igazságosabbá tegye a világ pénzügyeit. A River elnevezésű szoftver segítségével nyilvánossá tenné a nagy cégek, valamint a világ vezetőinek pénzügyi mozgásait, amit persze az említett szereplők nagyon nem szeretnének.
A Sakál feladata lesz kiiktatni UDC-t, ám az MI6 már felfigyelt a tevékenységére. Az eleinte minden lében kanálnak megismert, de valóban releváns lőfegyver-ismereti tudással rendelkező Bianca (Lashana Lynch) önszorgalomból folyik bele a Sakál elfogására irányuló akcióba. Az európán átívelő macska-egér hajsza pedig azonnal beindul, de az egyre ambivalensebbé váló kergetőzésben mindinkább elmosódnak a határok jó és rossz között. A műfaji kereteket ismerve pedig borítékolható, hogy egyikük sem kerülhet ki abszolút győztesként a halálos játszmából.
A sakál idegszálai
Szerencsére A sakál napja sorozatként is a politikai és kémthrillerek etalonjaként szolgál.
Ehhez persze kell a kifejezetten erős alap, és ezen alapok múltja is. Nos, a sorozat készítői nem adtak lejjebb a minőségből, és felszínesen szemlélve is egy minimum jól funkcionáló thrillert tettek a képernyők elé. A széria minden tekintetben kimért, kiszámított és majdhogynem tökéletesen balanszolt.
Nem vagyunk híján akciónak sem, de mégis előtérbe kerül minden téren a feszültségépítés, ahogy az egy jó thrillerhez illik. Már az említett nyitány is iskolapédáját szolgáltatja annak, ami a későbbiekben a nézőre vár. A váltakozó időtartamú, de átlagosan ~45-50 percre rúgó 10 epizód példaértékűen jól felépítve adagolja a történet különböző szálait. Ezeket aztán fokozatosan egymásba fonja, de továbbra is olyan precizitással, hogy az párját ritkítja.
A sakál napja eseményei más szériákban akár több évadra elnyújtva jelennének meg, a nézői figyelmet is kitolva és devalválva. Itt azonban olyan kompakt módon történik a mesélés, hogy fel sem tűnik, mennyi minden történt az epizódokban. Mindennek ellenére a sorozat nemhogy nem kapkod, de egyenesen lassúnak is érződhet bizonyos pontokon. Itt kell azonban leszögezni azt is, hogy a széria sosem lassul be valójában, látszólagos cselekménytelenségei mind-mind a karakter- és konfliktusépítést szolgálják. Az események katartikus kulminációja így természetesen adott, de az odáig vezető út sem mentes az izgalmaktól.
A Bianca és a Sakál közti párhuzamok érzékeltetése azért súrolja a szájbarágás határát. Már a kezdetektől lefekteti azokat a morális alapokat, melyekre a néző a saját értékrendjét is csatasorba állítva ítélheti meg a szereplők cselekedeteit. A filmnyelvi kifejezőeszközök pedig csak rásegítenek erre a furcsa azonosság-ellentét viszonyra.
Így az intellektuális feszültség megteremtése is egyértelmű és hatásos, anélkül, hogy öncélú hatásvadászattá válna.
Lynch és Redmayne játéka pedig önmagában is elegendő lenne a nézői figyelem lekötésére,
de szerencsére karaktereik is vastagon rétegzettek.
A sakál verdiktje
A sakál napja vitán felül a közelmúlt egyik legjobban kivitelezett thrillersorozata.
Úgy színészi játékban, mint személyes és univerzális mondandójában, de filmes eszközeiben is. A feszültségteremtése már-már parádés, amiért elsősorban a technikai stáb dicsérendő. De a fordulatokban gazdag forgatókönyv is magas színvonalat képvisel, amelyet a színészek (köztük a magyar epizódszereplők is!) alakítása csak még magasabb polcra emel. Soha rosszabbat.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
