A Resident Evil a Capcom egyik legrégebbi és legsikeresebb játékszériája. Ennek egyik oka, hogy a cég remek érzékkel nyúl vissza a klasszikusokhoz (Resident Evil 2, 3, 4 remake és a jelenleg készülő Code Veronica), hogy azokat átültesse a mai kor elvárásainak megfelelő grafikus motorra minimális változtatással. Ezzel bevonzza a régi rajongókat – tudatosan rájátszva a nosztalgiafaktorra −, de egyben újakat is szerezve. A másik, hogy a folytatásokkal nemhogy képes a megújulásra, hanem mer olyan merészet lépni, hogy alapjaiban változtassa meg a sorozat koncepcióját. Így történt ez a Biohazard alcímre hallgató 7. felvonással is, amely felhagyott az addigi külső nézettel (third person), hogy azt belsőre cserélje (first person), a hangsúlyt pedig a korábbi epizódok túltolt akciója helyett visszahelyezze a színtiszta horrorra. A Resident Evil legújabb darabja, a Requiem ezzel az örökséggel próbál az akció- és a horror szerelmeseinek is egyszerre eleget tenni, amely néha remekül sikerül neki, néha pedig kevésbé. Teszt.
HIRDETÉS
Bár jó darabig a Capcom titokban tartotta, és csak pletyka szintjén lehetett hallani róla, de végül a tavalyi The Game Awardson hivatalosan is bejelentették, hogy a Resident Evil Requiemben két játszható karakter is lesz. Az egyik egy teljesen új főszereplő, Grace Ashcroft (Alyssa Ashcroft lánya, aki a Resident Evil: Outbreak egyik népszerű karaktere volt), a másik a sorozat egyik ikonikus alakja, Leon S. Kennedy. További újítás volt a fejlesztők részéről, hogy a játékos dönthet arról, milyen módon kívánja élvezni a végigjátszást: külső- vagy belső nézetben, ami a menüben bármikor megváltoztatható. Fontos viszont, hogy míg a 2. rész esetében megválaszthattuk, hogy Leont vagy Claire-t irányítsuk, addig itt ez nem opcionális; tehát teljesen fix kivel és mikor kell haladnunk.
A történet szerint az Egyesült Államokban különös gyilkosságok/halálesetek történnek, melyeket egyetlen dolog köt össze: mindegyik áldozat a Raccoon City-i atomrobbantás egy-egy túlélője.
Az egyik ilyen helyszínre küldik ki az FBI nyomelemzőjét, Grace Ashcroftot, ráadásul abba a hotelbe, ahol közel nyolc évvel ezelőtt édesanyját brutális módon meggyilkolták (micsoda terápia!).
Ezzel párhuzamosan Leon S. Kennedy is nyomoz az ügyben, mikor pedig megtudja, hogy az említett hotelben az egyik rendőr nem válaszol a rádióján, azonnal odasiet. Itt aztán rögtön össze is futunk a főgonosszal, Victor Gideonnal, aki nem mellesleg az Umbrella cég egyik alapítójának a tanítványa. Gideon elrabolja Grace-t, miközben szabadjára enged néhány zombit egy vírus segítségével, Grace az általa működtetett intézménybe kerül, míg Leon utána siet.
Az első egy óra nagyjából a tutorial, ahol mindkét főszereplőt van lehetőségünk felváltva irányítani, hogy aztán a játék első felében túlnyomórészt Grace-szel haladhassunk, miközben megpróbálunk kijutni Dr. Gideon létesítményéből. Ez egy igazi túlélő-horror élmény, amely nagyban idézi meg az első Resident Evil Spencer-kúriáját, de akár említhetnénk a 2. rész rendőrségen játszódó jeleneteit. Ez köszönhető annak, hogy Grace bár az FBI-nak dolgozik, nem egy képzett harcos, aki egy pörgőrúgással bármilyen veszélyes helyzetből kivágja magát (ellentétben Leonnal). Főleg az elején igencsak érdemes megfontolni, milyen harcokba megyünk bele, vagy mennyi töltény használunk el (ha egyáltalán van) egy-egy ellenségre, mert nem biztos, hogy feltétlenül kifizetődő.
A helyszín, ahol Grace-szel járunk kétségtelenül nyomasztó, a folyosókon és szobákban kószáló zombik egyfolytában veszélyt jelentenek ránk, így a feszültség lényegében folyamatos. Az úgynevezett stalker enemyről nem is beszélve; a fényre érzékeny, de a sötétségben a legváratlanabb pillanatokban a nyomunkba eredő háromméteres szörny tesz arról, hogy ne nagyon legyenek nyugodt pillanataink. Itt érdemes külön kiemelni a Grace hangját és arcjátékát kölcsönző színészt, Angela Sant’Albanót: az ő alakítása tökéletesen hozzájárul ahhoz, hogy a főszereplőt esetlennek, kiszolgáltatottnak lássuk. Szorult helyzetekben dadogása, egész hanglejtése ezt a célt szolgálja. Néha a megállapításai, kérdései egyszerűen már-már komikusak, de ez nem a színésznő hibája.
Kétség sem férhet hozzá, hogy a Requiem egy AAA-kategóriás game.
Ez nem csupán az árbesoroláson érhető tetten, hanem szerencsére szinte azonnal megmutatkozik, amikor Grace-szel az első helyszín, Wrenwood utcáján lépkedünk.
Az itt ábrázolt zsúfoltság, a megalkotott kép, és később egy sikátorba érve a való életet megidéző részletgazdagság mind-mind professzionális munkáról árulkodik. Ezt külön kiegészíti az, ha az ember PlayStation 5-konzolt használ, ahol a kontrollerben lehet érezni a lehulló esőcseppeket, de még egy fióknyitás is külön rezgésmintát kapott. Semmi olyasmi, amit más játékok ne tettek/mutattak volna már meg korábban, mégis említésre méltó, mert nagyban hozzájárul az immerzióhoz. A grafika elsőosztályú, csak úgy, mint a mozgás- és arcanimációk.
Grace viszonylag hosszabb részeibe Leon röviden be-bekukkant. Míg előbbi a lopakodást és a megfontoltságot testesíti meg, addig utóbbi az erőt és az akciót, bár ez nem meglepő, hiszen a készítők korábban kommunikáltak erről. Viszont a két játékstílus annyira elkülönül egymástól, hogy számomra megtörte nemcsak a mesterien felépített horror-hangulatot, hanem magát a narratívát is. Érdekes, hogy amikor Leon veszi át a főszerepet, és visszatértünk Racoon City romjai közé (ahogy azt láthattuk a trailerekben is), Grace csak egy-egy rövidebb cinematic erejéig látható, és így az élményt sem szakítja meg.
Leon meredeken eltérő játékstílusa már az inventory méretén is megfigyelhető, az jóval nagyobb mint Grace-é, így a hellyel sem szükséges takarékoskodni. Sőt, fegyvereink, felszerléseink egy külön fejlesztési rendszert is kaptak, melyet a leölt ellenségek utáni jutalomból lehet megvásárolni. Emellett akciódúsabb, ami nem kizárólag csak a ránk uszított zombikon érhető tetten, hanem azoknak a szívósságán is. Mivel a játék kijön a zárt közegből, lényegében kinyílik, és bár ettől nem lesz open-world, a bejárható terület nagysága, illetve a szembe jövő opcionális részek miatt az atmoszféra felenged, jócskán megváltozik. A látvány továbbra is magas minőséget képvisel, a szinte porig rombolt, megdőlt épületek között, vagy azokban mászkálni minden kétséget kizáróan hangulatos. Sőt, bizonyos – föld alatt játszódó – szekvenciák még a horror vibe-ot is képesek visszahozni, még ha nem is túl hosszú ideig.
Azonban itt már feltűnik, hogy sok esetben a Resident Evil túltolja az akciót, vagy olyasfajta túlzásokba esik, ami képes rontani az összélményen.
Ettől még véletlenül sem válik egy rossz játékká, csak érezhető egy minőségbeli különbség Leon és Grace részei között.
Ha további kritikát kéne megfogalmazni, akkor mindenképpen említést kell tenni a főszereplők közötti interakciókról, vagy sokkal inkább azok hiányáról. A finálé felé közeledve olyan mondatok hangzanak el Grace és Leon között, amelyeknek nincs feltétlenül létjogosultságuk, mert hogy nem igazán találkoznak a játék során, hogy mélyebb beszélgetésekbe bonyolódjanak – hiszen ilyenkor lelőnek valakit vagy menekülni kell. Ugyanez igaz a kislányra, akire rátalál Grace dr. Gideon intézményében: egy gyerek, tehetetlen, egyértelműen mindenki aggódik érte és szeretné, hogy megmeneküljön, de alig történik közöttük párbeszéd. Így a történet végül hiányosnak hat, könnyen az az érzés kerítheti a játékost hatalmába, hogy sokkal jobban ki lehetett volna aknázni a cselekmény adta lehetőségeket. Azonban kétségtelen, ha a korábbi Resident Evil-részeket figyelembe vesszük, ez sem lóg ki semmilyen módon a sorból.
Verdikt
A Resident Evil Requiem egy remek játék, amely mind grafikailag, mind pedig történetében egy nagyon magas minőséget képvisel, és még a felsorolt hibái ellenére is képes zökkenőmentesen működni.
A horror szerelmesei főleg az első felvonásban fogják megtalálni a számításaikat, de talán nem kell csalódniuk akkorát akkor sem, amikor ennek helyét átveszi jobbára az akció.
Nagyon úgy tűnik, hogy a Capcom nem hagyja cserben a rajongóit, és a Resident Evil-széria továbbra is sokáig velünk maradhat mind az új részekkel, mind a régiek feldolgozásával.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
