A Frankenstein – Él! Él! minden elemében nagyszerű képregény. Szép, gondolathű továbbgondolása Mary Shelley klasszikusának, és látványvilágban is kiemelkedő olvasnivaló. Képregénykritika.
HIRDETÉS
Előbb-utóbb minden klasszikus arra a sorsra jut, hogy megpróbálják majd folytatni, átértelmezni, újrakeretezni. Alkotói szempontból hatalmas felelősség ilyen alapanyaghoz nyúlni, hiszen rajongók és műértők hada figyel árgus szemmel, hogy aztán ízekre szedhessék az alkotást. Mennyiben felel meg az eredeti által támasztott elvárásoknak? Mennyire állítja a feje tetejére annak témáit? Milyen új ízeket ad hozzá, és a régi mely tulajdonságait tartja meg? És vajon az alkotó(k) saját személyiségéből és munkásságából mi jelenik meg az új műben?
Steve Niles és Bernie Wrightson azonban maguk is elég nagy Frankenstein-rajongók voltak ahhoz, hogy magabiztosan vessék bele magukat Shelley történetének folytatásába.
A két alkotó közül Wrightson Frankenstein rajongása lehet ismertebb. A képregények bronzkorszakának végén színrelépő rajzoló saját elmondása szerint már a hatvanas évek közepén, kedvtelésből elkezdett dolgozni egy Frankenstein képregényadaptáción. Ez aztán sosem valósult meg, de
1983-ban végül megjelent egy, a rajzaival illusztrált Frankenstein kiadás, ami azóta is meghatározó vizuális reprezentációja a szörnyeteg történetének.
Del Toro a 2025-ös filmjében külön meg is nevezte Wrightsont, mint inspirációforrást. A horrorokon gyakran dolgozó illusztrátor munkássága pedig nem véletlenül jelenthet maradandó élmény. Aprólékos, hihetetlenül részletes rajzaiban egyszerre ragadja meg a regény hangulatát, a klasszikus horrorfilmek és képregények éles fény-árnyék viszonyait, valamint a szörny szenvedését is. Hiába Wrightson a Mocsárlény társalkotója, és megannyi legendás képregény rajzolója, sokan a Shelley illusztrációit tartják a magnum opusának.
Ugyancsak Steve Niles saját elmondására hagyatozhatunk, amikor azt mondja, hogy rá is nagy hatást gyakorolt a klasszikus rémtörténet – ám ő inkább a Universal filmjére hivatkozik, mint meghatározó élmény. Niles neve is bőven ismerős lehet a horrorképregények terén mozgolódóknak. Legismertebb munkája minden bizonnyal a 30 Days of Night, de a Frankenstein szörnyéhez hasonlatos Simon Dark megalkotója is ő. Nem szabad megfeledkezni továbbá 1990-ben indult Criminal Macabre sorozatról sem, amelybe még Németh Gyula is rajzolt pár számot (Niles és Németh azóta a Megszállott című képregényen is együtt dolgozott). Niles és Wrightson közös folytatása, A Frankenstein – Él! Él! pedig minden mondatában és tollvonásában árulkodik a tiszteletteljes rajongásról.
A történet keretét Frankenstein szörnyének visszaemlékezése adja. A sztori elején egy cirkuszi freak show egyik attrakciójaként dolgozik, ahol nem igazán lóg ki a többi hozzá hasonló csodabogár közül. A látványosságként mutogatott emberek között otthonra lelt. A “valódi” emberek megvetésével és undorával továbbra sem tud mit kezdeni, akik rendre bizonyítják, hogy kik is a valódi szörnyetegek. Az idáig tartó bolyongását ismerhetjük meg az elbeszéléséből: Frankenstein doktor még holtában is visszajár kísérteni a szörnyet, amíg nem választja az önként vállalt fagyhalált.
Ebből végül csak egy hosszú hibernáció kerekedik. A szörnyet kiolvasztják jégsírjából, és egy nagytudású doktorhoz, Simon Ingleshöz kerül. Ingles azonnal meglátja benne az értelmes lényt, és amellett, hogy csodálja a mesterségesen életre keltett műembert, tanítani kezdi. A szörny pedig végre olyan otthonra lelhet, ahol megbecsülik, és a doktor mérhetetlenül nagy könyvtárából a világ összes tudását magába szívhatja. De mivel ez egy Frankenstein-sztori, a doktor nem biztos, hogy annyira jóságos, mint amilyennek elsőre tűnik.
A Frankenstein – Él! Él! gondolati kereteit is a teremtmény öntudatának kialakulása, valamint az emberi állapoton, a jó és rossz dilemmáin való elmélkedés adja. Meg az, hogy vajon a teremtmény a halál eszköze, vagy inkább az élet oltalmazója?
A képregény hűen idézi meg Shelley klasszikusát, és logikus módon folytatja a szörny útját, miközben sokat megtart annak filozofikus hangvételéből is.
Nem lett tehát egy akciódús, vérbő horrorfeldolgozás, ami persze nem is lett volna indokolt ebben az esetben. Mind Niles írásmódja, mind Wrightson vizualitása kifejezetten klasszikus és régivágású. De ezzel együtt sem hat porosnak, vagy idejétmúltnak. Egyszerűen csak megtalálták azt a hangulatot, amiben Frankenstein teremtménye a legjobban tud működni. Niles mondatai gyakran csattanósak és velősek, ám a párbeszédek nem mindig működnek a legjobban. Bár tematikailag hű marad, összhatásában azért mégsem annyira irodalmi – nem is kell annak lennie.
A Frankenstein – Él! Él! igazi sztárja azonban Wrightson aprólékos műgonddal megalkotott látványvilága. Természetesen sokban hasonlít a ‘83-ban kiadott regény illusztrációira, ám annál már kevésbé éles és szigorú vonalakkal megrajzolt. Wrightson stílusa még így is egyből felismerhető, de az elkentebb rajzok, a puhább vonalak és a finomabb, mégis kontrasztos árnyékolás jót tesz a történetmesélésnek. Amit viszont korábban egy- vagy kétoldalas állóképeken elevenített meg, azt most panelezéssel teszi. Mint a műfaj régi motorosa, utolsó munkájában sem felejtett el remekül komponálni, így a végeredmény egy gördülékeny, a tekintetet jól vezető vizuális történetmesélés lett.
A rajzainak kidolgozottsága pedig szinte emberfeletti.
Elég csak megnézni a sarkvidéki rajzokat, vagy azokat, ahol a teremtmény Ingles doktor könyvtárában és laboratóriumában tartózkodik. Órákat lehet csak azzal eltölteni, hogy az ember bogarássza és kutatja a részletekben lakozó ördögöt.
Wrightson már nem tudta befejezni a gyűjteményes kötet utolsó, negyedik részét. A munkát még saját kezűleg szervezte ki Kelley Jonesnak, aki láthatóan szintén nem tehetségtelen képregényrajzoló. Csupán Wrightson rajzaihoz és stílusához képest feltűnő a változás. A Frankenstein – Él! Él! zárásába így pici üröm is került, de az összkép még így is kifejezetten pozitív. Gondolatiságában is remek folytatás, még ha helyenként elnagyoltnak is tűnhet, de ami igazán az átlag fölé emeli, az a vizualitás. Bátran odatehető minden Frankenstein, gótikus horror, vagy csak úgy általában horror és képregény rajongó polcára.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
