Képregény

A Betwixt horrormanga eddig úgy hiányzott, mint lakásból a háziszellem

A hazánkban nemrég új lendületet kapott ázsiai képregény kiadásban csak idő kérdése volt, hogy a rémisztőbb darabok szerelmesei is kapjanak valami finomságot. A Betwixt pedig egy olyan horrormanga-antológia, amitől ha nem is lesznek rémálmaink, mégis kellemes csalinak bizonyulhat. Azoknak is, akik a horror, és azoknak is, akik a képregény felől közelítenek a keleti vizuális médiumhoz. Az összhatás azonban közel sem tökéletes, de panaszra még így sem lehet ok.

A köztes tér iszonya

A Betwixt horrormanga-antológia egy érdekes kísérlet a nyugati és keleti születésű alkotók munkáinak házasítására.

A kötet különlegessége, hogy mindkét irányból elkezdhető az olvasása.

Jobbról balra lapozva először a nyugati alkotók műveivel találkozhatunk, míg a mangák esetében szokványos “hátulról kezdett”, balról jobbra nyitással pedig a japán művészek mangái olvashatók. Mindkét esetben először Junji Ito, a rémisztő mangák nagymesterének előszava köszönti az olvasót, akinek a kötethez való hozzájárulása sajnos ennyiben, és a hangulatnak megalapozó borítóban ki is merül. Pedig ha valakinek, hát Itonak már bőven kijárna egy magyar megjelenés. Az előszó pedig remekül össze is foglalja azt a kohéziós erőt, ami összeköti a hat különálló képnovellát. Ez pedig a köztes terek alkalmazása a rémületkeltéshez.

A “liminal space” horror az utóbbi évek egyik nagy, főleg online terjedő hátborzongató trendje. A “liminal space”-ek, vagy köztes terek olyan helyeket jelölnek, melyek nem az ember elsődleges életterei, de gyakran találkozunk velük: például munkahelyi folyosó, iskolaépület, repülőtér. Ezektől a helyektől megszoktuk, hogy általában zsúfoltak, és csak átmenetileg találkozunk velük. A kortárs liminal space értelmezést azonban főleg az ezeken a helyeken tapasztalt mérhetetlen magány és kontextuson kívüliség határozza meg. Amikor például éjszaka, üres állapotukban kerülünk egy ilyen nem-helyre. Ugyancsak az esztétikához tartozik még gyakran a látszólagos szabályosság, mintaszerűség is, ami egy szempillantás alatt a feje tetejére állhat.

Továbbá gyakran kapcsolódik hozzájuk a jóleső nosztalgia mellett valami furcsán kiüresedett, melankolikus érzet is.

A köztes terek iszonyata és feszültsége egyszerre fakad a kellemes, de fájdalmas ismerősségből, és a bizonytalanságból eredő ismeretlenségből.

A Betwixt ugyanakkor kevésbé feleltethető meg a stílussal kapcsolatban sokat emlegetett The Backrooms-ban látottaknak. Az üres köztesség és a világok találkozásaként megjelenő átjáróhelyek viszont fontos szerephez jutnak. A rövid mangák pedig sajnos mintha kicsit meg is rekednének ebben a saját maguk által keltett köztességben.

Zászlóshajók a köztes térben

A Betwixt mangái az átjárók és köztes terek mellett gyakran érintik a hasonmások és doppelgängerek témáját is. Becky Cloonan és Michael W. Conrad közös alkotása, az El sem ment rögtön az antológia egyik legizgalmasabb darabja is egyben. A jeges, havas tájon játszódó sztori már a nyitányával furcsa feszültséget kelt. A hideg, semmi közepén álló lékhalászkunyhóban hosszú idő után újra találkozó barátok, Johann és Emil beszélgetésében már a kezdetektől nem stimmel valami. Emil elmeséli, hogy távozása napján látta a saját jégbefagyott mását, és nem telik el sok idő, mire a férfiak újra látnak valakit a jég alatt.

Cloonan és Conrad képnovellája a vizuális feszültségépítés iskolapéldája.

A klausztrofób plánozás és panelezés, az erős kontrasztokkal elért ridegség már szövegek nélkül is egy gördülékenyen “olvasható”. A kunyhóban kiteljesedő ambivalens történet pedig éppen annyira kétértelmű is marad, mint a felvetése. Aki a konkrét válaszokért fogyaszt horrort, az gyakran frusztrált maradhat a kötet olvasása közben.

Hasonlóan mesterien felépített feszültség tapintható a keleti szegmenst záró Shima Shinya Ablak című mangájában is. A városi legenda dramaturgiát használó sztori ráadásul nem színtiszta horror. Shinya rajzaiban van valami könnyed játékosság és vizuális humor, valamint a történetmesélés fontosságára a dialógusokban is felhívja a figyelmet. Az Ablak nem rest rávilágítani arra sem a maga sajátos módján, hogy a kísértettörténetek mennyire kapcsolódnak a női mentális zavarok, pszichózisok félreértéséhez. A rémirodalom globális korpuszát tekintve pedig lényegében egy fontos kijelentést is tesz ezzel. A történet panelezése és ritmizálása azonban a játékosabb elemek ellenére (vagy éppen azokból fakadóan) képes kellemesen borzongató és feszült hatást kiváltani. Shinya és a Cloonan/Conrad páros munkái remekül jellemzik a kötetet.

Olyan szórakoztatóan parahangulatú, csattanóra építő darabokról van ugyanis szó, amelyeket olvasva kellemes borzongás kaphatja el a befogadót.

A csattanás azonban nem mindig jön, vagy többször kimerül egy kis fingocskában. 

Átjárón futottak még

Noha a közcím akár baljós is lehet, a Betwixt egészére jellemző az is, hogy minden sztori tartalmaz valami érdekeset, izgalmasat. A Tükröm, tükröm egy klasszikusabb értelemben vett tükör-én hasonmásos sztori, amiben egy végletekig félénk csaj vágyait teljesíti be a mágikus tükörben látott mása. A maga nemében pedig szintén szórakoztató, vizuálisan is megkapó történet. Huahua Zhu tolmácsolásában az Árnyék pedig főleg vizualitásában erős. Az Ito hangulatára erősen hajazó rövid történetben egy csúfolódások céltáblájaként funkcionáló iskolás lányt ismerünk meg, aki egy hozzá hasonlóan elhagyatott, kidobott cicát talál az utcán. A fekete macska azonban úgy tűnik, nem teljesen evilági lény. Zhu művében már több a kérdőjel, és a csattanó sem igazán érkezik, csupán a hangulat fokozása.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

A kötet közepén összeérő képregények nyújtotta lehetőséget azonban jobban is kihasználhatták volna az alkotók.

Bár az Árnyék és az Ablak találkozási pontján úgy tűnik, mintha egy furcsán saját farkába harapó manga uroborosz is keletkezhetne, a mediális ziccert végül kihagyták az alkotók. Nehéz is lett volna megfelelően abszolválni, de a gondolatkísérlet magja azért ott van a koncepcióban.

A keleti szekciót nyitó Kamei lényegében egy klasszikus japán rémtörténet, aminek mindenképp a kötet jobb darabjai között a helye. A jókai és kappa mondákból táplálkozó sztori nem húzza az időt, rögtön a mélyvízbe dobja szereplőjét és az olvasót is. A látvány ezúttal is erősebb, de a háttérben lappangó bűn és bűnhődés narratíva is a történet egészét szolgálja. Az Efemer film pedig főleg a hangulatépítésével képes magával ragadni. A sztori főszereplője egy fiatal srác, aki látja a halottakat. Egy különösen furcsa filmélménye után úgy dönt, hogy a szóban forgó film plakátjaiból hazavisz jópárat. A szobája kiplakátolása viszont nem várt következményekkel jár. A médiumok mint túlvilági átjárók visszatérő elemei a keleti horrorhagyománynak (hogy csak A kört említsük), a filmplakátok ilyen célú alkalmazása nem túl megszokott. Aki Shimizu mangája hangulatos, jó ritmusérzékű, de az útkereső, létbizonytalanságban tengődő generáció problémáiról nem mond túl sokat. 

Verdikt

A Betwixt egy kifejezetten kellemes olvasmányélmény lehet azoknak is, akik a horrorrajongás felől érkeznek, és azoknak is, akik a keleti kultúra irányából ismerkednének a borzongató mangákkal. Kicsit olyan ez az antológia, mintha a Tales from the Crypt és hasonló nyugati horrorképregények tematikus leszármazottja lenne. Nem mindegyik képnovella egyformán erős, de egyik sem kifejezetten gyenge.

Mindegyik tartalmaz valamilyen kapaszkodót: legyen az akár a történet, a vizualitás, vagy éppen egy kiemelkedő hangulati, dramaturgiai elem.

Összességében azonban mégis képes pici hiányérzetet hagyni. A sztorik többsége mintha az átjáró túlsó oldalán hagyta volna a témáinak és csattanóinak erejét. Ráadásul egy sajnálatos, utolsópillanatos módosítás miatt még technikai malőrök is sújtották a szövegbuborékok tördelését. Mindenesetre a Betwixt mégis így is egy remek belépő, aminek nyomán remélhetőleg még számos horror manga válik olvashatóvá magyarul.

7 /10 átjáraptor

Betwixt

Betwixt

Műfaj: horror
Kiadás: Fumax, 2024
Fordító: Tót Barbara
Oldalszám: 224

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

editor
Már általánosban írtam könyvekről a suliújságba, majd 2009-től egy online magazinba filmekről. A sci-fi/horror/szuperhős vonal mellett kifejezetten vonzanak a trash és peremtartalmak. Meg a metál!
×