A Viszály 2. évada ismét egy igaz történetet mesél el: Truman Capote, az egyik legnagyobb 20. századi amerikai író, és egykori baráti társasága, a New York-i elit tagjai közti konfliktust. Az író ugyanis egy botrányos regényrészletben teregette ki barátnői legféltettebb titkait. A Viszály alaposan körbejárja a sztorit, és mindegyik fél igazságát bemutatja, de ránk bízza az ítéletet. Árulás, szex, hatalom és pénz: ez a második évad. Spoilermentes kritika.
A Viszály Ryan Murphy (American Horror Story), Jaffe Cohan és Michael Zam antológia sorozata, amelyben megtörtént eseményeket és – ahogy a címe is sejteti – botrányokat dolgoz fel és mutat be részletesen. Az 1. évad két híres hollywoodi színésznő, Bette Davis és Joan Crawford közti rivalizálást járta körül. A sorozat 2017-ben debütált, és amellett, hogy jó kritikákat kapott,18 Emmyre jelölték, amelyből kettőt meg is nyert (legjobb smink és haj). A következő évadra viszont egészen 2024-ig kellett várnunk.
Ennek egyik oka az is, hogy Olivia de Havilland (aki 2017-ben töltötte be a 101. életévét) beperelte a sorozat készítőit. Arra hivatkozott, hogy a Viszályban nem ábrázolták őt hitelesen, és az őt játszó Catherine Zeta-Jones képmutatónak és pletykásnak állította be őt. A per hosszadalmas volt, egészen a legfelsőbb bíróságig eljutott, de végül de Havilland keresetét elutasították. Az, hogy egy sorozat készítői fiktív elemeket is visznek egy megtörtént esetet elmesélő történetbe, még nem jelent rosszhiszeműséget. Ráadásul a jó hírnevének sérelmét sem tudták bizonyítani.
Az 1. évad után Murpyh azt nyilatkozta, nem akar több hollywoodi botrányt feldolgozni, inkább más alapanyagot keresne. A következő évad ötleteként felmerült, hogy Diana hercegnő és Károly viharos házasságát mutatná be, de végül ezt elvetették. Murphy 2021-ben olvasta Laurence Leamer regényét Capote és a hattyúi viszályáról, és annyira megtetszett neki, hogy meg is vette a könyv megfilmesítési jogait.
A sorozat forgatókönyvírója, Jon Robin Baitz pedig Capote írásain nőtt fel, így adta magát a téma. Sok tévéinterjú és nyilatkozat maradt fent Capote utolsó éveiből, így bőséges forrás is állt rendelkezésükre. Baitz szerint az író talkshow-s szereplésein jól végigkövethető, hogyan süllyedt egyre jobban az alkoholizmusba és a lelki problémákba. Az író tündöklése helyett a Viszály készítőit jobban érdekelte a bukása.
Capote vs. Hattyúk: mi történt valójában?
A 2. évad témája nem más, mint Amerika egyik leghíresebb 20. századi írójának, Truman Capotenak és szűk baráti körének, a New York-i elitbe tartozó „hattyúknak” a viszálya. Capote a Hidegvérrel c. regényének megjelenése után hatalmas népszerűségnek örvendett Amerika szerte. A siker egészen a legfelsőbb körökbe repítette az írót, így ismerkedett meg New York gazdag és befolyásos hölgyeivel. Befogadták őt a köreikbe és megosztották vele a titkaikat.
Ki volt Truman Capote?
Truman Streckfus Persons néven született 1924-ben, New Orleans-ban. Már 11 éves korától kezdve foglalkozott írással, fiatal felnőttként rendszeresen jelentek meg novellái és cikkei neves amerikai lapokban. Az igazi sikert az Álom luxuskivitelben hozta meg számára, amelyből film is készült Audrey Hepburn főszereplésével. Néhány évvel később jelent meg a másik híres regénye, a Hidegvérrel, melyet egy megtörtént gyilkosság ihletett. Capote évekig tanulmányozta mind a gyilkosságot, mind a helyi kisváros életét, az elkövetőkkel még részletes interjút is készített.
Nyíltan vállalta homoszexualitását, egyedi stílusa, magas hangja és különleges beszédstílusa miatt igazi egyéniség volt. Történetei alapján több, mint 20 filmet és tévéfilmet készítettek, illetve Capote maga is feltűnt néhány kisebb szerepben Hollywoodban (ezek közül az egyik leghíresebb a Meghívás egy gyilkos vacsorára).
Kik voltak ezek a nők, vagy hattyúk, ahogy Capote nevezte őket? Babe Paley (Naomi Watts) a CBS igazgatójának felesége és tökéletes szépség, C.Z.Guest (Chloë Sevigny) a mindig összeszedett lovasnő és ikon, Jackie Kennedy húga, Lee Radziwill hercegnő (Calista Flockhart), Nancy Keith (Diane Leith), a ravasz és gyönyörű kaliforniai nő, és a szépséges, de botrányos Ann Woodward (Demi Moore).
A szoros barátságuk akkor bomlott fel, amikor Capote a készülő regényéből (Answered Prayers) megjelent egy részlet az Esquire magazinban La Côte Basque,1965 címmel. Capote élete fő művének nevezte a készülő könyvét, a magazin pedig igen magas honoráriumot fizetett a részletért. A történetben – bár a szereplők nevét megváltoztatta, de nem igyekezett túlságosan leplezni, kikről van szó – intim és megdöbbentő részleteket osztott meg barátnője, Babe Paley és férje magánéletéből. A többi hattyú életéről is beépített titkokat a művébe, Ann Woodward kapcsán pedig ismét felhozta a férje halálát, és gyilkossággal vádolta a nőt.
A hattyúk bosszúból kiközösítették az írót, aki ennek hatására kezdett egyre jobban lecsúszni, alkoholt és gyógyszereket fogyasztani. A Viszály ezt a konfliktust meséli el, illetve részletes képet kapunk mind az író életéről, mind a hattyúkéról. Mindkét fél igazságát bemutatja nekünk a sorozat és ránk bízza, hogyan ítéljük meg az Capote-t és hattyúit.
Titkok és árulás
A 2. évad Laurence Leamer 2021-ben megjelent könyvén (Capote’s Woman) alapul. A sorozat írói persze vittek a történetbe fikciót is, főként, ami a szereplők belső világát illeti. A sztori elején megismerjük Capote-t és manhattani hölgyeit, köztük az egyik legfontosabb szereplőt is, Babe Paley-t. Megtudjuk, hogyan találkoztak és miért is volt ennyire szoros köztük a kapcsolat. Az író és társasága pazar ebédekre járt, vásárolt, és ami a legfontosabb: pletykáltak. A kis társaságnak ugyanis lételeme volt mások kibeszélése, e mellett a hattyúk életük intim részeit is megosztották Capote-val, aki bizalmasként meghallgatta és vigasztalta őket.
Ennek a szoros kapcsolatnak vetett véget a botrányos Esquire részlet.
A Viszály Capote írói oldalát is megmutatja, azt, hogy mennyire érdekelték őt a körülötte élő emberek és életük története. Capote nagy mesélő volt, közismerten szeretett sztorikat kiszínezni (vagy olyan meséket adott elő, amelyek meg sem történetek), és sok regényét igaz történetek vagy valódi személyek és események inspirálták. A forgatókönyv felveti a költői kérdést, hogy valóban megérte-e egy szaftos regényrészletért feláldozni a jó viszonyát ezekkel a nőkkel? Vagy egyáltalán, őszinte volt-e a kötelék közöttük vagy az író csak kihasználta ezeket a nőket?
A Viszály Capote és a hattyúi viszonyát egy egymástól kölcsönösen függő, mérgező (már-már Stockholm-szindrómába hajló) kapcsolatként mutatja be. Capote esetében azt sejteti a sztori, hogy a rideg és mérgező édesanyja miatt lehetett ilyen ellentmondásos a viszonya a nőkkel.
A legerősebben Capote és Babe Paley kapcsán boncolgatja ezt a történet. Babe és Truman ugyanis természetükben is hasonlítottak: legbelül mindketten bizonytalan, szeretetre vágyó emberek voltak, akik kétségbeesetten keresték a kötődést. Capote legcsúnyábban Babe-t árulta el, és a kettejük későbbi (nem létező) kapcsolata a Viszály legerősebb része lett így. Babe Paley-t nem sokkal a regényrészlet megjelenése után rákkal diagnosztizálták, és a forgatókönyv szívszorítóan mutatja be a végleg magára maradt nő küzdelmét a halállal, és vívódását önmagában. Akármennyire is meg akart bocsátani Trumannek, talán a körülötte lévő emberek unszolása miatt sem beszélt többet az íróval. Ugyan a sztori eljátszik a gondolattal, mi lett volna, ha mégis tisztázzák a dolgot, ám a fájó igazság az, hogy Trumannek nem volt lehetősége már bocsánatot kérni tőle.
Az epizódok fokozatosan mutatják be azt is, Capote hogyan küzdött meg azzal, hogy a hattyúi kiközösítették és hogyan csúszott egyre mélyebbre. Az író szintén egy rendkívül összetett személyiség volt: egy igazi egyéniség, stílusikon, remek író, szórakoztató társasági ember, ám az ember sosem tudta, hányadán állt vele. Sértődékeny, sokszor bántó volt, a körülötte lévő szeretteivel rosszul bánt, mert félt igazán kötődni bárkihez. Önpusztító szokásaiból a kiközösítése után nem tudott kiszállni, akármennyire is küzdöttek érte a megmaradt barátai.
A Viszály remekül és aprólékosan mutatja be az emberi drámát, az író és a hattyúi életét.
Hamar lerántja a leplet a manhattani nők pazarnak tűnő életéről: a tökéletes felszín alatt árulás, magány, bizonytalanság lappang. A nők egymással szemben is szörnyű dolgokat műveltek, rossz anyák voltak, és finoman szólva nem voltak példás feleségek sem. A sorozat nem ítélkezik, inkább arra törekszik, hogy alaposan megmutassa a szereplők összetett jellemét és a helyzet komplexitását.
Divatikonok mindenhol
A Viszály egy szemet gyönyörködtető sorozat. Nemcsak a kosztümök és ékszerek gyönyörűek, de a 60-as évekbeli környezet, a bútorok, de még az ételek is! A sorozat jelmeztervezője, Lou Eyrich felkutatta Amerika vintage ruhaboltjait eredeti 60-as évekbeli tervezői ruhákért, és az eredmény pazar lett. Minden hattyúnak külön stílusa van, ahogy Capote ikonikus viseletére is odafigyeltek.
A történet több évtizedet ölel fel (50-es évektől a 80-as évekig), így a divat változását is nyomon követhetjük. Az igényes és minden részletre odafigyelő látvány különálló elem a sorozatban és érdemes megfigyelni egy-egy ruhakölteményt és frizurát, ahogyan azt is, hogyan tűnik el a 60-as évek eleganciája a városból és veszi át a helyét a 70-es évek bohém stílusa.
Meditatív történet
A Viszály-nak akad negatív oldala is, mégpedig a lassúság. A forgatókönyv lassan hömpölyögve, aprólékosan meséli el a történetet, ami sokszor átcsap már-már meditatívan vánszorgó jelenetekbe is. Ezek nem feleslegesek, mert legtöbbször Truman gondolataiba látunk bele, de ezeket tömörebben is el lehetett volna mesélni. Az évad szerkezete is egyedi, a sztori szinte rögtön a botrányos regényrészlettel kezd, és ezek után még jó pár részen keresztül elhúzza Capote és a hattyúi közti feszültséget – sokszor időbeli ugrásokkal is megkavarva a sztorit.
Flashbackeken keresztül ismerjük meg, hogy milyen volt a viszonya a hattyúkkal a viszály előtt, viszont még jobban együtt tudtunk volna érezni a nőkkel, ha az első pár részben az írók jobban megmutatták volna a köztük lévő szoros köteléket. Az utolsó két rész is elnyújtja a sztorit, mint egy rétestésztát, sok képzelt és álomszerű jelenettel tarkítva, amelyek fájóan szépek, de ismét csak húzzák az időt.
E mellett érdemes úgy nekiülni a sorozatnak, hogy egy kicsit utána olvasunk a sztori hátterének.
A Viszály ugyanis feltételez némi alapismeretet mind Capote-ról, mind a New York-i elitről. A sorozat ugyan bemutatja a hattyúkat röviden, de sok Hollywood-i rendező, író és írónő és társasági szereplő is feltűnik az epizódokban, ezért engem sokszor elfogott a késztetés, hogy rájuk guglizzak. Ennek ellenére érthető a sztori, de még szórakoztatóbb és teljesebb képet ad, ha az ember utána olvas annak, mi az igaz és mi nem a történetből.
Remek casting
A színészi alakítások nagyszerűek. Tom Hollander remek Capote: a játéka, sminkje, mozdulatai, a hangsúlya mind nagyszerűen megidézik az írót. Belebújik a bőrébe, nem zökken ki, nem játssza túl. Minket is elbűvöl, nem tudunk nem rá figyelni, mégis egyszerre vetjük meg árulásáért és sajnáljuk őt a démonai miatt.
A hattyúk szerepére is nagyszerű színésznőket választottak. Én Naomi Watts-t emelném ki: Watts karakterén nagy hangsúly volt végig, és a színésznő remekül hozta a kívülről tökéletes, ám belül magányos és elveszett nőt. Érzékenyen mutatja meg minden bizonytalanságát, a vívódásait, a tavaly elhunyt Treat Williams-el közös jeleneteik és a köztük feszülő se veled, se nélküled kapcsolatot szórakoztató és fájdalmas volt nézni.
Verdikt
A Viszály 2. évada legalább olyan bűnös élvezet, mint egy pezsgős ebéd a La Côte Basque-ban. Szemet gyönyörködtető, aprólékosan kidolgozott, remek színészi alakításokkal. Nem akar egy fajta igazságot bemutatni, nem ítélkezik, a szereplői jól árnyalt, hús-vér emberek. Aki bírja a lassú és emberközpontú drámákat és a stílusos sorozatokat, annak igazi csemege lesz.
