Könyv

Akármerre visz a szél, mindig legyen ott egy Rainbow Rowell, hogy kifacsarja a szívünket egy fanfictionnel!

Amikor egy trilógia befejező kötetéhez érkezünk, számos elvárásunk van a történettel kapcsolatban. Legyen meg a végső extázis, a szerző varrja el az összes szálat és legyen boldog vége. Hogy Rainbow Rowell Simon Snow fantasysorozata megadja-e szereplőinek a megérdemelt boldogságot, az enyhén spoileres kritikánkból kiderül. 

Így indult Simon Snow története

Rainbow Rowell könyvsorozatának első kötetén (Csak így tovább) érezni leginkább, hogy eredetileg egy Harry Potter fanfiction akart lenni. Simon és Penelope, akárcsak Harry és Hermione, elválaszthatatlan barátok. Egy neves varázslóiskolába (Watford) járnak, Simon az árva kiválasztott, Penny pedig az ész. Simon barátnője a tündöklő szépségű Agatha, akinek a későbbiekben lesz nagyobb szerepe. Draco megtestesítője Baz, a gótikus elegancia és titokzatosság netovábbja. Simon sokáig megszállottan követi a fiút, hogy leleplezhesse valódi szándékait. Azt azonban maga sem gondolta, hogy ebből a megszállottságból egy szerelmi viszony alakul ki közöttük. Simon hirtelen azon kapja magát, hogy az élete fenekestül felfordul. Szakítanak a barátnőjével, az ellenségének vélt vámpír fiúval kerül romantikus kapcsolatba, ráadásul a Mágus, aki apjaként viselte gondját (Dumbledore megtestesítője), a végletekig megpróbálja kihasználni. Simon súlyos árat fizet a varázsvilág biztonságáért: megöli a Mágust, miközben teljesen elveszíti a varázserejét. Előtte viszont véletlenül teremtett magának sárkányszárnyakat és egy farkat is. Ez a kötet, kvázi egy kerek egész történetként is megállja a helyét. De ki elégedne meg csupán ennyivel? 

Váratlan utazás

A sztori folytatásában elkalandozunk egy távoli kontinensre, ahol a szereplőink újabb bonyodalmakba keverednek. Amerika varázsvilága eléggé különbözik a megszokottól, ami kellően kizökkenti a hőseinket a megszokottból. Simon komfortzónája ebben a kötetben kvázi nem is létezik, hiszen “család” és mágia nélkül kénytelen folytatni az életét. Ráadásul nagy dilemmát jelent számára, hogy meghatározza a nemi identitását, hiszen immár egy másik fiú iránt érez vonzalmat. Ennek ellenére a Tévelygő fiúban tagadhatatlanul az akcióé a főszerep, továbbá Rainbow Rowell ezzel a kötettel ásta ki a karakterek fejlődéséhez vezető rögös utat. Penny kap egy kis görbe tükröt magáról, ami kifejezetten jót tett a karakterének. Ráadásul egy újabb szereplővel is bővült a társaság: Shepard egy rendkívül üde színfoltjává válik a történetnek. Ő egy varázstalan srác, aki megszállottan kutatja a mágikus világot, emiatt pedig nyakig belekeveredik mindenfélébe. 

A regény leginkább azzal tartja fenn az olvasó érdeklődését, hogy egy idegen varázskultúrába kalauzol el minket, és a vámpír társadalomról is kapunk végre egy komplexebb képet. A kalandos amerikai életérzés után, a végjáték egy egészen más szinten tud ezek után végbemenni a záró kötetben. 

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

Csak így tovább. tévelygő fiú! 

A “fanfiction trilógia” utolsó részében a szereplők visszatérnek hazájukba, hogy folytassák addigi életüket. Simon továbbra is küzd a szorongással, depresszióval és a félelmeivel. Baz arra ér haza, hogy nevelőanyja egy szó nélkül lelépett az apja és a testvérei mellől. Agatha letargikus hangulatát tetézi, hogy az apja rendelőjében kénytelen segédkezni, ahol mágikus állatokat is ellátnak. Penny pedig illegálisan bevándoroltatja Shepardöt az országba, hogy segítségére legyen egy titokzatos démoni alku ügyében. 

Mindeközben az országot elárasztották az önjelölt Kiválasztottak, akik Simon eltűnése után próbálnak hírnevet szerezni maguknak. Az egyikük pedig különös figyelmet élvez a varázslók körében, amely még Simont is reménnyel tölti el. Nagyon jól reflektál arra, mennyire könnyen megtéveszthetőek és sebezhetőek az emberek még a mágusvilágban is. Az önjelölt próféták nem maguktól nyerik a hatalmat, hanem kihasználva az emberek hitét, általuk válnak naggyá. Ezt pedig a való világ történelme és jelene is számtalan ponton képes alátámasztani. Rowell ezt remekül kihasználja a regényben, és érzelmi hullámvasutazásra kényszeríti a szereplőket. 

Az írónő legfőbb célja a trilógia lezárásával, hogy a szereplőit végigvezesse a saját személyiségfejlődésük útján. Az Akármerre visz a szél kifejezetten karakterközpontú, arra alapoz, hogy a kamaszokból felnőtté váló főhősöket az olvasó közel érezze magához. Amellett, hogy Rowell mindenki életébe újabb rejtélyt kever, megfelelő mennyiségben teszi ezt. Mindenki számára pont annyit, amennyi szükséges. 

Külön utakon

Jelentős változás az eddigiekhez képest, hogy Penny ebben a kötetben úgymond függetlenedik Simontól, hiszen szinte végig Shepard démoni átkával kapcsolatban folytat nyomozást.

Eközben számtalanszor megkérdőjelezi önmagát és az addigi döntéseit. Ez előnyére válik, hiszen az előző kötetben már kezdetét vette a személyiségfejlődése, itt pedig teljesen ki tud teljesedni. Shepard pedig amellett, hogy hozzásegíti ehhez a lányt, vidám egyéniségével felüdülést hoz a történetbe. 

Rainbow Rowell: Fangirl című képregényből megtudhatod, kinek a fejéből pattant ki a Simon Snow fanfiction

Agatha mindig is kicsit kilógott a sorból, de az írónő végre célt kínál számára az életben. Rowell belekényszeríti a melankolikus hangulatú lányt egy olyan környezetbe, ahová magától sosem tenné be a lábát. Továbbá szembeállítja egy olyan személlyel, aki felnyitja a szemét az őt körülvevő világra. Agatha önhibáján kívül is egy olyan burokban élte az életét, ahol az emberek előnyben részesítették a szépségéért vagy azért, mert ő volt a Kiválasztott barátnője. Most pedig kénytelen a saját lábára állni és kamatoztatni a tehetségét. A mágikus Watfordi kecskék és a szúrós tekintetű lány: Niamh beszólásai végül kellően megteszik a hatásukat. Niamh ott dolgozik Agatha mágusdoktor apjának rendelőjében és lényegében ő az egyetlen, aki mágusállatorvosi pályára adta a fejét. Agatha sokat segédkezik a pokróc természetű, ám annál elhivatottabb lánynak, aki végül magával viszi a Watfordba. Az ottani nyáj ugyanis nem hétköznapi, hanem az iskola védelmezői. Niamh felnyitja Agatha szemét a körülötte lévő világra és arra, hogy mennyire nem figyelt eddig másokra. A beszűkült látóköre és az, ahogyan természetesnek vette a vonzó külsejének köszönhető figyelmet, nem elég a teljes élethez. Új életcélt kell találnia, amihez a saját lábra kell állnia. 

Rainbow Rowell végre megadja, amire annyira vártunk

Tagadhatatlan, hogy Simon és Baz kapcsolata hozza leginkább lázba az olvasót. Főleg azok után, hogy Amerikában nem igazán történt nagy áttörés kettejük között. Leginkább a gesztusok és a tettek voltak hangsúlyosak, sok dolog azonban kimondatlan maradt. Simon először próbálja magától ellökni Bazt, majd végül belátja, hogy igenis szüksége van a segítségre. Egyedül ugyanis nem tud kimászni a gödörből. Az írónő remekül ábrázolja azokat a depressziós, szorongós tüneteket, amelyektől a való életben is rengeteg ember szenved. Bár jelenleg számos segítő lehetőség rendelkezésre áll, sokkal kevesebben veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat, mint ahányan megtehetnék. A regény talán egyik legfontosabb mozgatója az a folyamat, ahogyan a fiúk közelebb kerülnek egymáshoz, miközben Simon végre rálép a gyógyulás útjára. Baz kitartása és türelme figyelemreméltó, Simon ragaszkodása pedig imádnivaló. Rengeteg mély és szívfacsaró pillanatot élhetünk át nekik köszönhetően. Mi másra vágyhat még a romantikus könyvmolyok lelke, ha nem erre? 

Rainbow Rowell: Akármerre visz a szél

Akármerre visz a szél

Rainbow Rowell nagyon ért hozzá, hogyan kergesse olyan eufórikus érzelmekbe az olvasóit, hogy aztán még napokig a Simon Snow-világban lebegjenek. Bár a történetben kevesebb az akció, némi nyomozás azért így is akad. Érdekes módon jobban viszi a hátán az egész könyvet a karakterközpontúság, mint a dinamikus cselekmény.

A személyes történetek annyira közel visznek minket a szereplőkhöz, mint előtte soha.

Általuk úgy érezzük, hogy sokkal jobban tudunk hozzájuk kapcsolódni, mint az első két kötetben. Olyan jól sikerült ezt kivitelezni, hogy ebben a könyvben nem is akadt olyan rész, amelyet kevésbé várnánk, mint a többit. Talán ezért is érezhető rajta jobban a gördülékenység, az írói stílus is sokkal simulékonyabb. Kifejezetten felemelő élmény olvasni. 

Annak ellenére, hogy egy trilógia záró kötetéről beszélünk, érezhetően maradtak még nyitott kiskapuk, mintha Rainbow Rowell sem lenne képes teljesen elszakadni ettől a világtól. Igazából mi sem bánnánk, ha még visszarántana minket a Simon Snow-univerzumba. 

10 /10 kiválasztott raptor

Akármerre visz a szél

Any Way the Wind Blows

Szerző: Rainbow Rowell:
Műfaj: Fantasy
Kiadás: Fumax, 2024
Fordító: Horváth Vivien
Oldalszám: 576

Eltelt megint egy hét? Mi történt itt? Ne is gondolkodj, összeszedtük neked a legfontosabb cikkeket, híreket!

Fantasy és dinoszaurusz rajongó könyvmoly vagyok. Előszeretettel olvasom kádban és csak olyan képregényeket gyűjtök amelyekben tetszik a rajz. Célom, hogy zseniálisan megírt könyveket tukmáljak az emberiségre. Szeretek érdekes interjúkat készíteni, szóval azokat is olvassátok el!