HIRDETÉS

HIRDETÉS

Sorozat

A For All Mankind 4. évad kritika – A Mars-program legnagyobb ellensége az emberi kisszerűség

Immár 4. évadával jelentkezett az Apple TV+ sci-fi sorozata, az űrkutatásnak egy alternatív történetét bemutató For All Mankind. Legújabb részeiben a széria új vizekre evezett, de legfontosabb erősségét megtartotta. Évadkritika.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A For All Mankind abból az alapvetésből indult ki, hogy ha a szovjetek lettek volna az elsők a Holdon, akkor az űrverseny tovább folytatódott volna. Erre építették fel a sorozat fiktív történelmét., és ennek megfelelően a nagyhatalmak szembenállása alapvetően határozta meg a bemutatott eseményeket. Ezzel szemben a 4. évad azzal indít, hogy bejelentik a hidegháború végét, ami már előre jelzi:

az országok közötti versengés helyett ezúttal egészen másfajta konfliktusok mozgatják a cselekményeket.

HIRDETÉS

Ami a történelmi korszakot illeti, a sorozat mostanra már majdnem felzárkózott a valósághoz, ugyanis az új részek immár a 2000-es években játszódnak. A Marson eddigre egész komoly bázis épült ki, amelyet több nemzet és óriáscég irányít közösen, még ha nem is mindig teljes egyetértésben. Ahogy azonban kezd kiépülni egy miniatűr társadalom a vörös bolygón, csak idő kérdése, hogy megjelenjenek azok a problémák, amelyek a földi politikai közösségekre is jellemzőek: a Boldogság Völgye nevű kolónia lakossága lényegében két kasztra szakad, az ezek között feszülő ellentét pedig egyre jobban kiélesedik. Ráadásul éppen akkor, amikor feltűnik a Mars közelében egy aszteroida, amely fontos nyersanyaglelőhelynek ígérkezik, emiatt az emberiségnek nagy szüksége volna rá.

A For All Mankind kezdettől erősen karakterközpontú volt, de mivel ezúttal az űrverseny témáját már maga mögött hagyta a sorozat, a 4. évadban immár kizárólag az emberi problémákra fókuszált.

A cselekmény szép lassan építkezik, a konfliktusforrások már viszonylag hamar felvillannak, de csak egy idő után lesznek belőlük konkrét nézeteltérések. Elejétől fogva világos, hogy az űrhajósok kiváltságos helyzete ellenérzést vált ki a marsi telepen dolgozó munkásokból, de ez a szembenállás csak hosszadalmas felvezetést követően válik tényleges összeütközéssé. Közben vannak személyes ellentétek is egyes karakterek között (a vörös bolygón és a Földön egyaránt), ami szintén tovább bonyolítja a helyzetet. Bizonyos szempontból a korábbinál is kiábrándítóbb világ- és emberképet vázol a sorozat, hiszen ezúttal a történelem szempontjából is sorsdöntő eseményeket nem hatalmi harcok, inkább kisszerű húzások, munkahelyi játszmázások és stiklik határozzák meg.

De a nagy politikai helyzet átalakulása, az események közegének megváltozása nemcsak azzal jár, hogy újfajta konfliktusok kerülnek előtérbe, hanem hogy

a megszokottól eltérő karaktereket emel a középpontba a For All Mankind. Egyrészt újfajta hősöket hoznak be a történetbe, másrészt a visszatérő figurák a korábbitól eltérő szerepet kapnak.

A mindeddig az események élvonalában mozgó veterán űrhajósokat némileg hátrább léptették: az örök kötelességtudó Danielle Poole (Krys Marshall) a marsbázis vezetője lett, és ebben a szerepkörében leginkább csak fut a történések után, míg a csökönyösségét és egóját öregkorára is megőrző Edward Baldwinnak (Joel Kinnaman) ezúttal csak a szarkavarás és összeesküvés marad. A 3. évadban feltűnt, némileg Elon Muskot idéző nagyvállalkozó, Dev Ayesa (Edi Gathegi) most egy másik oldaláról, hazárdírozó idealistaként mutatkozik be, Aleida Rosales (Coral Peña) az űrprogram megoldandó problémái helyett a poszttraumás stresszel küzd, Margo Madison (Wrenn Schmidt) pedig a szovjet „vendégszeretettel” ismerkedik. Új főhősökként jelenik meg mellettük két egyszerű munkás, Miles Dale (Tobby Kebbell) és Samantha Massey (Tyner Rushing), akik különbözőképpen igyekeznek javítani a helyzetükön.

Noha a régi karakterek közül többen már nem tértek vissza, a helyükre bőven érkeztek újak, így a sorozat 4. évada is eléggé zsúfolt lett, és a játékidő kevés volt ahhoz, hogy minden folyamatot rendesen bemutassanak.

Emiatt időnként kissé darabosnak, hiányosnak hat a cselekményvezetés, egyes váltások, fordulatok pedig hirtelennek tűnnek, és a befejezés is némileg elnagyolt lett. Emellett van egy, a csempészés körül forgó történetszál, amelynek a valószerűsége némileg megkérdőjelezhető. A világépítés pedig ezúttal eléggé háttérbe szorult: bár a Szovjetunióban történtekből nagyon szépen ízelítőt adnak, az amerikai politika alakulását – aminek a korábbiakban elég nagy szerepe volt – ezúttal letudják néhány tévéhíradó-bejátszással.

Ugyanakkor az továbbra is egy nagy erőssége a For All Mankindnak, hogy rendszeresen viszi el váratlan irányba a cselekményt. Annyira, hogy igazából leginkább ezzel tudja fenntartani a feszültséget a sorozat.

A körülmények alakulásában, és a karakterek viselkedésében beálló meglepő fordulatok pedig elsősorban azért tudnak jól működni, mert a sztorit jó érzékkel építették fel – és ez egyaránt igaz az egyes epizódokra, valamint a teljes évadra. Ez pedig kárpótolja a nézőt a sztori kisebb hiányosságaiért. Mindehhez hozzájön a sorozattól megszokott színvonalú megvalósítás, a hatásos látvány és a remek színészi játékok.

Mivel a sztori már régen túlnőtt az űr meghódításáért folytatott versenyen, gyakorlatilag a végtelenségig továbbszőhető a sorozat sztorija, de legalábbis egy, a megmaradt eredeti karakterek élettörténetét lezáró évadot még érdemes lenne elkészíteni. Ugyanakkor

a For All Mankind az eddigi 40 epizódjában is egy szép ívet járt be, szóval folytatás nélkül is megállja a helyét – sőt, ki is emelkedik a sorozatmezőnyből, saját műfajában különösen.

8 /10 raptor

For All Mankind (4. évad)

sci-fi
10 epizód
Premier: 2023.11.10.
Showrunner: Matt Wolpert & Ben Nedivi
Csatorna: Apple TV+

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak kedvenc témáim és stílusaim, és mindenevőnek nem feltétlen mondanám magam, de azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációktól nem várok el szigorú alapanyaghűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük