A kézbesítő ellentmondásos sorozat. Hiába vonultat fel ugyanis részleteiben egészen élvezhető elemeket, ha közben ordas nagy hibáktól szenved. A világ- és karakterépítés kezdeti lendületét hamar megtöri a történetmesélés több ballépése is. A hitetlenkedés tudatos felfüggesztése pedig nehéz egy olyan produkció esetén, ami slendrián módon kezeli saját szabályait. Spoileres kritika.
K-Kontent
A Netflix nem véletlenül bízik a koreai tartalmakban. Az utóbbi évek egyik sikersorozata, a Nyerd meg az életedet elég határozottan írta be magát itthon is a stream-nézettségi verseny történelmébe. Nem csoda hát, hogy 2023 elején a szolgáltató gigantikus összegért vásárolt fel koreai gyártású produkciókat.
A kézbesítő (Black Knight) azonban viszonylagos mellényúlás lehet. A webképregényből sorozattá vált széria ugyanis ezernyi sebből vérzik. A disztópiákért és poszt-apokaliptikus környezetért lelkesedő akciófilm-rajongók ugyanakkor találhatnak benne élvezhető elemeket. Kár, hogy az írók az ő szórakozásukat is igyekeztek elrontani.
A kézbesítő
A sztori 2071-ben játszódik, miután egy meteor rendesen hazavágta a föld oxigénkoncentrációját. A történet szerint a Koreai-félsziget lakosságának csak 1%-a élte túl a becsapódást. A túlélők pedig kasztrendszerbe tagozódva úgy próbálnak életben maradni, mint ahogy azt a műfaj toposzai elvárják. A menekültek guberálva, fosztogatva, a középosztály nehézségek árán viszonylagos jólétben. A gazdagok pedig persze természeti és anyagi javakban dúskálva, a többiektől elszaparált luxuskörnyezetben.
A lakosság ellátásban nagy szerepet vállalnak a kézbesítők, akik sivatagon és martalócokon keresztül juttatják célba létfontosságú csomagjaikat. Közülük is kiemelkedik az 5-8-as futár (Kim Woo-Bin), aki kisebb celebnek és példaképnek számít a menekültek között. A főszereplőnek számító fiatal menekült, Sa-Wol (Kang You-Seok) is felnéz a futárra. A mesterségesen generált kasztok, a társadalmi osztályok közötti átjárhatatlanság, és a kézbesítők szerepe pedig ahogy az lenni szokott, konfliktusokhoz vezet. Azonban, hogy ki marad talpon az oxigénhiányos környezetben, az sok csatán keresztül realizálódik majd.
Gyors kézbesítés
A kézbesítő már első pillantásra is nagy hangsúlyt fektet a látványra. A vöröses árnyalatokban pompázó sivatagos külterületek hangulatosak, mint ahogy a jelmeztervezés és díszletek is sokat dobnak az atmoszférán. Ha nem is veszi fel a versenyt a mozis produkciókkal, tévés szinten bőven élvezhető látványt eredményez. Az effektek minősége és a vágás hektikussága azonban időnként képes rendesen kizökkenteni a nézőt az addigi műsorfolyamból.
A problémák összessége ráadásul a széria egyik legemlékezetesebbnek szánt jelenetsorában kulminálódik.
A kézbesítő féltávjánál érkező autóversenynél erősen kilóg a CGI, és a vágás is igyekszik minél jobban összezavarni a nézők térorientációját. Hiába tehát a megkapó, akciódús szekvencia, ha az élményt megölik a sorozat gyengeségei. Az akciójelenetek miszlikre vágása egyébként jellemzően többször is agyon vágják az amúgy pofásan koreografált csatákat. Az új kézbesítőjelöltek egyik próbatétele, a tömegbunyó viszont még így, minden hibájával és esetlenke lassításaival együtt is kiemelkedik a sorozatból.
A kézbesítő másik nagyobb problémája, hogy poszt-apokaliptikus sci-fiként van tálalva, de gyakran fittyet hány a saját szabályaira. Mert egy alapvetően oxigénhiányos környezetben a szereplők úgy viselkednek, mintha csak minden a legnagyobb rendben lenne. De még a hajuk is tökéletesen fest minden körülmények között.
A háttér így jóformán csak egy ürügyként szolgál a látványhoz és atmoszférához.
A hitelesség, vagy hihetőség pedig azonnal a sarokba dobva találja magát. Érdemes tehát a sorozathoz hasonlóan lazán kezelni a tudományos hátteret, és inkább csak sci-fi elemekkel körített disztópikus fantasyként tekinteni rá. Valójában pedig semmi olyasmi eredetiséget sem mutat fel, amitől egy fokkal emlékezetesebb lehetne a végeredmény. Sem a környezet, sem a konfliktusok nem emelkednek felül a sablonokon. De még a társadalmi berendezkedés és a fekete-fehér világkép sem tartalmaz egyediséget.
Kicsit meggyűrődött, maradhat?
Nemcsak az akciójelenetek, de a sorozat általános szerkesztettsége is hagy kívánnivalót maga után. Néha olyan érzést kelt, mintha eredetileg egy hosszabb játékfilmnek készült volna, és csak az utómunka során döntöttek volna a szerializálás mellett. Erről főleg az egyes epizódok zárása árulkodik, amikor jelenet közben vágják el a cselekményt, képregényesen stilizált záróképpel. Önmagában ez még persze lehetne egy működőképes eszköz is, de A kézbesítő esetén nehéz nem az ellenkezőjére gondolni. Az érzetet tovább erősíti a furcsa aránytalanság, ami több szinten is jelentkezik.
Tonálisan néha egészen nagy kilengéseket tesz az infantilis humorkodás és a sötét társadalomrajz között.
Vagy éppen túl későn emel be olyan jelentős információkat, amik hozzájárulhattak volna a történet jobb megértéséhez. És a cselekményvilág változatosabbá tételéhez. Ezzel együtt pedig a mindössze hat epizódnyi széria egyszerre tűnik komótosan építkezőnek, majd máskor pedig érthetetlenül kapkodósnak is.
A vaskos sablonokból faragott, egydimenziós karakterek sem szolgálják éppen a sorozat érdekeit. Kikkel is találkozunk? Karizmatikus szépfiú: Kim Woo-Bin hiába is tekintetmágnes, a sztori nem igazán követelte meg tőle a színészi kvalitásainak megcsillogtatását. Esetlen, tanulásra képes jófiú: Sa-Wol képében kapunk ugyan egy kedvelhető figurát, de alakjában sincs semmi meglepetés. A személyét érintő fordulat ellenére sem. A jófiú esetlen segédei: a komikus, rajzfilmszerűen bugyuta figurák mintha csak arra szolgálnának, hogy így kompetensebbnek érezzük a főhőst. Mellettük pedig feltűnik még a jófiú nagyon is talpraesett, katonai háttérrel rendelkező nővére, és a hataloméhes, nagyon gonosz Gonosz. Minden adott tehát egy jó kis disztópikus szappanoperához. Játékidejéből fakadóan azonban A kézbesítőnek esélye sincs szappanoperásodni. Viszont amit az írók művelnek a végjátékhoz érve, az felér egy sikertelen merénylettel is.
Bocsánat, téves cím
A kézbesítő ugyanis sajnos csak nyomokban tartalmaz megkapó elemeket. Pozitív üzenete, hogy a járványok és bármilyen más humanitárius krízis közepette hősként ábrázolja a futárokat. Ezért pedig tényleg nem lehetünk elég hálásak nekik. Másfelől pedig A kézbesítő beemel egy egészen erős anti-establishment üzenetet is.
SPOILERES TERÜLET!
Ahogy például a finálé oltásellenes üzenete kibontakozik, az elég ízléstelen. Ugyan a sorozat kontextusán belül értelmezhető a főszereplők cselekedete, de a fő üzenete mégis csak a következő:
- Van egy hatalmával visszaélő Gonosz, aki a védőoltásokat használja fel az aljas céljai érdekében.
- A tettével a Jófiúkat pedig arra kényszeríti, hogy az embereket lebeszéljék az oltásról.
SPOILER VÉGE!
Akármennyire is működik ez a felvázolt fiktív világon belül, nagyon könnyen helyezhető azon kívül, és erősítheti meg a káros összeesküvés-elméleteket.
Vissza a feladónak
Akárhogy is, A kézbesítő lehetett volna simán jobb sorozat. De sajnos sem az akció jeleneteinek fényképezése, sem a vágás, sem az írás nem sikerült olyanra, hogy működjön. A történetvezetés is jobbára mentes minden feszültségtől, és a pár izgalmas cselekményelem sem tartogat annyit, hogy emlékezetes maradjon. A társadalomképe, vagy a disztópikus környezet túlságosan is ismerős és nemigen tartalmaz újdonságot. Szűk kézzel mért jó elemei mellett pedig káros üzenetet is hordoz. Ha már koreai sci-fi/disztópia, a Nyugalom tengere, vagy az Űrsepregetők jobb választás lehet. Pedig a potenciál itt is megvolt.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
