Az élőszereplős Kis hableány körül már az első előzetes előtt rengeteg volt a felhajtás. Sokan kérdőjelezték meg, hogy mi szükség van egyáltalán egy újabb élőszereplős adaptációra, miután a korábbi évek próbálkozásai sorra vesztek a feledés homályába. Mások a főszereplő etnikumának megváltoztatását sérelmezték, miután a dán mesehős bőrébe a Disney rajzfilm vörös hajú Arielje után az afroamerikai Halle Bailey bújhatott. De milyen is lett valójában a Disney legújabb próbálkozása egy hőn szeretett klasszikus feldolgozására? A kritikából kiderül!
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Azzal egyáltalán nem vádolhatjuk a Disney-t, hogy nem dobtak be mindent annak érdekében, hogy A kis hableány jól sikerüljön. A rendezői széket ugyanis nem más foglalhatta el, mint Rob Marshall, akit többek között olyan művek rendezőjeként ismerhetünk, mint a Chicago vagy épp az Egy gésa emlékiratai. A főszereplők között pedig Halle Bailey-t (Ariel), aki testvérével, Chloe-val (Swarm) a Disney-nél szerzett magának hírnevet R&B énekesduóként, és Jonah Hauer-Kinget (Erik herceg) köszönthetjük, akit többek között az Egy kutya hazatér és a Kisasszonyok ismertettek meg a világgal. Továbbá olyan jól ismert neveket találunk még a stáblistán, mint Javier Bardem (Triton király) és Melissa McCarthy (Ursula).
A kis hableány ezen kívül nagyrészt igazodik rajzolt elődjéhez és csak apróságokban tér el az eredeti sztoritól. Ariel például nem csupán azért szeret bele Erik hercegbe, mert az jóképű, hanem lehetőségünk van megismerni egy kicsit és rájönni, mennyire hasonlóak is ők lélekben. Mindketten csonka családból érkeznek: amíg Ariel édesanyját a felszín ragadta el, addig a herceg hajótörés áldozataként sodródott partra még gyerekkorában, fogadott édesanyja, Selina királynő (Noma Dumezweni) pedig azóta is félti mindentől és legszívesebben a szigetükről sem engedné el soha. Triton ezzel szemben az emberektől távol, mélyen a víz alatt tartaná lányát, de Erikhez hasonlóan őt is vonzza az ismeretlen iránti kíváncsiság.
HIRDETÉS
Mielőtt belemennék a részletekbe, szeretném leszögezni, hogy összességében szórakoztatónak találtam A kis hableányt és bármikor megnézném ismét már csak azért is, mert a színészeket nemcsak megjelenés, hanem énekhang alapján is válogatták, de erről majd később. Ugyanakkor nem mehetünk el a hibái mellett sem, így a következő pár bekezdés ezekről fog szólni.
Az aktuálpolitikának itt is helyet kellett adni
Manapság ritkán fordul elő, hogy egy film csupán a szórakoztatást szolgálja.
Nincs ez másként A kis hableánnyal sem és ugyan néhány esetben például a szereplőválasztás miatt képesek vagyunk ezt elnézni neki, máskor túlerőltetettnek és egyszerűen zavarónak érződik az aktuálpolitika belepaszírozása az alapvetően 8+-os korosztály számára készült filmbe.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy azok a dolgok, amiket felnőttként zavarónak találhatunk, gyerekként valószínűleg fel sem tűnnek. Mivel pedig elsősorban egy gyerekmeséről beszélünk, talán ez a fontosabb. Na, de miről is van szó pontosan?
A genetika nem így működik!
Ahogy fentebb említettem, érdemi változtatás nem történt az eredeti meséhez képest, de el kell keserítenünk a készítőket, ha azt hiszik, két azonos szülőtől hét teljesen eltérő etnikumú gyermek születhet. Márpedig a film ki is mondja egy ponton, hogy bizony mind a hét fenti lánynak ugyanaz az édesanyja és Triton király az apja. Ha ezt az aprócska megjegyzést figyelmen kívül hagyjuk, Triton lányainak a karaktereivel semmi gond nincs. Ugyan nem sok időt kapnak a mozivásznon, abban a kevésben azonban, amikor szerepelnek mindannyian igyekeznek megmutatni egy-egy szeletet személyiségükből és kultúrájukból. Ezt szolgálja még uszonyuk színe és a frizurájuk is.
Persze előfordulhat, hogy a habemberekre más szabályok vonatkoznak, mint az egyszerű halandókra. A rokoni kapcsolaton láthatóan szintén nem osztozó Erik herceg és Selina királynő esetében ugyanis utal rá a film, hogy a királyi pár gyermekként fogadta be a partra vetett árvát és sajátjaként nevelte fel.
De nemcsak a bőrszín vagy a származás kérdése van ennyire kiemelve. Természetesen azt is fontos megemlíteni, hogy az emberek rosszak. Túlhalásszák a vizeket, szennyezik a tengereket, elpusztítják a korallzátonyokat és semmi mással nem foglalkoznak, csak a saját jóllétükkel. Végtelenül leegyszerűsítve tehát: gonoszak. Ez pedig rendkívül egysíkú képet fest az emberiségről, amit aztán nem is nagyon old fel a film, aminek a végén persze mindenki megkezdi a békés együttélést.
Mielőtt azonban teljesen elásnánk a filmet az általa tárgyalt aktuálpolitikai kérdések miatt érdemes kicsit a miértek mélyére ásnunk. A Ringat a víz (Under the Sea) című dalban például már 1989-ben felcsendülnek a stíldob hangjai, ami a fekete kultúrában gazdag Karibi-térség ikonikus hangszere. A filmben megjelenő élővilág szintén mediterrán vagy épp egyenlítői éghajlatra utal, ami igencsak messze van a dán partoktól.
Ebből következtethetünk arra, hogy bizony már a rajzfilm is a Karib-tengeren játszódott. De figyelembe véve az óceánok áramlását és a tengeri élőlények vándorlását különben sincs igazán szerepe az éghajlatnak a bőrszín meghatározásában.
Vannak gondok a látvánnyal
A Disney-nél jelentős problémák vannak a CGI-al az utóbbi években és ezt A kis hableánynak sem sikerült megúsznia. Ficánka (Jason Tremblay) és Sebastian (Daveed Diggs) karakterei már az első posztereken sok rajongót borzongattak meg. A film világába azonban tökéletesen belesimulnak és ez egyszerre lehet jó és rossz is.
A stúdió tavalyi botránya után, amikor kiderült, milyen munkakörülményeket biztosít és mennyi túlórát követel meg CGI szakembereitől a Marvel filmek kapcsán, sokan otthagyták őket. Ez pedig azóta is látszik a minőségen.
Néhány jelenet úgy néz ki, mintha visszafejlődött volna a technológia egy évekkel ezelőtti szintre.
A fények természetellenesek, az élő karakterek kiesnek az animált háttérből vagy épp teljesen bizarr módon mozognak, ez pedig könnyen kirántja a nézőt A kis hableány világából. Enyhén szólva is felemás a minőség.
Amikor csak CGI jelenetet nézünk, hamar belemerülünk az óceánok varázslatos világába és életre kel előttünk a korallzátonyok szépsége. A kis hableány összességében egy bájos, megnyerő világot tár elénk, amivel képes megteremteni az eredeti mese hangulatát, helyenként még javítani is rajta. Amikor azonban vegyülni kényszerül a CGI és a valóság, előjönnek a gondok.
A kis hableányt a nosztalgia és a színészek viszik a hátukon
Lássuk be, A kis hableányra jó eséllyel azok viszik el a gyerekeiket most, akik az 1989-es eredeti mesén felnőttek, a készítők pedig tökéletesen tisztában voltak ezzel. A Pán Péter és Wendy-vel ellentétben, ami sutba dobta célközönsége elvárásait A kis hableány nagyban épít a nosztalgiára. Ettől függetlenül nem tökéletes másolata a rajzfilmnek, de az összes ismerős dal felcsendül benne, amitől rögtön újra gyereknek érezzük magunkat. Ebben pedig a látványon túl óriási szerepe van a színészeknek is, akik olykor csak énekhangjukat adják a jelenetekhez.
Azoknak, akik Halle Bailey megjelenését kritizálják érdemes őt meghallgatniuk és megnézniük! Egy nagyon tehetséges színésznőről van ugyanis szó, olyan hanggal, ami méltó párja lehet Jodi Bensonénak, aki a ‘89-es rajzfilmben kölcsönözte Ariel hangját. Halle ezen kívül tökéletesen alakította a világra rácsodálkozó fiatal lányt és őt nézve egy pillanatig sem kérdéses, hogy Arielt látjuk a mozivásznon. Jonah Hauer-King szintén remek választás volt Erik herceg szerepére, kettőjük közötti kémia és dinamika pedig azonnal elvarázsolja a nézőt. Nem mellesleg pedig énekelni is tudnak!
Daveed Diggs (Sebastian) és Jason Tremblay (Ficánka) szintén beállhatnak melléjük a sorba, a legkellemesebb meglepetést pedig Awkwafina nyújtotta számomra, aki Hablatyot keltette életre és még egy saját rapet is kapott. Persze bele lehetne kötni abba, hogy Hablaty az eredetiben fiú volt, de mi értelme, ha a film élvezeti értékét semmiben nem befolyásolja, hogy az animált sirályt férfi vagy nő szólaltatja meg?
A magyar szinkronhangokat is lelkiismeretesen válogatták össze. Ariel szerepében például Radics Gigit hallhatjuk, akinek előadása szintén nem marad el Oszvald Marikáétól, míg Ursula szerepében Janza Kata, Erik hercegében Borbély Richárd, Hablaty és Sebastian szerepében pedig Sági Tímea és Pál Tamás fakadnak dalra. Mivel a Disney mesék esetében véleményem szerint mindig is fontos szerepet játszottak a dalok, értékelendő, hogy a külföldi és a magyar produkciós csapat is vette az időt és a fáradtságot arra, hogy méltó módon alkossák újra őket.
Itt pedig ismét leszögezném, hogy nem egymás teljes másai, hiszen minden énekes belevitte előadásába kicsit a saját stílusát, de az eredeti film varázsához teljesen hű műveket kaptunk. Számomra pedig ez többet jelent, mint bármelyik szereplő etnikuma, a CGI gyengébb minősége vagy épp az aktuálpolitikai kérdések belepasszírozása a mesébe.
Összegzés
A kis hableányra érdemes gyermeki lelkülettel beülni a moziba és egyszerűen csak élvezni. Nem ez az utóbbi évek legjobb filmje, mégcsak az utóbbi évek legjobb Disney filmje sem, de összességében egy jó film, aminek vannak kisebb-nagyobb hibái. A gyerekeket alighanem épp annyira el fogja varázsolni, mint az 1989-es változat, ha pedig felnőttként csak egy kis nosztalgiára vágyunk, az ismerős daloknak köszönhetően mi is élvezni fogjuk a filmet.
