A július 27-től mozikban látható Kísértetkastély nem az első a népszerű Disneyland látványosságokat életrekeltő filmek sorában. De még csak nem is első ezen a néven. Az Elvarázsolt kastély (2003), a Tomorrowland (2015) és a Dzsungeltúra (2021) után joggal merül fel a kérdés, hogy vajon megérte-e elkészíteni. A Karib-tenger kalózai (2003) kivételével ugyanis egyik eddigi próbálkozás sem bizonyult kasszasikernek a vidámparki látványosságokat feldolgozó filmek közül. Épp itt az ideje, hogy megtörjük ezt a sort!
Húsz évvel az Elvarázsolt kastély (angolul The Haunted Mansion) után, ami Eddie Murphy főszereplésével filmesítette meg a népszerű Disneyland-i hullámvasút történetét, ismét visszatérnek a mozivászonra a Kísértetkastély (Haunted Mansion) figurái. Ezt azért is érdemes kiemelni, mert a sztori ugyan nem 100%-ban egyezik az előző filmmel, de számos párhuzamot felismerhetünk, mind a szereplők, mind a cselekmények esetében. Ilyen például Madame Leota, a kristálygömbbe zárt jövendőmondó vagy Edward Gracey, a kastély tragikus sorsú első tulajdonosának karaktere is.
Az új feldolgozásban azonban Justin Simien (Dear White People) rendezésében, Katie Dippold (Női szervek) forgatókönyve alapján és LaKeith Stanfield (Tőrbe ejtve) készült, Rosario Dawson (Ahsoka), Owen Wilson (Zoolander), Danny DeVito (Felhőtlen Philadelphia), Tiffany Haddish (Mint egy főnök), Jamie Lee Curtis (Halloween) és Chase Dillon (The Underground Railroad) főszereplésével egy üdítően szórakoztató és hátborzongató élményben lehet részünk. Ezért érdemes adni neki egy esélyt, még ha az Elvarázsolt kastély nem is nyűgözte le annyira a nézőket húsz éve.
A sztori szerint Ben (Stanfield) egy tehetséges asztrofizikus, aki a felesége váratlan halálát követően minden energiáját abba fekteti, hogy olyan kamerát készítsen, amivel látni lehet a holtakat. Habár a tudományos közösség kigúnyolja, végül sikerrel jár. Így talál rá Kent atyára (Wilson) egy bajbajutott egyedülálló anyuka megbízásából, aki egy patinás New Orleans-i villába költözve kész szellemhadat kap a nyakába. Gabby (Dawson) és kisfia, Travis (Dillon) pénzt és időt nem sajnálva létrehoznak egy akciócsoportot a látnok Harriettel (Haddish) és a kísértetház-szakértő Bruce Davis-szel (DeVito) karöltve, hogy megtisztítsák újdonsült otthonukat. Nem mintha lenne más választásuk, aki ugyanis egyszer beteszi a lábát a Kísértetkastélyba, már soha nem menekülhet! Ígéretes koncepció, ami egy valódi horrorfilmben is simán megállná a helyét, habár a film 12 éven felülieknek szóló ajánlással került végül a mozikba.
Ha jártunk már esetleg Disneyland egyik Kísértetkastélyában, ami a különböző parkokban különböző neveken fut, felfedezhetünk jópár kikacsintást a valóságra.
Ezek közé tartozik a páncélba zárt szellem, a sötét szeánsz szoba, a hátborzongató történetet rejtő festmények és emberevő krokodilok is. Csak hogy az előzetesben szereplőket említsük. Akkor is élvezni fogjuk azonban a film ötletes díszletét, ha hírből sem hallottunk még a Kísértetkastélyról.
Magával ragadó látvány és komédia
A film összességében az R.L. Stine Goosebumps (Libabőr) című regénysorozatán alapuló, azonos című mozifilmre emlékeztetett. Nemcsak stílusában, hanem látványvilágában is. A hátborzongató karakterek és jelenetek kiegyensúlyozására ugyanis gyakran nyúltak cukorkaszínekhez és komédiához a készítők. Habár a keményebb 12 éveseknek valószínűleg meg se fog kottyanni ez a film, a bemutatott szellemek között rengeteg a rémálomba illő alak. A fény -és hanghatások pedig hatékonyan járulnak hozzá a libabőr fokozásához, ami szintén egy Disneylandből kölcsönzött trükk. Az eredeti Kísértetkastélyban ugyanis az évszázados teátrális effektek, az audio-animatronika és speciális effektek mellett gyakran a látogató érzékcsalódásai a legijesztőbbek.
Minden kísértetjárást bőven fűszerez ezért a helyzetkomikum és a főszereplők évelődése, ami olyan természetesnek hat, mintha csak improvizálták volna.
A dialógus ugyanakkor helyenként szándékosan rendkívül együgyű, amivel egy-egy jelenet humorát kívánják fokozni a készítők. Sajnos azonban ezek a részek csak először viccesek. Az egyik ilyet ráadásul az előzetesben is elsütik, amikor az egyébként tehetséges médium megállapítja az étkezőről, hogy itt valamikor emberek ettek. Ettől függetlenül egy végtelenül szórakoztató filmről van szó, ami könnyed szórakozást nyújt a forró nyári napokon.
A Kísértetkastély jelentős része a városon kívül játszódik ugyan, de egész jó képet kapunk az eredeti látványosság otthonaként szolgáló New Orleans-ról is. Ebben a különös olvasztótégelyben rendkívül erős az egykori hódítók francia hatása, ami az elmúlt évszázadok alatt egybemosódott a volt rabszolgák kultúrájával és vallásával. Ennek köszönhetően szinte minden sarkon találunk egy médiumot, a woodoo és hoodoo a hétköznapok része és persze mindenhol szól a jazz. Ez pedig jelentősen hozzájárul a film atmoszférájához.
Fordítsuk komolyra a szót!
Nem nevezném kimondottan gyenge pontnak, de határozottan kilóg egy kicsit a film egészéből az egyik legjelentősebb érzelmi vonala. Ez pedig a gyász feldolgozása. Ahogy fentebb említettük, Ben nemrég veszítette el a feleségét, ezt pedig közel sem sikerült még feldogoznia. A film cselekményén keresztül több helyen is középponti szerepbe kerül tehát a gyász érzése.
Ezek a jelenetek többször megtörik az addig hátborzongatóan vicces eseményeket és statikusságukkal kizökkentenek egy kicsit az élményből. Ugyanakkor rendkívül érzékenyen közelítik meg a témát és adnak gondolkodnivalót a nézőnek, különösen, ha ő is tapasztalta már ezt az érzést életében. Itt külön kiemelném LaKeith Stanfield alakítását, aki tökéletesen kelti életre Ben karakterét, akin keresztül látványosan ismerhetjük fel a depresszió jeleit. Ahogy újra célt kap az élete és ismét nyitni, bízni mer az emberekben, úgy halványul el lassan a gyásza is. Ez pedig szép másodlagos szála a filmnek.
Verdikt
A Kísértetkastély egy igazán üdítő mozifilm lett, amiben a hátborzongató szellemek és a gyermeteg komédia jól megállja egymás mellett a helyét. Az észrevétlenül a cselekménybe simuló vidámparki attrakció utalásai, színes és kreatív látványvilága és izgalmas sztorija ideálissá teszik a könnyű kikapcsolódást keresők számára. Ugyanakkor a gyász köré fonódó másodlagos szála többször megtöri a szórakozásunkat és a nevetést mélabús merengés válthatja fel a teremben. Ezen kívül nyugodt szívvel ajánlom a Libabőr kedvelőinek!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
