A Toy Story történelmet írt a kilencvenes évek közepén. A Pixar első egész estés animációs filmje óriási siker volt, ezt követte három folytatás, amelyekből a második és a harmadik film is remekül tartotta az első film színvonalát. A gyermekjátékok titkos életéről szóló film űrhajós figurája, Buzz Lightyear nagy népszerűségre tett szert, korábban saját rajzfilmsorozata is volt. Ha a Toy Story karakterei közül valaki egész estés spinoffot kapna, nem volt kérdés, hogy ő lenne az.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A film vállalása nagyon egyszerű: az eredeti mese akciófigurája egy sikeres blockbuster marketingeleme volt. Ez a film volt a Lightyear.
A történet szerint a tréfásan csak a Reteknek csúfolt csillaghajó és legénysége egy nem túl barátságos bolygón reked, méghozzá Buzz egy rosszul végrehajtott felszállási manővere miatt. Hogy a legénység ismét nekivághasson a csillagok tengerének, újra meg kell teremteniük a hiperűrsebességhez szükséges feltételeket, ez azonban csak hosszadalmas teszteléssel lehetséges, az erre szánt idő pedig a legénység életéből megy el. Így Buzz kötelességének érzi, hogy minél előbb megoldja a helyzetet.
A Lightyear az elkövetett hibáinkkal való szembenézés és elfogadás tanmeséje. Mert Buzz szinte szó szerint a múltban rekedve, mindenáron helyre akarja hozni a hibáját, míg körülötte már rég mindenki megbocsátott neki, és alkalmazkodott az új helyzethez.
Buzz kénytelen szembenézni önmagával, és rájönni, hova vezet, ha nem tud továbblépni a saját kudarcain, de az ide vezető út sok áldozattal jár a részéről. Buzz fejlődési íve tehát szépen felépített; kezdeti enyhe nárcizmusától mély vezeklésen át jut el az elengedésig. Így nem egészen az a hős, aki mindenkit megment, hanem emberi, szerethető és hibáktól nem mentes főszereplő.
HIRDETÉS
Nem úgy a mellékszereplők, akik sajnos kidolgozatlanok és néha bizony nélkülözhetőek. A film első harmadában Buzz barátját, Alisha Hawthornet szépen felépítik, hogy aztán végül egy rokona, Izzy legyen a legfontosabb mellékszereplő, aki a mindent eldöntő bevetésben az űrjárőr mellett harcol. Az asztrofóbiás Izzy kedves karakter, de közel sem olyan karizmatikus, mint Alisha, és fontos szerepe ellenére messze nem olyan kidolgozott, mint Buzz. A további két csapattag, a bombákat gyártó exfegyenc és egy teljesen képzetlen újonc pedig teljesen kihagyható lett volna a történetből. Érződik, hogy a készítők szerettek volna egy csapatot építeni a sztori végére Buzz köré, de a poénjaik nem igazán ülnek, ami szomorú, mert beleférhetett volna az átlagosnál hosszabb, százperces filmbe egy többtagú csapat, ez mégsem sikerült. A játékidejüket érdemesebb lett volna inkább Izzyre fordítani. Az igazi meglepetés Sox, a robotmacska, aki terápiás céllal kerül Buzz mellé, ám több kraft van benne, mint azt elsőre gondolnánk. A mindig joviális robotcica tényleg szórakoztató, és teljes értékű partnerként működik Buzz mellett.
A filmek kicsit hanyagul illesztették bele a Toy Story kánonjába Buzz történetét, mert hiába a film vállalása, hogy megmutassa azt a filmet, ami iránt a Toy Story Andyje annyira rajongott, kicsit következetlenül követi le az eredetit. Bár Buzz jelmondata, “A végtelenbe és tovább!” megmaradt, nem egészen ugyanolyan kontextusban használja, mint a játék-Buzz, amitől kissé idegennek hat a dolog. Továbbá a filmből és a sorozatból már ismert Zurg személye olyan meglepetést fog okozni, ami szintén kissé megtekeri a Toy Story–filmek közti kapcsolatot, pedig öt filmen keresztül következetesnek maradni még nem lenne akkora vállalás. Így a szinopszis sajnos kissé sántít, és a filmben nem látni azt a filmlegendát vagy űroperát, amiből majd akkora őrület lesz, hogy játék-franchiset lehet építeni rá.
A Lightyear tehát összességében nézhető, a történet magjában van szív, de ez nem volt elég ahhoz, hogy felejthetetlen darabja lehessen a Pixar-életműnek.
