Jó két évnyi csúszás után végül 2022-ben csak elérkeztünk odáig, hogy az első Budapest Comic Con is megtörtént. A rendezvény pedig a legszkeptikusabbak hangokat is képes volt némileg elcsitítani. A zsúfolt programbeosztáson, vagy a sztárvendégek névsorán, esetleg a beszélgetések minőségén ugyan lehet még finomhangolni a jövőben, de elsőre is egy profi geekünnep hatását keltette. Szemérmetlenül szubjektív élménybeszámolónk következik.
A Budapest Comic Con-on három szerzőnk, Laki Péter, Pongrácz Máté és, Hartai Dávid, vett részt. A programokat megpróbálták egymás közt elosztani, de óhatatlanul is akadtak kevésbé érdekfeszítő fellépők. Vagy éppen túlzottan érdekesek és izgalamsak is ahhoz, hogy ne akarja mindenki egyaránt meghallgatni. Mert hát ki gondolta volna, hogy John Rhys-Davies máris legendás szombati fellépése olyan magasra teszi a lécet, hogy bármelyik későbbi fellépőnek is jócskán feladja a leckét? Mielőtt azonban rátérnénk a panelbeszélgetések részletezésére, jöjjön egy teljesen szubjektív élménybeszámoló szerzőinktől, három különböző nézőpontból, mégis meglepően összecsengő véleményekkel.
Laki Péter:
Hogy őszinte legyek, elsőre nem vártam túl sok mindent az első budapesti Comic Contól. A legelső bejelentéskor persze nekem is felcsillant a szemem. Végre egy olyan nagyobb geek rendezvény, ami nem elsődlegesen gamereket, vagy manga/anime fanokat céloz meg! Minden tiszteletem az előbb említett köröknek, de sajnos bizonyos okokból egyiket sem érzem a magaménak. Aztán ahogy érkeztek a hírek az első kilátogató nevekről, nem különösebben nőtt az érdeklődésem. Persze a covid-világjárvány itt is sok mindenbe belerondított, a kíváncsiságom pedig egyre csak lankadt. Igazából szinte váratlanul is ért, amikor megszaporodtak a közösségimédia-felületeimen a Con hirdetései. De végül csak győzött az a fránya kíváncsiság.
Amit kaptam, az pedig ha nem is vitte le a fejem, de felülírta az előzetes várakozásaimat.
A programokat böngészve külön tetszett, hogy még ha csak érthető praktikus okokból is, de sok volt a magyar vonatkozású esemény. A magyar képregényes beszélgetések, Besúgó és Post Mortem panelek, vagy éppen a nyilvánosság felé óvatosan kommunikáló Digic Pictures prezentáció is jellegzetes ízt kölcsönzött a rendezvénynek. Azt hiszem ez a jövőre nézve bíztató, és egy egészségesen arányos közeget teremthet a programstruktúrának. A meglehetősen zsúfolt és kapkodós menetrend azonban nem kedvezett az információk megfelelő befogadásának. Vagy a természetes dolgok elvégzésére. Csúszás csak minimálisan, bőven az elfogadható szinten belül fordult elő, úgyhogy a szervezést ilyen szempontból nem érheti kritika.
Ami a színpadokon zajló beszélgetéseket illeti, mindenképpen kiemelendő a tolmács, Kosik Attila munkája. Valós idejű magyarításában csak ritkán fordultak elő az elhangzottak jelentéstartalmát jelentősen befolyásoló fordítások. Egyébként pedig masszív szövegmennyiségeket, rövid időn belül, ennyire pontosan és még néhol dramatizálva is meglehetősen nehéz meló fordítani, úgyhogy le a kalappal. A panelbeszélgetések egy részében azonban feltűnő volt, hogy a vendégek nagy arányban kapnak hasonló, vagy éppen teljesen megegyező kérdéseket. A sablonkérdések léte érthető, ugyanakkor sokkal személyesebb, mélyebb beszélgetésekre is lehetőség adódott volna belemenősebb kérdések feltevésével.
A rendezvény elnevezése azonban némileg zavarbaejtő lehet, ha szó szerint próbáljuk meg értelmezni. A budapest Comic Con ugyanis, a világ bármelyik comic conjához hasonlóan inkább egy összgeek ünnep, mintsem képregényes rendezvény.
Jelen voltak ugyan képregénykiadók és művészek is, de a programok nagyobbik része inkább szólt a popkultúra rajongóinak jóval szélesebb közegéhez. Ezen belül is jócskán felülreprezentálva a Star Wars és animék jelentőségét. Ami a hazai viszonyokat nézve persze teljesen érthető.
A sokszínűség arányainak jobb kiegyenlítésével, nevesebb külföldi vendégekkel, és a képregényes, valamint nemzetközi produkciók hazai szakemberei hangsúlyosabb szerepet kapnak, a BPCC egy igazán izgalmas jelenséggé is fejlődhet. A gyerekbetegségek persze minden első alkalom velejárói, de az irány mindenképpen bíztató. Én akár már pár hónap múlva is szívesen kilátogatnék a következőre, köszönöm.
Pongrácz Máté:
Valószínűleg minden képregényrajongó álma egyszer kijutni a San Diegói Comic Conra. Minden képregénytalálkozó Alfájára és Omegájára. Ahol a legnagyobb sztárok, a legjobb cosplayek, a legfontosabb bejelentések történnek. Persze nekünk is megvan – a már bő másfél évtizede rendszeresen megrendezésre kerülő – Képregényfesztiválunk, ám értelemszerűen a Dürer kertben történő összejövetelek korántsem mérhetőek egy ilyen megarendezvényhez. Vajon lehetne-e azoknál nagyobb kivitelű rendezvényt tartani itthon is? Persze nem San Diego szintjén, de mondjuk olyat, mint amilyen a Bécsi Comic Con? (Ahová még a Covid elött volt szerencsénk ellátogatni.) Van-e itthon pénz, igény és közönség ahhoz, hogy ilyen téren az osztrák főváros nyomdokaiba lépjünk?
Ezeken gondolkodtam a Stadionoktól, a Hungexpóig tartó hosszú sétámon. Volt idő mérlegelni az elvárásaimat, hiszen valami érthetetlen okból kifolyólag a 10-es busz, amelynek egyetlen célja, hogy fuvarozza a Hungexpó vendégeit, pont hétvégén nem jár – amikor rendezvények vannak a Hungexpóba. Persze ez nem a szervezők sara, minden más szempontból – méret, felszerelés – a Hungexpo ideális helyszínnek bizonyult.
Hosszú utam aztán véget ért, és végre beléptem az első Budapest Comic Con-ra. Méretben, kiállásában, cosplayerek és sztárvendégek számában a rendezvény egyértelmű előrelépés a Képregényfesztiválhoz képest. Ám a Bécsi rendezvénytől még így is jócskán elmarad. Valahol a kettő között létezik.
Kicsit kicsi, kicsit amatőr, de a miénk.
Bár elsőre a három nagy teremben zajló rendezvény hatalmasnak tűnhet, a valóság az, hogy a három teremből kettő igazából a szintén a hétvégén tartott gamer összejövetelhez, a PlayIT-hez tartozott. Aki azonban jegyet váltott a BCC-re, az látogathatta a PlayIT programjait is. Mivel pedig a két rendezvény témája és közönsége igencsak hasonló, így szépen megfértek egymás mellett. Csupán az az öszvér megoldás tűnt furának, hogy bár a BCC jegyemmel nyugodtan mászkálhattam a PlayITen, arról semmi információm nem volt, hogy ott milyen programok zajlanak. Ahhoz a PlayIT oldalát is böngésznem kellett volna. Kommunikációban a két rendezvényt teljesen külön kezelték, ami csak azért fura, mert laikus látogatónak nem biztos, hogy azonnal egyértelművé vált, hogy hol kezdődik az egyik, és hol ér véget a másik (kivéve, ha csak PlayIT jeggyel rendelkezett, azzal ugyanis nem lehetett a BCC-t látogatni.)
Tehát maradjunk a hivatalos BCC-nél, ami egy – meglepően szellősen berendezett – teremből állt. (A merch, képregény és egyéb árusok a PlayIT-tel közös eladó térben kaptak helyett.). A főterem lényegét a két színpad adta, amelyeken egész nap folyamatosan zajlottak a programok. Gyakorlatilag szünet nélkül. Bár – ellenben Béccsel – a sztárvendégekkel zajló beszélgetések is ezen a közös terekben történtek, ahol gyakori volt a hangzavar, ez meglepő módon nem jelentett problémát. A cosplayereken, és sztárokon kívül pedig képviseltette magát egy halom rajongói klub (Star Trek, Csillagkapu), cosplay és szerepjátékos szervezetek, illetve a geekséghez valahogy kötődő szponzorcégek (HBO, CinemaCity), akiknek standjainál a szerencsések nyerhettek is ezt-azt. Mindezzel együtt az egész rendezvény – vásárlásokkal, játékokkal – együtt egy nap alatt kényelmesen bejárható.
Két napra inkább csak akkor érdemes menni, hogy ha mind a két nap van minket érdeklő sztárvendég. Amit kissé fura húzásnak éreztem a szervezőktől, hogy mind a három húzónevet – Jack Gleeson, Christopher Lambert, John Rhys-Davies – egy napra tették (bár utóbbi a második nap duplázott.). Az egyéb, nem sztárvendégekre fókuszáló programok minősége kissé felemás volt. Míg voltak kifejezetten érdekes előadások (Digic Pictures), addig több program is inkább érződött időkihúzásnak. A Star Wars előadás vagy Réz András félig rögtönzött kvíze inkább illett volna a Képregényfesztivál kisebb volumenű műsorába, mintsem ide.
Összeségében a Budapest Comic Con – a sztárvendégek ellenére – ebben a formában még inkább érződött a PlayIT kiegészítésének, mint önálló lábon álló rendezvénynek. Jó, hogy van. Remélhetőleg lesz is még, és lesz lehetőség fejlődni. (És persze nyilván a Covid okozta szervezései nehézségeket sem árt figyelembe venni.) Így inkább az elővételes 6500 Ft-os napijegyet, mintsem a 10500-as helyszíni árszabást érzem reálisnak.
Egyetlen komolyabb, számomra fájó hiányosságot kénytelen vagyok említeni: a képregényes jelenlétet.
Természetes, hogy ezek a rendezvények a világ minden táján túlnőttek már a képregényes alapokon. Hiába a Comic Con az elnevezés, ezek többsége egy sokkal általánosabb „popkulturális/geek találkozó”. Mégis keveslettem a képregényes jelenlétet. Noha tök jó, hogy sikerült David Lloydot elhívni – aki kitartóan végigdedikálta a két napot –, ahogyan az is dicséretes, hogy mind a két nap volt képregényes kerekasztal. Szomorú azonban, hogy mind a két alkalommal olyan vezette a beszélgetést, aki hallhatóan semmit nem tudott a magyar képregényes világról. Így a két alkalom inkább csak arra volt jó, hogy pár nézőnek kedvet csináljon az ott megjelent magyar képregényesek alkotásaihoz. Ez remélem sikerült, de üröm az örömben, hogy ha ez meg is történt, akkor a helyszínen nem volt lehetőség tovább ismerkedni a magyar alkotók műveivel. Hiszen nekik nem jutott árusító stand a rendezvényen.
Vicces volt, amikor Pilcz Roland (a Kalyber Joe és a YKX alkotója) azt mondta, hogy gyertek majd ki a parkolóba, a csomagtartóban van pár képregény. De egyben szomorú is, hiszen ha a magyar képregényesek, a magyar Comic Conon nem kapnak lehetőséget arra, hogy eljuttassák műveiket a közönséghez, akkor mégis hol?
Csalódást keltő, hogy egy ilyen rendezvényen is a háttérbe szorulnak, még akkor is, ha érthető, hogy a többség Christopher Lambert és nem az X-Embörök miatt érkezik ide. Mintha, a képregény csak egy kötelező dolog lenne, amit kényszerből letudtak a szervezők. Sajnos a nagyobb kiadók sem igazán képviseltették magukat önálló standdal, de ez gondolom részben annak is betudható, hogy a Covid okozta csúszás miatt a rendezvény végül ugyanazon a hétvégén zajlott, mint a Könyvhét.
Remélem, lesz még itthon Comic Con, és hogy tud fejlődni. Ám így jelenleg nem tudja kiváltani a klasszikus Képregényfesztivált. Legalábbis azok számára, akiket ugyanannyira (vagy jobban) érdekelnek a (hazai) képregények, mint a sztárok és a jelmezversenyek.
Hartai Dávid:
Hármunk közül én vagyok az a személy, aki mellett akár észrevétlenül el is mehetett volna a múlt hétvégi BCC, ha nem hívják fel rá a figyelmemet. Viszonylag a konfortzónámon kívül esnek a hasonló nagy, sűrű rajongói események, soha nem voltam és nem is vonzott igazán, hogy részt vegyek egy Képregényfesztiválon vagy MondoConon. Így amikor felmerült a lehetőség, abszolút miért ne alapon mentem ki az első magyar Comic Conra. Kíváncsi voltam, milyen is lehet egy ilyen rendezvényen részt venni, hisz hozzám is közel állnak azok a megszokott a geek tartalmak, amikkel általában találkozni lehet a hasonló rendezvényeken. Mindezek ellenére, vagy talán pont ezért, geekünnep szűzként kifejezetten pozitív élmény volt számomra a kétnapos program.
A látottak alapján én is teljesen egyet tudok érteni az előttem szólokkal: valahogy így képzeltem el én is előzetesen, hogy milyen lehetne a saját magyar comicconunk.
És bár a fellépő vendégek és a két színpadon megrendezett előadások, beszélgetések kevésbé impozánsak, mint egy amerikai, vagy akár egy bécsi megfelelő esetén, összességében a szervezők nagyon kitettek magukért, egy remekül koordinált és megszervezett bulit tettek le az asztalra. Valóban elég furcsa döntés volt, hogy mind a két színpadot – ahol reggel tíztől este fél hat-hatig megállás nélkül folytak a különböző bemutatók, beszélgetések, előadások és cosplay versenyek – és még a legnagyobb kiállító pódiumokat, standokat is egy nagy pavilonba tették.
Ettől indokolatlanul túl sűrűvé vált a helyszín és egész sokszor fordult elő, hogy egy-egy beszélgetést pillanatokra megzavarta egy párhuzamosan zajló eseményen megszólaló hangos zene, vagy üdvrivalgás, ami látogatóként elég zavaróvá vált már a második nap végére. De ismét csak a szervezők precíz munkáját dícséri, hogy végsősoron a nagy tömeg és a pavilon egészen sűrű berendezése ellenére sem vált kaotikussá az esemény. Másrészről, talán pont ez a sűrű, kis területre koncentráló elrendezés kölcsönözte a jelentősségteljes külalakot a BCC-nek. Így tudott egy folyamatosan pörgő, cosplayerekkel és rajongókkal csordultig töltött, egyszerre családias és nagyszabású esemény hatását kelteni.
Számomra a legpozitívabb vonása a hétvégnek, hogy a rendezők érezhetően igyekeztek a globális brandek mellett nagy teret adni a magyar geek tartalmaknak.
Legyen szó a Besúgó szereplőivel történő kerekasztal beszélgetésről, a Digic Pictures előadásáról, vagy a Trónok Harca könyvek magyar szerkesztőjével folyó beszélgtésről. A két színpadon helyet foglaló műsorok pedig tényleg szünet nélkül pörögtek az első pillanattól az utolsóig. Rendkívül sűrű programbontást sikerült összerakni az első Budapest Comic Con-ra, de erős a gyanúm, hogy aki nem akarta kötelességből végig ülni a lehető legtöbb műsort, annak valószínűleg nem tűnt ennyire zsúfoltnak és fárasztónak végigkövetni az általa preferált eseményeket.
Aki pedig éppen nem talált számára érdekes műsort a színpadok felhozatalában, az is órákat tölthetett el a különböző standok végtelen forgatagában. A legnagyobb pódiummal rendelkező Cinema City a két napon folyamatosan tartott rövid filmes kvízeket és más szórakoztató játékokat. Ugyan így az HBO standjánál is játszhattunk, vagy fotózkodhattunk a Besúgó szereplőivel, ha éppen nem volt kedvünk előadásokat hallgatni. Nem is beszélve a számtalan manga, anime, fantasy és sci-fi tematikájú kitelepülésekről, ahol mindig lehetett találni valami érdekességet, a csillámtetoválás készítésétől a Star Wars, vagy Csillagkapu tematikájú fotózkodásig és a – remek döntésként – leválasztott pavilonba helyezett merch- és képregányárúsok termékeinek böngészésével is elüthettük az időnket.
Végősoron remekül szórakoztam az első rajongói eseményemen. Bár azért nagyban függ attól is, hogy milyen vendégeket hívnak majd meg és milyen programokat szerveznek, nagy valószínűséggel a második Budapest Comi Conon is kilátogatok majd, legalább egy napra.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
