Magazin

Panelbeszélgetések és előadások sűrűjében a Comic Conon

A Comic Conon járva persze nem hagyhattuk ki a nagy- és cosplay színpadon zajló programokat sem. Következzen hát egy összefoglaló arról, kiket és miket is láttunk pontosan a rendezvényen!

Bár Comic conokra, filmfesztiválokra és egyéb közönségtalálkozókra sokszor éppen ezek miatt járunk, valljuk be: a panelbeszélgetések önmagukban meglehetősen unalmasak. Persze ezt sokszor nem vesszük észre, hiszen az eufória, hogy pár lépésre vagyunk kedvenc filmsztárunktól mindent felülír. Főleg, hogy ha feltehetjük neki a saját kérdésünket is! Ám ha kívülről nézzük az eseményeket, akkor legtöbbször azt látjuk, hogy a moderátor és nézők sablonos kérdéseire, a meghívott vendég sem tud mást, csak sablonos és elcsépelt válaszokat adni. „Milyen érzés volt ebben a híres filmben szerepelni?” „Nagyon jó.” „Milyen volt együtt dolgozni a rendezővel.” „Ő nagyon profi rendező, és emberileg is közel kerültünk. Örülök a lehetőségnek, hogy együtt dolgozhattunk” és persze az elmaradhatatlan „Szerepelnél-e Marvel filmben?” „Szórakoztató lenne, de nem hívtak”.

Félreértés ne essék, nem akarom senki örömét elvenni, persze én is örülök, ha ilyen formában találkozhatok egy kedvenc színészemmel/alkotómmal. Mindössze arról van szó, hogy az ilyen események önmagukban ritkán okoznak meglepetéseket. Még, ha egy olyan megosztó forma is lép fel a színpadra, mint Steven Seagal – teljesen érthető módon – sem a kérdések, sem az arra adott válaszok nem fognak a kényesebb témákra terelődni. Általában elég hogyha ezeket a fellépéseket már rutinból toló vendég látszólag lelkesen tolja végig a haknit. Ha a közönség azt érzi, hogy ő ugyanolyan fontos a sztárnak, mint nekik ő, akkor mindenki elégedett.

Jack Gleeson

A Budapest Comic Con színész beszélgetéseinek többsége sem zajlott másképpen. A Trónok harcából ismert Jack Gleeson (Joffrey Baratheon) mintha kissé meg lett volna szeppenve. Sok kérdésre nem igazán volt konkrét, azonnali válasza, de mesélt arról, milyen nem várt nehézségekkel zajlik két év kihagyás után visszatérni a színészetbe, és hogy milyen nagy élmény volt – a nemsokára bemutatásra kerülő új filmjében – Liam Neesonnal együtt dolgozni. Hogy szerencsére őt nem érték inzultusok Joffrey megformálása miatt, de sajnos nem látta azokat a videókat, ahol a nézők örömködnek a karakter halálán – pedig érdekes lett volna, hogy milyen élmény ez egy színész számára.

Jack Gleeson a Budapest Comic Con-on

Christopher Lambert

A rendezvény fő fellépőjeként beharangozott Hegylakó már rutinosabb volt a színpadon. Christopher Lambert elmesélte a kedvenc casting sztoriját, amikor a Tarzan producerei előtt majomként kellett ugrálnia. És épp azért választották ki őt, mert egy adott ponton megunta, és leült. Majd azt, hogy a legjobb színész iskola az volt számára, amikor csimpánzok között készült fel. Hogy nem bánja, ha lesz új Hegylakó-film, de szerinte minél jobban el kell távolodnia a klasszikus, első résztől. Hiszen annak sikerében megkerülhetetlen volt a Queen és Sean Connery, akik nélkül nem lenne az igazi. De elmondása szerint, még a minden idők legrosszabb folytatásai/filmjei között számon tartott – csak a szerződése miatt elvállalt – második részt is egy jó sci-finek tartja, csak az az egy baj vele, hogy Hegylakó folytatás. Mert annak tényleg nem működik.

Christopher Lambert a Budapest Comic Con-on

Dicsérte a magyar szakembereket, akikkel együtt dolgozott a A harag napjai forgatásán. Az is kiderült, hogy ő alapvetően azt szereti a színészetben, hogy más és más karakterek bőrébe bújva érezheti jól magát. Amit valószínűleg tényleg élvez. Legalábbis a Mortal Kombattól, a Nagy kékségig bármelyik filmjéről is kérdezték, az volt a válasza, hogy: „roppant szórakoztató móka („fun”) volt elkészíteni.
Többször is háláját fejezte ki a közönségnek, ami őszintének is tűnt. Lehet, hogy hakni az ilyen, de egy abszolút kedves hakni.

Aztán jött John Rhys-Davies, és olyan showt nyomott le, amire sem a nézők, sem pedig a szervezők nem számítottak.

John Rhys-Davies

A Sliders Arturo professzoraként, Indiana Jones barátjaként és főleg Gimliként ismert Rhys-Davies minden idők egyik legismertebb karakterszínésze. 78 évesen, majd hat évtizednyi színészettel a háta mögött arra nyilván lehetett számítani, hogy sok filmes anekdotája van, akár a Gyűrűk uráról, akár a többi kultikus szerepéről. De arra, hogy veterán-színészként mind a két napon ennyire ő fogja ellopni a showt már kevésbé. Gimli ugyanis már a színpadra lépésekor felrúgta az ilyen rendezvények minden íratalan szabályát. Egy ilyen beszélgetés ugyanis normális esetben úgy néz ki, hogy a színész és a moderátor felmennek a színpadra, utóbbi bemutatja a vendéget. Egy óráig kérdezgeti, majd jó esetben marad még egy kis idő a nézők kérdéseire.

Nos, Rhys-Davies már első pillanatban átvette a kezdeményezést. A moderátornak esélye sem volt kérdezni, mielőtt a színész belevágott volna egy monológba arról, hogy miként kell túllépni a félénkségen. Hiszen ő nem lehet félénk, ha kiáll a színpadra, és ennek legyőzéséhez megosztott a nézőkkel is pár tanácsot.

Például, hogy minden nap addig köszönjük előre jó napottal valakinek – akkor is, ha az nem érti, hogy miért tesszük ezt -, míg el nem jön az a pillanat, hogy ő köszön előre. „Hiszen ellenségből barátot formálni a legnehezebb”, zárta a rögtönzött életvezetési tanácsadást.

John Rhys-Davies a Budapest Comic Con-on

Ám ezután jött csak a lényeg: a moderátorra továbbra is fittyet hányva lement a közönség soraiba, és a következő egy órát köztünk járkálva válaszolt a közönségkérdésekre. És persze a kérdések többsége az ismert formulákra épült („Mi volt a legviccesebb dolog az Indiana Jones forgatásán?” „Melyik a kedvenc karaktere, amit eljátszott?”), a válaszok már nem kifejezetten. Ellenben sok meghívottal Davies nemcsak szerényen felelgetett, hanem néha valóságos színészi performanszt nyomott le, vagy váratlan monológókban tört ki, esetleg lehülyézte a kérdezőt. Mint, amikor a Sliders került szóba, amit „élete nagy csalódásának” tart, de azért mert szerinte akár a Star Trekhez hasonló klasszikust is alkothattak volna, de nem éltek a formulában rejlő nagyszerű lehetőségekkel. Elmondása szerint, ha csak rajta múlna bármikor benne lenne egy rebootban, úgy, hogy a klasszikus színészek fokozatosan átadnák a szerepet az új generációnak.

Többek között mesélt még arról, hogy milyen jól mulatott azon, amikor az Elveszett frigyláda forgatásán a repülős verekedés során nem működtek a tűzoltó tömlők, hogy milyen nehéz volt szinkronizálni Szilszakált („Hiszen milyen hangja van egy élő, mozgó „nem fának”, akinek tüdeje sincs? Aki egyszerre erős és csendes?”) vagy hogy a kedvenc szerepe mindig a soron következő. Néha szinte az egész Hungexpo tőle harsogott. Mint, amikor számon kérte egy kérdezőn, hogy miként képzeli egyáltalán csak feltenni azt a kérdést, hogy „Végül Gimli vagy Legolas nyerte a versenyt?”. Sokkal inkább hasonlított az egész egy stand-up comedy fellépésre, mintsem panelbeszélgetésre. Hiszen miközben a sztár a nézők körében azon humorizált, hogy milyen nehéz a törpöknek csajozni a kocsmában, mert a nők is szakállasok, a moderátor továbbra is céltalanul állt a színpadon.

Váratlan és megismételhetetlen ámokfutás volt ez, leszámítva, hogy a Con második napján újra megtörtént.

Noha ezúttal azzal kezdte a színész, hogy igyekszik viselkedni, minden szinte ugyanúgy történt, mint előző nap. A moderátor a partvonalra lett száműzve, Rhys-Davies pedig belefogott a life-coach előadásába. Most nem a félénkségről beszélt, hanem arról, hogy a mesterséges intelligencia milyen kihívások elé állít majd minket. Hogy a technológia gyorsabban fejlődik, mint ahogy helyesen alkalmazni tudnánk, és ennek komoly hatásai lesznek a munkaerő piacra. De nem elkeseríteni akar minket, csak figyelmeztetni, hogy gondolkodjunk előre, mert mi vagyunk az értelmiségi elit. Ezután pedig fogta magát, és épp mint előző nap, belevetette magát a közönség soraiba.

Ugyanolyan kiszámíthatatlansággal, ugyanolyan energiával. Hiába voltak ismétlődő kérdések, épp olyan lelkesen válaszolt, humorizált, adott elő, mint az első alkalommal. Még a legelcsépeltebb kérdéseknél sem lehetett előre tudni, hogy mit fog válaszolni. A „szerepelne-e Marvel filmben?” kérdést például egy kiselőadás követte a kőkori nők nehézségeiről. Hogy a legtöbbjük huszonévesen belehalt a szülésbe, és szerinte a férfiak sokszor ezért nézik le a nők intelligenciáját. Hiszen csak az elmúlt 40 generációban láttak igazi nőket, előtte csak lányokkal találkozhattak. Ő pedig ezekről az „igazi hősökről”, akik mindent megtettek, hogy a fajunk túléljen, készül filmet forgatni.

Noha a moderátoroknak a két beszélgetés során nem sok szerep jutott, a szinkrontolmácsot azonban abszolút megilleti az elismerés. Kosik Attila abszolút állta a sarat és képes volt Rhys-Davies sokszor kaotikus és csapongó gondolatait közvetíteni az angolul nem beszélő közönség felé is.

John Rhys-Davies performansza a Budapest Comic Con abszolút fénypontja volt. Azon kevés pillanatok egyike, amikor valóban őszinte lelkesedéssel és szeretettel talál egymásra a sztár és a közönség.

Miatta mindenképpen megérte kimenni, és abszolút szerencsésnek mondhatja magát, aki ott volt. Én pedig irigylem azokat, akiknek még a színésszel történő fényképezkedésre és dedikálásra is maradt kerete (ezeket ugyanis az ilyen eseményekhez hasonlatosan, csak igen borsos árú külön jegyért cserébe volt lehetőség.)

David Lloyd

A Budapest Comic Con egyik nagy képregényes húzóneve David Lloyd volt. Bár az is igaz, hogy nem volt túlságosan nagy dobra verve az érkezése. Pláne a színész vendégekhez képest.

Lloyd leginkább a V mint Vérbosszú illusztrátoraként vált ismertté, de olyan nagyobb címeken is dolgozott, mint a Hulk, Hellblazer vagy az ínyencek körében kultikus Sláine. És talán az egész rendezvény legtartalmasabb beszélgetését prezentálta.

Már a színpadra lépése előtti napon is kint ült a művész zónában, de ekkor még csak visszafogott érdeklődés övezte jelenlétét, vagyis alig valaki állt meg az asztalánál. Ez szerencsére másnap megváltozott, így nem lehet mondani, hogy jelenléte különösebb visszhang nélkül maradt volna. Ez a nagyszínpad előtt összegyűlt érdeklődők számából is nyilvánvaló volt. A beszélgetés közben pedig még Darth Vader is megérkezett a Birodalmi induló hangos kíséretében – amit persze az alkotó sem hagyott szó nélkül.

Meglehetősen örömteli volt megtapasztalni, hogy Lloyd nemcsak közvetlen stílusban, de igazán nyíltan és őszintén válaszolt a kérdésekre. Amik érezhetően nagyobb utánajárást és diverzitást feltételeztek, mint a színészek, vagy a korábbi magyar képregényes kerekasztalbeszélgetés esetében. Érthető módon a rendezvény megpróbált teljesen politikamentes maradni, de Lloyd főművével kapcsolatban természetesen nem lehetett elkerülni a kérdést, hogy miért is lehet mai napig iszonyúan releváns. Itt a művész sem ment bele igazán konkrétumokba, de a V mint vérbosszú mondanivalójának aktualitását ő is a világpolitika nyilvánvalóan autoriter irányba történő elmozduló tendenciáiban látja. Ami akár örökérvényűnek is bizonyulhat.

A korszellem trendjeit látva persze a képregényfilmek vagy a nagyüzemi képregénygyártás kérdésköre is felvetődött. Érdekes módon Lloyd egészen szimpatizál a nagy képregénykiadók profitorientált hozzáállásával – hiszen ők is csak pénzből élnek, és így lehet nagyobb közönséghez is eljutni. Amiből persze a művészek is profitálnak.

De vajon a képregény alacsonyabbrendű művészetnek számít-e, ha már olcsóbb, mint például egy film? Erre a kérdésre egy markáns, a közvélekedéssel ellentétes véleménnyel szolgált Lloyd. Álláspontja szerint nemhogy alacsonyabb, inkább magasabb művészeti értékkel bír, mint a filmek.

Pláne az egykaptafára készülő, de élvezetes szuperhőseposzokat figyelembe véve. A képek és szövegek papírra nyomott kombinációja ugyanis hatékonyan képesek terjeszteni a kultúrát, és hozzájárulnak akár a társadalmi integrációhoz. Vagy éppen egy adott nemzet vizuális és verbális kultúrájának fejlődéséhez is. Ebben a kérdésben pedig az egyes országok különböző attitűdje is előkerült. Az amerikai képregények szuperhőscentrikus megközelítését sematikusabbnak tartja, mint mondjuk a japán mangák helyzetét. Hiszen ahol minden korosztály, nem, és érdeklődési kör megtalálja a neki szóló, gyorsan fogyasztható képregényt, ott nagyobb kultúrája is lesz az egész jelenségnek. A magyar helyzet javulását is ebben látja. Mert legyenek bármilyen remek művészeink és pazar történeteink, ha azok nem jutnak el a megfelelő réteghez és széles olvasókörhöz (például a tematikus boltok hiánya miatt), akkor nehéz az előrelépés.

David Lloyd a Budapest Comic Con-on

De ennél személyesebb és kedélyesebb témák is előkerültek. Szülei, és rokoni, baráti köre persze támogatta a képregényalkotói úton, de akadtak konfliktusai. Egy alkalommal például a nagybátyjával is, amikor már befutott képregényrajzoló volt, de leginkább a tanáraival. Míg a művészeti pedagógus kiállította egy korai vámpíros stripjét, az igazgatóhelyettestől megróvásban részesült. Nem egyszerű tehát a képregényesek élete, de a kitartó állhatatosság és az elutasítások megfelelő kezelése sokat jelent az előrelépés útján.

Georgia Hirst

Georgia Hirst főként azoknak lehet ismerős, akik követték a Vikingeket. A Torvit alakító színésznő a Cosplay színpad szombati műsorsávjában kapott szereplési lehetőséget, ami tartogatott technikai kihívásokat is. Ugyanis egy hasonlóan zsúfolt rendezvénytérben elkerülhetetlen a különböző színpadok hangosításának ütközése. A moderátor és a színésznő beszélgetését még többnyire lehetett is érteni, a tolmácsolás azonban leginkább szépen elúszott az éterben. Ez persze nemcsak a közönséget, de a beszélgetésben résztvevőket is megzavarta. Hirst viszont megpróbálta hozni a legjobb formáját, és az általánosan kedélyes jópofáskodás közepette komolyabb témák is előkerültek.

Például, hogy a női egészségügy nagyköveteként mennyire volt zavarbaejtő, de egyben felemelő is egy országos hírcsatornán beszélnie az intim női problémákról. Az apjával való közös munka sem maradhatott ki a kérdések közül. Édesapja ugyanis az a Michael Hirst, aki a Vikingek forgatókönyvírója és showrunnere volt. A sorozatbeli szerepét azonban nem protekcióval kapta, rendesen átesett az összes odáig vezető procedúrán. A színészekkel folytatott többi panelbeszélgetéshez hasonlóan ő is megkapta, hogy mit gondol a CGI technológiáról. Egy érdekes kanyarral itt előkerült a deepfake kérdésköre is, amire leginkább a Black Mirror álláspontja került elő: a technika sötét oldalának rengeteg kellemetlen mellékhatása lehet, ezért okosan és körültekintően kell eljárni, de a filmezésben viszonylag kevésszer került vele kapcsolatba. És hogy melyik képregénykaraktert játszaná el szívesen? Előbb alaposan kutatna a Marvel gazdag arcképcsornákban, és valamilyen izgalmas, nem túl ismert karakter választana.

A besúgó

Az első Budapest Comic Con stílusosan egy ízig-vérig magyar programmal nyitott. A nagyszínpad legelső panelbeszélgetésén az HBO A besúgó című sorozatának alkotója és megálmodója, Szentgyörgyi Bálint és néhány szereplője, Váradi Gergely (Demeter Geri), Patkós Márton (Száva Zsolt), Varga Ádám (Dugovics Máté), Borbély Richárd (Kovács Karcsi) és Vas Judit Gigi (Enikő) vettek részt. A 20 perces beszélgetés könnyed, felszabadult hangulatban zajlott, leginkább apró kulisszatitkok, érdekességek felevenítésével a forgatás és azt megelőző előkészületeket felelevenítve. Abszolút nem érződött a marketingturné sokadik állomásának, inkább a színészek összeszokott baráti csapatának sztorizgatásának hatott a közös élményekről.

Ennek megfelelően leginkább a sorozatot már látott rajongóknak lehetett érdekes a panel, ahol többek között olyan vicces apróságokba kaphattunk például betekintést, minthogy mennyire nehezményezi Váradi Gergely, hogy nem engedték, hogy a valóságban is őt üsse el az a bizonyos autó, helyette kaszkadőrre bízták a jelenetet.

Vagy hogy míg Váradi rühellte az összes nyolcvanas éveket megidéző inget, amit a nyolc rész alatt ráaggattak, Borbély Richárd szívéhez nem is állhatna közelebb a korabeli divat.

A besúgó a BUdapest Comic Con-on

Persze a szórakoztató anekdotákon kívül sok szó esett a casting és forgatási folyamatokról is. Szentgyörgyi többek között arról is beszélt, hogy míg A besúgó karaktereinek személyigésének megírásakor néhány kivételtől eltekintve saját fantáziájára hagyatkozott, a castingok alatt annyi színésszel találkozott és nézett végig, hogy a munkájában amin jelenleg dolgozik ez már egészen megfordult. A karakterek írása közben már akaratlanul is bevillan, hogy ki is lenne alkalmas az aktuális szerepre. Érdekes volt hallgatni azt is, hogy milyen fejtörést okozhatott néhány jelenet elkészítése. Száva Zsolt például egészen sok jelenetben vezet autót, sőt motorra is ül. Az őt alakító Patkós Márton viszont nem tud vezetni, ami a hosszabb snitteknél érdekes megoldásokat szül, hogy a kameramozgás segítségével a színész és kaszkadőr gyorsan helyet cserélhessen. Ahogy Patkós meg is jegyezte, a színészek néha egészen sok időt töltenek szűk helyeken kuporogva a díszletek között. Így A besúgó panelbeszélgetése egy igen kellemes felvezetése volt a kétnapos programsorozat műsorainak.

Post Mortem

A Post Mortemmel anno általánosságban voltak inkább nagyobb, mint kisebb problémáink. Még ha a látvány egy részét, és a technikai megoldásokat kedveltük is. Azt azonban mi is szeretnénk, ha a film nyomán megszaporodnának a hasonlóan ambíciózus magyar zsánerfilmek, különösen a horror. Hiszen a magyar mondavilágban és néplélek sérüleseiből rengeteg félelmetes sztori szökkenhetne szárba.

A beszélgetésen a rendező, Bergendy Péter mellett a film maszkmestere, Hámori Dániel vett részt. Rajtuk és a moderátoron kívül pedig azon eltorzult arcok közül néhány, akiket a filmben is láthattunk. Az egyik legemlékezetesebb jelenetben felbukkanó Tibor hosszúnyakú verzióját pedig teljes életnagyságában is megcsodálhatták az érdeklődők az HBO Max standjánál. A beszélgetés egyik apropója ugyanis az volt, hogy a Post Mortem hamarosan érkezik a streaming felületre.

A moderátor egyből egy egészen érdekes aspektusból közelítette meg a filmet: első kérdésével a filmben jelenlévő praktikus effektek túlsúlyát szerette volna kiemelni a CGI jelenlétével szemben. Ugyanakkor Bergendy elmondása szerint is a film több mint 500 snittjében van jelen valamilyen számítógépes effekt, ez pedig itthoni viszonylatban egészen soknak minősül. Jóformán pedig a kézenfekvőség és a spórolási igény indokolta ezt a mennyiséget. Az azonban vitathatatlan, hogy az alkotók már csak a műfaj igényeinek megfelelően jócskán támaszkodtak a fizikai megoldásokra is a látványtervezésben.

Post Mortem a Budapest Comic Con-on

A maszkokra pedig nem is lehet sok panasz, élőben is jól néztek ki. A filmezés iránt érdeklődőknek külön finom falat volt, amikor az effektekért és látványért felelős olyan szakterületek kerültek szóba, mint a haj/szőr specialisták. A Lacikát alakító fiatal srác, Gyarmati Erik elhivatottsága és szívóssága pedig példaértékűnek bizonyult a beszélgetés alapján. Nemcsak maga akart részt venni kaszkadőröket igénylő jelenetekben, hanem az eltorzult, bezombult Lacika maszkjával is rendesen megszenvedett a film kedvéért. Akit pedig a film vizes, tüzes, rombolós jeleneteinek kulisszatitkai érdekeltek, azokat megnyugtatták az alkotók: igen, baromi költségesek és megismételhetetlenek.

Digic Pictures: The Secret War

A Netflix 2019-ben indította útjára Love, Death & Robots című animációs rövidfilm sorozatát. Az első évad 18 epizódját mind különböző animációs technikával különböző animációs studiók készítették a világ minden részéről. Közöttük kapott lehetőséget a magyar Digic Pictures is, hogy elkészítse a The Secret War című epizódot. Ennek munkafolyamatáról és az ezzel szerzett tapasztalatokról tartott előadást Varga Tamás Character Supervisor.

A két nap alatt Varga előadása egészen kiemelkedő volt a nagyszínpad programjai közül. Mégpedig abban, hogy kompakt módon mind a szakmai oldalról képes volt érdekfeszítő és részletes képet festeni a munkájukról, mind pedig az adott együttműködés aspektusait és egyedi nehézségeit is be tudta mutatni.

Az előadás kezdetén, miután elmondta, voltaképpen mivel is foglalkozik a cégük, arról beszélt, hogy mikor a Netflix felkérte őket, hogy készítsék el a szóbanforgó epizódot, tulajdonképpen csak a rendelkezésükre álló büdzsét és időkeretet határozták meg nekik. Így amikor a sikeres pitch után megkapták a feladatot, az alapul szolgáló novellán felül az epizód kreatív megálmodása teljesen az ő kezükbe került – persze azért minden ötletet és lépést jóvá kellett hagyatniuk Tim Miller producerrel. Így bár számtalan világhírű játékon és rövidfilmen dolgoztak már, azért rengeteg izgalmas kihívást tartogatott ez az együttműködés.

Varga részletesen bemutatta, hogyan tervezték meg a szereplőket és a szörnyeket az epizódhoz. Milyen eszközöket használnak egy ilyen animáció létrehozásához a kezdeti lépésektől egészen a végső jelenetek legyártásáig. Hogyan próbáltak a lehető legtöbbször mocapet használni, hogy minél valósághűbbek legyenek a figurák és jelenetek és hogy ezzel is lehető leginkább megkönnyítsék a különböző munkafolyamatokat végző animátorok dolgát. Sok betekintő videót is hozott, ami különösen feldobta a műsorát és olyan szórakoztató kis színes jelenetekbe is betekintést engedett, mint amikor kollégái teljes beleéléssel, a földön fetrengve imitálják a The Secret War szörnyeinek túlvilági mozgását. De az is egészen abszurd kis háttérinfóként hatott az egyszerű hallgatónak, hogy mivel a szibériai hidegben játszódó történet szereplői igen sűrű testszőrzettel rendelkeznek, a szakállak és bajszok jóminőségű animálása akkora méretű kapacitást tudott elfoglalni, hogy azokban a jelenetekben, ahol a figurák csak távolról látszottak, kénytelenek voltak egy kissé lebutított minőségű animációt használni a szőrzetükhöz.

A Digic Pictures előadása a Budapest Comic Con-on

Elmondása szerint különös gondot fordítottak arra, hogy minden a lehető legautentikusabb legyen. Mivel a dizájn megalkotásához gyakorlatilag teljesen szabadkezet kaptak, először online kutatták fel a korabeli katonai és falusi viseletek legjellemzőbb jegyeit. Ezt követően különböző múzeumokhoz és történeti gyűjteményekhez fordultak segítségül, hogy az onnan szerzett korabeli ruhadarabokat, tárgyakat beszkennelhessék. Majd azokból kikeverhessék a nem kevés szereplő egyedi viseletét. Hasonlóan nagy kreatívitást követelt a filmben megjelenő démonok külsejének és fizikájának kitalálása. Semmiképp nem szerették volna, ha a megjelenő sok szörny egytől egyig ugyan úgy néz ki. Ezért először kitalálták, hogy melyek azok a pontok, amelyekben különbözhetnek egymástól a lények (a karjuk hossza, fejméret, stb.), hogy aztán ezeket keverve létrehoztak egy tucat különböző, mégis hasonló lényt.

A Digic Pictures előadása nagyon érdekes színfoltja volt az első Budapest Comic Connak. Főleg azok számára, akik nem járatosak a digitális animáció világába. A cég emellett az egész hétvégén külön standdal is jelen volt, ahol szabadon lehetett beszélgetni munkatársaikkal. Varga Tamás mindkét napon helyet kapott a nagyszínpadon, hogy a The Secret War készüléséről beszéljen. Így minden látogatónak lehetősége nyílt végighallgatni ezt a nagyszerű panelt.

Szerző

Leave feedback about this

  • Quality
  • Price
  • Service

PROS

+
Add Field

CONS

+
Add Field
Choose Image