Fantasztikus sztárvendégekkel, képregénypultokkal és a szokásos, kétnapos élménnyel tért vissza 2026-ban is a Budapest Comic Con.
HIRDETÉS
A comic con mint esemény számomra mindig a közös eszképizmus csúcsát jelentette. Ez, és az ehhez hasonló rendezvények fantasztikus alkalmat adnak arra, hogy a geekek együtt ünnepeljék a rajongásuk tárgyait, a sorozatokat, filmeket, képregényeket, amik örömet szereznek nekik, és azokat a művészeket is, akiknek köszönhetően ezek az alkotások létrejöhettek. Két nap a Hungexpón, jelmezben vagy anélkül, programokkal, fura nasival, és úgy általában, a kellemes kiszakadással a hétköznapok forgatagából.
A comic con talán a legnagyobb nevű a hasonló rendezvények között – azon túl, hogy immár Budapesten is hagyománya van, hiszen ötödik alkalommal került megrendezésre –, még azok is ismerhetik a filmes világból, akik sosem jártak ilyesmin. A geek vígjátékok kikacsintásai mellett a comic conokról kapjuk sokszor a legfrissebb információkat új filmekről, játékokról, vagy a kedvenc alkotóinkról.
És a Budapest Comic Con sok szempontból abszolút felnőtt a nemzetközi rendezvényekhez – sztárvendégekben, programokban idén sem volt hiány.
Talán a legnagyobb név Christopher Judge volt, akit a sci-fi rajongók a Csillagkapuból (ahol Teal’c bőrébe bújt), a gamerek a God of War-játékokból ismerhettek, ahol Kratost szólaltatta meg. Ő ezúttal mindkét nap kint volt a rendezvényen, és mindkét nap láthattunk vele egy beszélgetést is a nagyszínpadon (ami egyébként jobban festett, mint valaha – egy élmény volt idén olyan teremben ülni, ahol bőven van hely, a kivetítőkre jól rálátni, és a hangosítás kiváló). Itt főleg a God of Warról mesélt, és arról, milyen is volt a sztoikus magányos harcos bőrébe bújni, meg azért azt is megtudtuk, hogy a kedvenc fegyvere a játékban a Blades of Chaos. Rajta kívül azonban a Luna Lovegoodként ismert Evanna Lynch is megjelent a színészek sorában, aki például arról is beszélt, mit jelent számára a rajongás, vagy éppen a rendezvények, ahol kapcsolódhat a saját munkájának rajongóihoz. Szintén láthattuk a She-Ra Glimmerjét és a The Boys Kimikóját, Karen Fukuharát – az ő interjújában pedig szóba kerültek a különbségek a beszélő és néma szerepek között. A sztárvendégek listája idén parádés volt, és ha az ember elég gyorsan jelentkezett, fotót vagy autogramot is bezsebelhetett tőlük. Képregényalkotók között találkozhattunk Garth Ennisszel, a The Boys és a Preacher alkotójával (a The Boys rajongóinak igazán szerencséje volt), vagy Sir Ian Livingstone-nal, aki a Kaland, Játék, Kockázat könyvek atyja, továbbá a Warhammer és a Tomb Raider sikerében iskulcsszerepe volt.
A rendezvény kisebb előadásai azonban, amelyek nem a nagyszínpadra kerültek, sajnos idén is küzdöttek a hangosítással. Egyszerűen nagy volt a tömeg, a zaj, sok minden történt egyszerre, és a hatalmas csarnokokkal nem bírtak a hangszórók. Bár felmerültek érdekes témák, például a Jurassic Park hátteréről beszélt Magyar János őslénykutató, láthattunk egy előadást az indie játékfejlesztésről, a füstölők, vagy a cseresznyevirágzás szimbolikájáról a japán kultúrában, a legtöbb helyen még ha ülőhelyet találtunk is, a színpadtól távolabb már nem lehetett sokat hallani ezekből. Szerencsére a cosplayverseny a nagyszínpadra jutott (és a legjobb jelmezek alkotóit általában ki lehetett szúrni a tömegben is), így a nagyobb események, a sztárvendégek beszélgetésein túl is megkapták azt a teret, amit igényeltek.
Az idei Budapest Comic Connak átka és varázsa volt egyszerre, hogy tényleg mindent sikerült belezsúfolni.
Három csarnok telt meg (a beléptetőt nem számítva), volt itt képregény (hazai és nemzetközi alkotóktól) és sci-fi, de legalább annyi anime, videójáték, japán harcművészetek, történelmi vívás, steampunk, szerepjáték, szokás szerint még a magyar filmeknek is jutott egy sarok a Nemzeti Filmintézet szervezésében, ha valaki éppenséggel Hunyadi-rajongó, és még egy kisebb ásványbörze is helyet kapott. A BoardGame Expo kicsit el is veszett a comic con területei között, és gyakran sétáltam fel-alá kétségbeesetten keresve a megfelelő épületet.
A változatosság azt is jelentette, hogy azért bőven láthattunk cosplayereket (sőt, még Hide the Pain Harold aka Arató András is ott volt a rendezvényen), így bőven kijutott abból varázslatos káoszból, amiben Boba Fett nézegeti Aragorn kardját a Gyűrűk Ura pultnál. A rengeteg különböző téma és világ viszont csak kihangsúlyozta, hogy a 2026-os con valahogy kisebbnek érződött, mint az eddigiek.
Ebbe alighanem belejátszott, hogy nagyobb területen rendezték be az eseményt. A nagyszínpad máshová került, a pultok között el lehetett férni, nem volt levegőtlenség a tömegtől. Így kevésbé tűnt úgy, hogy mindent teleraktak eseményekkel és boltokkal. Ugyanakkor valószínűnek tartom, hogy nemcsak illúzióról volt szó, hanem valóban kevesebb árus érkezett. Hiányoltam a rengeteg jelmezpultot, a Star Trek-sarkot, egyes könyveket. Miközben minden együtt volt, és a fő attrakciók fantasztikusan sikerültek, maga a mászkálós, vásárolgatós Con-élmény kicsit háttérbe szorult, nem sikerült igazán megtalálni az egyensúlyt.
Elmondható, hogy a 2026-os BPCC (leszámítva a sztárvendégeit) nem igazán emelte a téteket a 2025-öshöz képest – valamilyen téren jobban működött ez a rendezvény, másokban viszont pont halkabbnak és gyengébbnek bizonyult. De a lényeg azért most is megmaradt – mert az élmény, a belépés a szürreális mesevilágba, a fikció ünneplése gyerekkortól idős korig olyasmi, amire szükségünk van. És a Budapest Comic Con ezt változatlanul, kiválóan megadja.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
