Immár negyedik évada, hogy a Reacher megbízhatóan szállítja a fatertévé kívánalmainak megfelelő elvárásokat. Van itt most is minden, ami szem-szájnak ingere. Kellően szövevényes bűnügy, szexi ázsiai macák, késelések, és a szokásostól is kicsit több zúzás. De ennyi elég is lenne az üdvösséghez? Igen, és nem. Spoilermentes rövid évadkritika.
HIRDETÉS
Újabb Reacher évad érkezett, ami azt is jelenti, hogy újabb kritika a Roboraptoron! Mindenki kedvenc fatertévéje visszatért, és lényegében azt szállítja, amit az eddigiek látottak alapján elvárunk tőle. Szövevényes bűnügyet, új várost, új nőt, és szemérmetlen akciójeleneteket. Ezekből valójában most csak az utóbbi kategória működik makulátlanul, de aggodalomra így sincs semmi ok. A Reacher továbbra is egy olyan sorozat maradt, amit éppen azért követünk, amit ígér. Ezt pedig most sem tudta igazán elrontani.
A Reacher negyedik évada Lee Child könyvszériájának tizenharmadik kötetét, az Elveszett holnap (Gone Tomorrow) című epizódot dolgozza fel. Jack Reacher itt éppen Philadelphia tömegközlekedési eszközeit rója, amikor is felfigyel egy gyanúsan viselkedő nőre. Profi túsztárgyaló múltjának köszönhetően meg is közelíti az asszonyt, aki néhány mondat szóváltás után nemes egyszerűséggel főbe lövi magát. Reacher pedig ezután nemcsak a helyi hatóságok, de rejtélyes kormányügynökök célkeresztjébe is kerül, akiket pedig – ahogy azt már tudjuk – nemigen kedvel. De mi lehetett az életével végző nő titka?
A hazugságok hálója pedig egyre csak szövevényesebb lesz,
ahol Reacher először a (nem is annyira) kétségbeesett muslica szerepét tölti be.
A negyedik Reacher évad egyszerre mutat rokonságot az első és a második évaddal. Az elsővel a finálé akciódús mivolta miatt, és azért, mert nem hagyják, hogy nyugodtan élvezzen egy helyi gasztronómiai jellegzetességet. A másodikkal pedig azért, mert Reacher ismét egy számára ismeretlen közegbe keveredik (ahogy szokása), ám ezúttal nincs ismerős, aki segíthetne neki (lásd még egyszer: első évad). Így kénytelen a helyi erőkbe vetni a bizalmát, de itt is megválogatja, kikkel szűri össze a levet. Bár Reacher egy amolyan magányos farkas, jól áll neki a csapatmunka. Kivéve most, ahol egy konteó-közeli oknyomozó újságíró, egy kiégés határán billegő nyomozónő, és az áldozat testvére (aki szintén rendőr) lennének a segítségére.
A Reacher negyedik évadának épp ez a legnagyobb problémája, hogy a közeg és a társaság, amibe a melák katonai nyomozó kerül, egyszerűen totálisan idegennek hat. Abszolút semmi kémia nincs a szereplők között, még úgy sem, hogy önállóan azért kedvelhető karakterek.
Éppen ugyanígy nincs meg az összhang Reacher és Philadelphia között.
Továbbra is tartja magát tehát az az állítás, hogy Jack Reacher történetei jobban működnek egy kisvárosban, egy kisközösségben, mint amikor nemzetbiztonsági szintre emelik a fenyegetést. Ez utóbbit inkább hagyjuk meg az Éjjeli ügynöknek. Reacher pedig kapja meg a lokális problémákat.
Már csak azért is, mert hiába a bűntudat vezérelte Reacher nyomozgatása, ha ő is folyamatosan hazugságokra kényszerül az előrelépés érdekében. Olyan ennek az évadnak az elején, mint egy partra vetett viza, amely vergődik a túléléséért, és csak sodródik az apály-dagály kénye-kedve szerint. Persze ahogy az lenni szokott, a színizom Sherlock Terminátor most is megtalálja az útját, csak az eddig vezető út tűnik göröngyösebbnek. Nem elég, hogy elsőre kellemetlenül kuszának tűnik az ügy, de később sem zökken igazán helyre. Sok kérdés és lyuk tátong a sztorin, még ha igyekeznek is megmagyarázni azokat. Ráadásul egészen későn, sűrű expozíció jellegű párbeszédekben is bomlik ki az egész ügy.
Ez pedig talán a Reacher negyedik évadának legnagyobb bűne:
alig hagy teret a nyomozás valódi természetének,
és a legfontosabb infók csak végeláthatatlan expozíciós szövegelésekben kerülnek a helyükre. Ellustult forgatókönyvírókról és siettetett forgatásról árulkodik ez. Főleg az első három epizódban tűnik szerfelett széttartónak a sorozat írása. Amiben viszont nem szenved csorbát az új szezon, az az akció.
Minden eddiginél több, kegyetlenebb és véresebb bunyók várják Reachert, melyeknek főszereplői a kések. Az utolsó epizód pedig maga a megvalósult akcióorgia, amit ezelőtt jóformán csak mozifilmekben láthattunk. Hiába vagyunk túl egy kétes megítélésű Megtorló kisfilmen, a Reacher fináléja még azon is túltesz. Nem feltétlenül intenzitásban, vagy vérmennyiségben, de évadon belüli következetességben mindenképpen. A végső párharc logikáján és párbeszédein (tipik akciófilmes egysorosok) azért lehet filozofálni, de talán nem érdemes.
Az a későbbiek ismerete nélkül is nyilvánvaló, hogy nem a negyedik lett a Reacher legjobb vagy legfontosabb évada. Azonban afelől semmi kétség, hogy továbbra is szórakoztató maradt,. Jellegét tekintve valahol a második évad környékén tanyázik, de némileg jobb attól. A páratlan évadok színvonalát viszont nem éri el. Még úgy sem, hogy az akciórendezés jobbnak tűnik.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
