Az ikonikus sci-fi franchise gyökereihez visszanyúló Star Trek: Strange New Worlds (Furcsa új világok) 4. évada nagyjából azt hozza, amit a rajongók már megszokhattak. Talán csak annyiban tér el az előző szezonoktól, hogy több epizódja is kifejezetten rímel a valóságra. Évadkritika.
HIRDETÉS
Noha a Star Trek: Furcsa új világok alapvetően epizodikus jellegű széria, van néhány – egyes karakterekre fókuszáló – folytatólagos történetszála. Ezt a trendet a 4. évad is továbbviszi, vagyis miközben az egyes részek különálló sztorikat mesélnek el, a főhősök személyiségfejlődése erősen épít a korábbi eseményekre. Az Enterprise csillaghajó legénységének tagjai más-más egyéni problémákkal és traumákkal néznek szembe újabb izgalmas küldetéseik során. Így például Pike kapitány (Anson Mount) a szerelme elvesztését gyászolja, Spock (Ethan Peck) továbbra is az emberi érzései feldolgozásával küzd, míg La’An (Christina Chong) a felépített identitása elvesztéséért aggódik.
Szerencsére a sorozat továbbra is őrzi a sokszínűségét, emellett kifejezetten ügyesen egyensúlyoz a dráma és a humor között.
Ahogy a rajongók mostanra már megszokhatták, az epizódok a legkülönfélébb zsánereket képviselik, a háborús sci-fitől kezdve a misztikus horroron és a szappanoperán át a noirig. A bátor kísérletezés jegyében – a musical és az animációs crossover után – még újabb meglepő kitérőt is tett a széria, ezúttal egy Muppet Showt idéző résszel. Az alkotókat dicséri, hogy ilyen szélsőséges eklektikusság ellenére nem esik szét az egész, sőt tulajdonképpen ez a Furcsa új világok 4. évad fő erőssége. A drámai történetek ugyanis egészen komoly morális és pszichológiai kérdéseket járnak körül, így jól jönnek ezek mellé ellensúlynak a könnyedebb, szórakoztató sztorik – hiszen azok nélkül túlságosan komor lenne a sorozat. Ugyanakkor a hangnemnek ez az éles váltakozása csak azért tud működni, mert nagyjából jól megírták mindegyik epizódot, még a humorosakat is. Az egyedüli kivétel talán a fantasy-jellegű rész, aminek a cselekménye a többihez képest eléggé elnagyolt lett.
A Furcsa új világok 4. évad másik nagy erőssége az, hogy minden főbb karakterének figyelmet szentel.
Nemcsak arról van szó, hogy az egyes kalandok alkalmával mindig más főszereplők kerülnek reflektorfénybe, hanem mindegyikük alakját igyekeznek elmélyíteni. Akár úgy, hogy valamilyen új részletet fednek fel az illető múltjáról, magánéletéről, akár úgy, hogy bemutatják, miként kezeli a gyakorlati vagy épp személyes problémákat. Láthatjuk Pike sérülékeny oldalát, La’An belső vívódását, miközben Uhura (Celia Rose Gooding) egyre önállóbbá válik, Spock pedig lassan megnyílik másoknak. Külön említést érdemel, hogy a szerelmi és baráti viszonyok mellett ezúttal – a franchise történetében egyedülálló módon – a legénység tagjai közti rivalizálásnak is szemtanúi lehetünk, ami új színt hoz a sorozatba, bár csak egy rövid időre.
Sokat számít a szereposztás is, hiszen a karakterek további árnyalásához nagy szükség volt a remek alakításokra. A színészeknek nem volt elég pusztán a jól begyakorolt mozdulatokat és gesztusokat hozniuk, hanem rendre ki kellett lépniük a megszokott figurájukból. Ilyen tekintetben pedig senkire nem lehet panaszunk. Mindenképp ki kell emelni azonban Anson Mountot, akinek az évad legmegrázóbb jeleneteit köszönhetjük, és legyen szó drámai döntéshelyzetről vagy érzelmi megnyílásról, kiváló átéléssel játssza a kapitányt. Emellett külön említést érdemel Celia Rose Gooding is, amiért az idősíkok között ugráló epizódban tökéletesen el tudja hitetni a nézővel, hogy egyszerre két Uhurát formál meg: egy bizonytalan útkeresőt és egy kiforrt személyiséget.
A karakterek kibontása ellenére azért a hangsúly továbbra is a történeteken van, amelyek a Star Trek hagyományainak megfelelően vagy valamilyen tudományos-fantasztikus kérdés körül forognak, vagy egy morális problémát járnak körül.
Témaválasztás terén pedig nagyon is aktuális a Furcsa új világok 4. évad, sokkal inkább, mint a franchise utóbbi éveiből bármi.
Persze a Discovery és a Csillagflotta Akadémia is egyértelműen saját koruk termékei, de azok esetében a jelenkori életünkre való reflektálás lényegében kimerült meleg szereplők felvonultatásában, illetve a Föderáció és a flotta kevésbé idealisztikus-utópisztikus ábrázolásában. Ezúttal azonban több olyan epizódot is kapunk, amelyeknek történetében erősen tükröződik a mostani világpolitikai helyzet: előjönnek a háborús bűnök, az invázió és a népirtás kérdésköre, illetve az új technológiák veszélyeinek is szentelnek egy részt. Amellett, hogy így a sorozat tiszteleg az eredeti Star Trek előtt – amely annak idején megjelenítette a hidegháborús szembenállást vagy épp a társadalomban jelen lévő rasszizmust –, a naprakész témák kitárgyalása plusz jelentésréteget is ad az évadnak. Sokkal hatásosabb is így, erősebben átjön a mondanivalója.
A sok pozitívum mellett a szezonnak igazából egyetlen komolyabb gyengéje van: a megvalósítás során nem teljesen tudták elfedni a korlátozott büdzsé egyértelmű jeleit.
Az érdekes és szórakoztató sztorik azért még tudnak kárpótolni, ám a korábbiakhoz képest kirívóan kevés az akció, és ritkán fordulnak elő ténylegesen az űrben játszódó jelenetek – azonban több helyszín egészen sivárra sikeredett ahhoz képest, amilyen lehetne. A klingonok által megszállt bolygóból például alig 1-2 utcát és helyiséget látunk, az elvileg őshüllőkkel teli erdőben mindössze egy-két lénnyel találkoznak a főhősök, a fantasyvilágban a gonosz királynő seregét mindössze néhány katona képviseli. A vizuális effektusok minősége pedig némileg ingadozó.
De a képi világ és a technikai megoldások hiányosságai lényegesen nem rontanak az összképen, így a Furcsa új világok 4. évad tudja hozni közel azt a színvonalat, amit a rajongók megszoktak a sorozattól. Reméljük, a már beharangozott záróetap is legalább ilyen jó lesz!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
