A Reacher szerencsére tanult az előző évadban elkövetett hibáiból, és átvette annak jó elemeit is. A 3. évad ismét egy kisvárosban játszódik, és bár Reachert nem követi egy volt katonai osztag, mégis népesebb csapata van, mint az első szezonban. Remek szintézis ez, amit az aputévé rajongói biztosan kedvelni fognak. Enyhén spoileres kritika.
Miért volt eddig kedvelhető Reacher?
Ha olvastad a Reacher első és második évadáról szóló kritikánkat, valószínűleg már vannak sejtéseid. Az Amazon Prime sorozata ugyanis egy olyan zsánerbe nyúlt bele jó érzékkel, mely sokak szerint hiányzott már a streaming kínálat fősodrából. Adva van ugyanis egy rettentően maszkulin, a tesztoszteront magából alanyi jogon árasztó főszereplő, aki egyaránt erős és intelligens. Vándorlása során pedig olyan ügyekbe keveredik, amelyek nemcsak egy kisközösség életét érintik, de akár személyes problémáit is megoldják. Vagy éppen kielégítik a bosszúvágyát.
Ugyanis az egykori katonai nyomozó bármennyire is szeret a törvény betűjére hivatkozni, eljárási módszerei minimum megkérdőjelezhetőek. Reacher így éppen annyira kielégítő bunyógépnek tűnhet az egyszeri akciófilm-rajongó számára, mint amennyire kedvelhető figura lehet a krimi felől érkezőknek is. Másfelől pedig éppen van annyira rétegzett alak, hogy ne lehessen szorosan egy skatulyába beszuszakolni. És még a női nézők is többet kaphatnak a figyelmükért cserébe, mint egy jóképű, kigyúrt, szemrevaló palit.
Reacher: Kétélű fegyver
A magyarul Kétélű fegyver (Persuader) címre hallgató Reacher regényt feldolgozó szezon a korábbiaktól eltérő mesélési stratégiát választ, legalábbis az elején. A 3. évad ugyanis gyanútlanul löki a nézőt az események közepébe. Reacher (Alan Ritchson) már a nyitányban furcsán viselkedik, a főhőst tehát tőle szokatlan élethelyzetben láthatjuk. Ez két dolgot is felvet: trehány írói munkát, vagy tudatos megtévesztést. Az első epizód végére érve kiderül, hogy természetesen az utóbbiról van szó, és valójában minden a legnagyobb rendben. Legalábbis alkotói szempontból, a nézők pedig fellélegezhetnek. Nem kell felülírniuk az elvárásaikat a címadó hőssel kapcsolatban.
Reacher egy korábbi ellenségét szeretné eltenni láb alól. Ami azért is furcsa, mert elvileg korábban már törlesztette az adósságát. Miközben áldozatára vadászik, sokkal nagyobb ügybe tenyerel, mint azt elsőre gondolta. A helyi erők viszont nem megállítani akarják, hanem múltját ismerve inkább maguk mellé állítanák. Így most egy eddig szokatlan szerepben kell helytállnia: be kell épülnie egy bűnszervezetbe, amivel nemcsak a kisközösség életét teheti jobbá, de jogos bosszúvágyát is kiélheti.
Ahogy az pedig egy jó krimi/akció ponyvától elvárható, az események hamar eszkalálódnak. A durvább spoilereket elkerülve legyen elég annyi, hogy Reacher ismét visszatér a kisvárosi közegbe, ahol számára ismeretlen segítséget kap a küldetése teljesítéséhez. Ugyanakkor kezdetben ő is csak egy eszköznek bizonyul a lokális feladatteljesítésben. A nagyobb egészre kiterjedő és személyesebb motivációk szép egyensúlyban jelennek meg, mint ahogy a krimi és akció zsánerelemei is arányosan egészítik ki egymást.
Vissza a gyökerekhez
A Reacher 3. évada ugyanis egyszerre tér vissza az első évadban lefektetett alapokhoz, és egészíti ki azokat új elemekkel.
És ez így van jól. Reacher egy olyan ponyvahős, akinél remekül működik az “új város-új ügy-új nő” recept, ami számtalan történetvariációra ad lehetőséget. Lényegében egy olyan James Bond és Leslie L. Lawrence-jellegű karakterről van szó, akit bárhová is vet az írói önkény, mindig megtalálják számára a megfelelő szerepet. Míg korábban aktív bosszúálló vagy felkért vezér volt, most megint inkább a személyes bosszú vezérli. Majd sodródó figuraként jelenik meg, akinek egyszerre segítenek az új szereplők, és az előző évadból megkedvelt alakok is. Ez a fajta karakterdinamikai váltás pedig mindenképp pozitív, ha a sorozat írói hosszabb távú történetmesélésben gondolkodnak.
Reacher pedig továbbra is okos, kemény, és mindenekelőtt céltudatos. A karakter tehát semmit nem változott. Ebben az esetben ez pedig inkább pozitívum, mint ha például egy családi drámát feldolgozó nagyregényről lenne szó. Az akciójelenetek sokaságát illetően persze lehet kifogása azoknak, akik elsősorban emiatt szerették meg a sorozatot. Mint ahogy azok is panaszkodhatnak kicsit, akik pedig a krimiszál felől közelítik meg a Reachert. Ugyanakkor mégis az van, hogy hiányosságai ellenére is,
a Reacher 3. évada tökéletesen ötvözi a krimit és az akciófilmet.
Ennek hátránya, hogy csak néhány helyszínre redukálódik a cselekményvilág.
Verdikt
Pozitívuma viszont, hogy így koncentráltabb a központi történet, még ha elsőre kacifántosnak tűnik is. Reacher most azonban egy olyan ellenfelet kap, aki már első látásra is fizikai kihívást jelent számára. A Paulie-t alakító Olivier Richters ugyanis egy olyan testépítőből lett színész, akinek már a puszta megjelenése is sokkoló. A majdnem 220 centis magassága és dagadó izmai mellett az alapból sem kicsi Ritchson szabályosan törpének tűnik, így jogosan lehet aggódni a sorsáért. Az utolsó részben pedig eljön a várva várt összecsapás, egy nagyjából 20 perces bunyó keretein belül, amin a zsáner rajongói jóízűeket mosolyoghatnak. Hiszen a jelenet a méltán népszerű Banshee hasonló szekvenciáit idézi, ami után elégedetten csettinthet az egyszeri bunyórajongó.
Végérvényben a Reacher az a sorozat, melyet nyugodtan merünk ajánlani bárkinek,
akinek nincsenek ultramagas elvárásai a szimpla akciósorozatok iránt. Adva van ugyanis egy kedvelhetően ismerős, mégis egyedivé tett címszereplő, akit sablonfigurák vesznek körül egy kellemesen fordulatos történetben. Ugyanakkor Reacher megkapja a végre neki kijáró, méltó harcot is egy nála is hatalmasabb ajtónállótól. Már csak a fináléban bemutatott ütközetük is alkalmas lehet a klasszik akciófilmek híveinek kielégítésére. Ez pedig méltán emeli fel a kortárs akciósorozatok ranglétrájának első harmadába.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
