1926-ban, vagyis száz évvel ezelőtt írta meg H. P. Lovecraft azt a novellát, ami hosszú távon megalapozta popkulturális beágyazottságát. Ha sarkosan fogalmazunk, ez egyetlen tömör képletben összefoglalható: „Lovecraft = Cthulhu”. De hogyan született a Cthulhu hívása? Miben rejlik a vonzereje? Milyen „kraft” van benne, ami miatt az irodalomtörténet egyik legmeghatározóbb horrorszerzőjének önmagán túlmutató, emblematikus szövegévé nőtte ki magát? Ezt idézzük fel exkluzív elemző cikkünkben.
HIRDETÉS
A legszörnyűbb cserebogarak rémálmokból lesznek
A Cthulhu hívása abban az évben született, melynek tavaszán Lovecraft két viszontagságos esztendőt követően hazaköltözött szülővárosába, Providence-be. A hazaköltözést óriási kreatív robbanás követte, aminek folytán olyan, a „lovecrafti” jelzőre méltán igényt tartó szövegek születtek meg, mint a Szín az űrből, a Rémület Dunwichben, a Pickman modellje, és persze az itt tárgyalt Cthulhu hívása. A Lovecraft életművének legikonikusabb szörnyalakját bemutató novella alapgondolata azonban jóval régebbre nyúlik vissza, és a rendkívül intenzíven álmodó író éji vízióinak birodalmába vezet bennünket.
Lovecraft 1920-ban álmot látott, amiről az 1920. május 21-én Reinhardt Kleinernek írt levelében számolt be. Ebben a levélben Lovecraft lelkendezve visszautal három korábbi álmára. Az első egy elhagyatott, lápvidéki házról szólt, amelyben a lépcső soha nem ér véget. A másodikban egy középkori kastély szerepel, ahol elaludtak az őrök, illetve egy csata az angol íjászok és valamiféle dolgok között, amelyek vezetőjének sisakja alatt nem volt fej. A harmadikban egy autó végiggördült egy régóta használaton kívüli úton, majd az álmodó a College Hillről belevetődött a tátongó, csillagos világűrbe, s végül egy romváros homoklepte utcáin kötött ki, ami a tenger alatt volt.
Ezektől az álmoktól már összeszorul a rajongók szíve, elvégre micsoda történeteket kanyaríthatott volna Lovecraft ilyen alapanyagokból.
Mindenesetre ezek felidézése után fordult rá annak az álomnak a részleteire, ami később meglehetősen eltéveszthetetlenül visszaköszönt a Cthulhu hívásában.
Álmában Lovecraft egy (nem létező) providence-i múzeum igazgatójának szeretne eladni egy domborművet, amit saját maga készített. Az igazgató elutasítja az ajánlatot, és még vissza is kérdez az álmodónak, nem bolond-e, ugyanis a múzeum kifejezetten ősi tárgyakat állít ki, a felkínált dombormű pedig egyértelműen modern. Lovecraft erre azt válaszolta, hogy a domborművet álmában faragta ki, márpedig az álmok „ősibbek a merengő Egyiptomnál, a tűnődő Szfinxnél vagy a kertek koszorúzta Babilonnál”. Az igazgató ekkor már méltóztatott pillantást vetni a domborműre. A faragvány láttán az idős férfi szórakozottsága őszinte rettegésbe fordul, és azt kérdezte Lovecrafttól, kicsoda ő. Amaz közli a nevét – H. P. Lovecraft, Whipple V. Phillips unokája –, ám ezt a választ az öregúr elhessegeti, és azt mondja: „Nem! Nem!… Azelőtt!”
Az igazgató ekkor magas árat kínált a domborműért, amit Lovecraft nem fogadott el, mert érezte, hogy az előbbi meg akarja semmisíteni az alkotást.
Végül viccelődve azt mondta, egymillió font sterlingért odaadja. Az igazgató ezt nem viccként fogta fel, hanem arról tájékoztatta Lovecraftot, hogy megkérdezi az igazgatótanácsot. Ezután az álom egész más jelenetre váltott: itt Lovecraft már magas bazaltszirtek között sodródott egy poshadt vizű folyón, és nem értette, hogyan sodródhat, amikor sem áramlat nem volt, sem a szél nem fújt.
Az itt felidézett jelenet bekerült a Cthulhu hívásába. Igaz, az alkotó nem a narrátor, hanem egy érzékeny lelkű képzőművész, akit Lovecraft vélhetőleg az észak-amerikai kontinens nyugati partján élő barátjáról és kollégájáról, Clark Ashton Smithről mintázhatott. A felelet viszont szinte szó szerint ugyanaz, mint ami az álomban elhangzott, ideértve az álmok ősi jellegét, a tűnődő Szfinxet és a kertek koszorúzta Babilont – mely utóbbi egyébként Kornya Zsolt fordítói zsenijét dicséri. Mindenesetre ezen a ponton talán érdemes áttekinteni, miről is szól a Cthulhu hívása.
A cikk folytatását keresd Roboraptor támogatói felületén!
Meghívtalak egy kávéra! Hogyan tudom elolvasni a cikket?
Támogatásod után bármikor el tudod érni az exkluzív cikket. Ehhez a következő 5 egyszerű lépést kell követned!
- Keresd meg BuymeCoffee felületünkön a cikket a „Posts” menüben.
- Megjelenik egy oldal, ami kéri a támogatásodat vagy a Belépésedet. Ha már támogattál minket, menj rá a „Log In” gombra.
- A „Log In” után megjelenik egy űrlap, ami kéri azt az e-mail címedet, amelyen keresztül intézted a támogatást. Ezt írd be az üres dobozba, majd kattints a „Continue with e-mail” gombra
- Ezt követően az e-mail fiókodba meg kell érkeznie egy kódnak. Ezt kell beírnod az e-mailes űrlap alatt megjelenő „Paste Log in Code” sorba. Ezt másold be, majd kattints a „Login” gombra.
- Élvezd exkluzív cikkünket!
Ha bármiben elakadnál, keress bizalommal a roboraptorblog@gmail.com címen!
Arról, hogy miért van szükség támogatásra, ebben a cikkben találsz több információt!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
