Yukimura Makoto Vinland Sagájából pár évvel ezelőtt készült nagysikerű animesorozat, amit a Netflixen is vetítettek – most pedig papír alapon is kézbe vehetjük az alkotást. De milyen érzés ezúttal manga formában visszatérni a középkori Izlandra és Angliába?
HIRDETÉS
Bár egy japán alkotó munkája, a Vinland Saga ízig-vérig európai történet. A címét az eredeti viking Vinland Sagákról kapta, ami két, a 13. században íródott izlandi szöveg gyűjtőneve – ezek a mai napig a legpontosabb források a vikingek Észak-Amerikába indult expedícióiról (bár a hitelességük megkérdőjelezhető). Ezeknek a sagáknak a cselekményét a manga természetesen erősen kiszínezi, modern szemmel fogyaszthatóbbá teszi, rengeteg karaktert elvesz vagy beemel – például Thorfinn Karlsefni, a manga főszereplője bár jelentős karakter az eredeti szövegekben, azért messze nem annyira egyedülálló főhős, mint Yukimura Makoto munkájában.
A történet szerint Thorfinn egy Askeladd nevű normann kalóz bandájának legfiatalabb tagja. A férfi tíz évvel korábban befogadta, miután egy párbajban csalt, és megölte az apját, egy izlandi harcost. Thorfinn akkor bosszút esküdött ellene, de csakis tisztességes harcban hajlandó elvenni az életét, így tíz éve szolgál a legénységében. Mindeközben Sweyn, a dán király (I. Svend Haraldsson, vagy Villásszakállú Svend) hódító hadjáratba kezd Anglia ellen, amibe Askeladd és társai (így Thorfinn is) alaposan belekeverednek…
A Netflixen pár éve jelent meg az animeváltozat első évada, amit rövidesen követett a második – a harmadikról, ami Thorfinn amerikai expedíciójának kezdetét meséli majd el, egyelőre nincsenek hírek. A kritikai fogadtatás az egész széria esetén pozitív volt, így nem meglepő, hogy Magyarországra is elért az eredetileg 2005-ben megjelent mangaváltozat. Műfaját tekintve egy seinenről (elsősorban felnőtt férfiaknak célzott műről) beszélünk, ami így a klasszikus shounenekhez (kamaszfiúknak célzott animék és mangák, mint például a Naruto) képest komolyabb, sötétebb, földhözragadtabb hangulatot jelent. Ez általánosságban igaz az animére és a mangára is: a Vinland Saga sokszor kifejezetten nyers, a csaták brutálisak, nem igazán finomkodik az erőszak és a szexualitás ábrázolásával sem. Fantasyelemek lényegében nincsenek, és a cselekmény a brutalitása dacára elég lassan csordogál – az első két kötetben épphogy megismerjük az alaphelyzetet és Thorfinn gyermekkorát, ami Askeladd mellé sodorta.
Az animével ellentétben azonban a mangában sokkal kevésbé érződik, hogy le is ülnek az események, a két kötet gyorsan kiolvasható, visz magával a cselekmény.
A Vinland Saga elejének egyértelmű fénypontja Askeladd karaktere; Thorfinn maga még vagy nagyon gyerek, vagy túlságosan a klasszikus, sötét múltú, morcos animefőhős. Askeladd cselszövései, manipulációi és akasztófahumora az, ami igazából felkelti az olvasó figyelmét. Látszik, hogy bonyolult személyiség, és az is, hogy Thorfinnal jobban törődik, mint azt bevallja, de morálisan rendkívül sötétszürke, és ezért remekül működik a történelmi, háborús környezetben. Sajnos ugyanez nem mondható el a többi felnőtt karakterre – Thorfinn apja, Thors például teljesen kilóg a világból. A pacifizmusát próbálják megindokolni személyes, családi eseményekkel, de úgy, hogy a vikingek vallásának központi eleme a háború dicsősége, és még Thorfinn is annak ismeretében nevelkedik, valahogy nem áll össze a kép. Leif Erikssonra nagyon kevés időt szánunk, Thorfinn anyja és húga ugyancsak alig kerül kibontásra.
Látszik, hogy a rajzoló elképesztő munkát fektetett abba, hogy a Vinland Saga jól nézzen ki: a második kötet végén kapunk egy rövid, humoros képsort az Izlandra tett útjáról is (ahol ötleteket gyűjtött a mangához), de van egy vázlatrajz Thors házáról, Askeladd felszereléséről és kardjáról is.
jj
Egyértelmű, hogy törekedett a hitelességre az ábrázolásokban, és ezért is szomorú, hogy a kultúra bemutatása viszont kicsit elmarad.
A két rész alatt nem derül ki sok sem a vikingekről, sem a korabeli angolokról. Félmondatban említik a Valhallát, és persze jönnek a Jomsvikingek, de semmi több. Thorfinn anyja és húga (hasonlóan a második évadban megjelenő Arnheidhez) inkább a középkorral kapcsolatos sztereotípiákra épülnek, nem tűnnek igazán viking nőnek (pedig Thorfinn anyjáról még azt is megtudjuk, hogy a Jomsvikingek vezetőjének lánya volt). A frankoknál szintén, kicsit komikus, hogy modern franciát beszélnek ófrank helyett, de akként hivatkoznak rá. A karakterdizájnok, a tájak szépek, de maga a világ és a karakterek felépítése így is hiányos.
A fordítás egyébként minőségi, Hornos Dániel ügyes munkát végzett, a szöveg nem hat esetlennek. Egy-két helyen akad csak bele az idegen nyelvű kifejezésekbe: a Jomsvikingek, Jom harcosaiként és Jom vikingjeiként is megjelennek (a három kifejezés pedig különösebb ok nélkül váltja egymást), illetve egy zavaró elem a mead és a mézbor párhuzamos használata (a mead tipikus magyar fordítása mézsör, de nem világos, miért tartottuk meg az angol szót is).
A Vinland Saga kellemes manga, ha az ember szereti a korszakot (vagy szeretne valamit, ami majd berántja a viking kultúrába), esetleg rajongója az animének. Jó kezdése egy sorozatnak, és izgalmas, nehéz témái dacára gyorsan elfogyasztható olvasmány. Ha viszont az ember igazán hiteles vikingekről szóló feldolgozást keres, akkor azért ne ez a manga legyen az első választása.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
