Poison Ivy (magyar keresztségben Méregcsók) 1966-os feltűnése óta hatalmas változásokon ment keresztül, femme fatale-ból kétes erkölcsű, de szimpatikus ökoterrorista lett. A modern Poison Ivy-kép tökéletes táptalajt adott G. Willow Wilson (Ms. Marvel) számára, hogy kibontakoztassa a benne rejlő kettősséget és ne csak egy egyszerű DC-gonoszként tekintsünk rá. Az erény körforgása-képregénykritika.
HIRDETÉS
G.Willow Wilson Poison Ivy-története a Fear State c. crossover sztori után veszi fel a fonalat, ahol Pamela Isley-t, vagyis Méregcsókot megfosztották már-már isteni erejétől, amellyel képes volt kapcsolatot létesíteni a Föld flórájával és faunájával – az egészségesnél talán jobban is. Az erény körforgásában az elvesztett hatalma nyomába és egy fontos személyes küldetésre indul: meg kell mentenie a Földet, mégpedig a teljes emberiség kipusztításának árán.
Pamela nyakatekert gondolatait egy Harley Quinn-nek – aki a jelenlegi DC-kánonban hivatalosan a barátnője – szánt levélbe írja meg, ami a képregény egészéhez mérten egy furcsán emberi gesztus. Az ehhez hasonló, szupergonoszhoz képest humánus érzések teszik különlegessé Poison Ivy önálló sztoriját. Pamela egyrészt elhivatott csodálója és védelmezője a természetnek (sőt, az Anyatermészet lányaként tekint magára), mélyen ismeri azt, és megérinti a sebezhetősége és sérülései, amit az emberi tevékenység okoz.
A szerző Ivy érzéseit, tulajdonságait és szokásait ennek mentén értelmezi újra.
Például a képregényben Wilson bevállalja, hogy Pamela elhivatott húsfogyasztó, szemben a Poison Ivy-kánonban többször visszatérő veganizmussal. Wilson szerint Pam nem lehet vegán, hiszen esetében az kész kannibalizmussal érne fel. Viszont az, hogy azokból a lényekből fogyasszon, akik potenciális veszélyt jelentenek a testvéreire, a növényekre, nagyon is a húsfogyasztás felé tereli – ő maga is szükséges ragadozásra utal tevékenységére. Ezen a vonalon haladva, Wilson egy-egy meglepő odaszúrást is megenged a karakternek: például felvilágosít minket arról, milyen ökológiai hatása lehet a veganizmus bizonyos hozzávalóinak megtermelése, pusztán az ipari működési elveknek köszönhetően. De természetesen nem maradnak el a környezetvédelem ismerős, számadatokkal alátámasztott figyelmeztetései a biodiverzitás veszélyeztetésétől egészen az emberi túltermelésig.
Pam gondolataival ijesztő, de teljesen lehet azonosulni. Viszont Wilson mindig beépít egy zavaró, egy „ez már túl sok” részt az érvelésébe, amivel megakadályozza a vele való teljes azonosulást. Mégiscsak egy szupergonosz fejébe látunk bele, aki pont a szélsőségesebb gondolataitól tud gonosz maradni. Vagyis a látszat ellenére a képregénynek esze ágában sincs együttérzővé tenni olvasóját egy ökoterroristával, de teljesen démonizálni sem akarja.
Wilson Méregcsók szélsőségessége ellenére is képes elérni, hogy együtt tudjunk menni vele a küldetésén, érdekeljen, merre tart, és miért, továbbá megértsük keserédes szomorúságát az útja során elé kerülő emberek kapcsán. Ugyanis az olvasóhoz hasonlóan Pamela is meghasonlani látszik a természet felkent védelmezője és hétköznapi emberi énje közt. Mint minden normális ember, csak kapcsolódni szeretne társaihoz, de a Földért vállalt küldetésében ezt nem teheti meg. Főleg, hogy a növényekhez sokkal direktebb kapcsolat fűzi, így az árulást jóval erősebben éli meg.
Az erény körforgása nemcsak morális kérdéseket tartogat Poison Ivy számára, hanem traumafeldolgozást és az önkontrollért folytatott harcot is – a képregény második fele főleg ezeket a problémákat taglalja, a Föld megmentése háttérbe szoruk. Pamela, az egykori kutatóbiológus a történet egy pontján eldönti, hogy felkeresi teremtőjét, és megleckézteti, amiért egykor kísérletezett rajta. Bár ez bőven a testi önrendelkezésről szól, ami mindenképp magával hoz egy lehetséges feminista értelmezést, még így se választható le Pam bosszújáról a puszta hatalom iránti vágy. Szenved a korábbi eseményekből eredő traumájától, hogy teste egy puszta játékszerként funkcionált, de attól is frusztrált, hogy mások – ráadásul szerettei! – döntöttek teste hatalommentesített megmentéséről, amibe nem volt beleszólása (a Fear State-ben úgy tudott megmenekülni, ha Harley-ék hagyták elveszni az erejét). Ám ez a trauma nem egy pozitívan végződő megküzdés felé terelte, hanem egy önmaga felemésztésére predesztinált útra, amiben nem lát semmi problémásat.
Azonban a terápia hiányát túl sokáig még Méregcsók sem úszhatja meg.
És ez az a szakasz, ahol a képregény képi világa igazán elemében van. Botanikuskert-szerűen sűrű, ám mégis lenyűgözően tud kibontakozni – erre a legletaglózóbb példa Marcio Takara és Brian Level közös ötödik fejezete. Pamela emlékei, az általa megidézett növények, gombaspórák mind egy hátborzongató növény/ökohorror felé terelik az eseményeket, ami a múlttal való megküzdés-szállal mondhatni tökéletes egyensúlyba kerül. Akár földi, akár természetfeletti erőkkel is küzd, a teste fölötti kontrollért félelmetes utakat jár be, hiszen belülről próbálják átvenni felette a hatalmat – ez pedig maga a nagybetűs testhorror. Útja elejét még a The Last of Us cordycepseihez hasonló gombák (szintén egy cordyceps-faj, az ophiocordyceps lamia) fenyegetően szép kompozíciója követi, ám amint egyre beljebb megyünk Pam emlékeiben, annál sűrűbb, átláthatatlanabb lesz az őt körülvevő képi világ, már-már fullasztóan sötét. Első olvasásra nehéz is átlátni ezen a burjánzó növényszőnyegen, némileg megterhelő a rajta való áthatolás, de elmerülni határozottan megéri benne, mert a gondosan átgondolt részletgazdagság számos apró, aha-élményt okozó felfedeznivalót rejt.
A képekbe rejtett részleteken túl Az erény körforgásában egy olyan Poison Ivy lép elő, akit bár sajnálhatnánk a sérelmeiért, miközben megdolgozik a továbblépésért, de még ekkor sem jön ki olyan emberként, aki jó útra tért. Igen, ő is meg tudja lepni önmagát azzal, hogy képes mindennel megküzdeni, sőt még változásra is képes, de mindezt a saját, önazonos keretein belül.Horrorisztikus jelenléte ellenére pont az anyatermészet siet segítségére abban, hogy végig tudjon menni a gyógyuláson, és egy kicsivel nyitottabban kezdjen a világra tekinteni. Még ha ez furcsának is hangzik egy szupergonosz esetén.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
