A Novokain szerencsére egy percig sem akar többnek látszani, mint ami: egy számos vicces lehetőséget rejtő képességre építő akció-vígjátéknak. Kár, hogy a végjátékra az abszurd, burleszkbe hajló jeleneteket felváltják a B-kategóriás akcióklisék, amelyek képesek rontani az amúgy tisztességes összképen. Spoilermentes kritika.
Mit tud a Novokain?
Nathan Caine (Jack Quaid) egy furcsa egészségügyi állapottól szenved. Pontosabban éppen, hogy nem szenved: képtelen fájdalmat érezni. A CIPA, azaz veleszületett fájdalomérzéktelenség anhidrózissal azonban mégsem annyira jó dolog. Nathannek az olyan egyszerű, mindennapi tevékenységeknél is nagyon résen kell lennie, ha nem akar megsérülni, mint például a rágás. A Novokain becenevet pedig természetesen a suliban kapta, ahol rendszeresen megagyalták a menő arcok. Bár fizikailag nem érzett semmit, a bántalmazás nem múlt el lelki sebek nélkül. A már felnőtt és félszeg Nathan nehezen alakít ki kapcsolatokat, így kolléganőjét sem meri randira hívni. Még szerencse, hogy Sherry (Amber Midthunder) megteszi az első lépést, mert neki is szimpatikus a srác.
De még mielőtt a románcuk jobban kibontakozhatna, a bankot, ahol dolgoznak, fegyveresek támadják meg. A bankvezetőt megölik, Sherryt pedig elrabolják, megfosztva Nathant mindentől, amit kedvelt. A fájdalomérzetre képtelen srác pedig hirtelen ötlettől vezérelve a bűnözők nyomába ered. Mivel egyedül mégsem tudna lezúzni egy bűnbandát, egyetlen barátjától, az online megismert Roscoe-tól (Jason Batalon) kér távsegítséget. Bár még sosem találkoztak személyesen, egész jól tudnak együttműködni. A siker azonban nem adja könnyen magát, pláne, ha a hajsza közben Nathan teste a fájdalomérzet mögött megadja magát.
Max Payne helyett Min Pain
A Novokain legnagyobb erénye, hogy mindvégig önazonos marad a premisszájával. Nem akar mást ugyanis, mint fájdalommentesen szórakoztatni. Ennek pedig maradéktalanul eleget is tesz, már amennyiben valaki nem világmegváltó dolgokat vár tőle. A története meglehetősen egyszerű, még a nagyobb fordulatait tekintve is.
A forgatókönyv ugyanakkor nem is a sztorival akarja lenyűgözni a nézőt, sokkal inkább a Nathan „képességében” rejlő lehetőségekkel.
Legyen ez akár komikus, akár gore-ban meglepően tobzódó akciójelenet. Az alkotók mintha csak ebből az ötletből kiindulva skicceltek volna fel valamilyen sablonsztorit, amely összeköti a jeleneteket. De ahelyett, hogy inkonzisztenssé válna a film, a nem túlbonyolított történet jól működő kötőszövetként funkcionál az egyes szekvenciák között.
A Novokain nagyban épít a fizikai humorra, így kicsit olyan, mintha a Dan Berk – Robert Olsen rendezőpáros egy sajátos, erőszakos modern burleszket készített volna. Ezt pedig nagyon is kortárs akciófilmes elemekkel turbózták fel. Remek példa erre, amikor Nathan egy konyhában küzd meg az életére törő gazfickóval, vagy amikor egy neonáci tetoválószalonban tesz látogatást. Így a Novokain nem igen lóg ki a Renfield vagy Vérapó fémjelezte halmazból.
Tehát egyszerre humoros, véres és érthető módon akcióközpontú.
De akár olyan filmeket is felidézhet, mint az Upgrade, Nobody, vagy a Crank. Egy jelenetnél még akár a Reszkessetek, betörők! is felmerülhet párhuzamként – és ezzel a film is tisztában van, még egy önironikus réteget adva az őrületnek.
Jack Quaid a legutóbbi, a Társban mutatott alakítása után visszatért a komikus, kissé kínoska jófej srác szerepébe, ami jól is áll neki. Csak nehogy aztán 1-2 kikacsintás után beleragadjon ebbe a félszeg karaktertípusba, amit lényegében a The Boys-ban is hoz. Amber Midthunder és Jason Batalon is jó társaságnak bizonyulnak mellé.
Mutassa, hol fáj?
Ahol azonban nem teljesít olyan jól a Novokain, az a film második felére érkező B-akciófilmes klisézápor. Sajnos ez is egyik jele annak, hogy az alkotók elsősorban a képesség és néhány elképzelt jelenet köré szőtték a történetet, mert rendesen végigvinni már kevésbé voltak képesek.
A rosszfiúk motivációja nem több annyinál, hogy “csak!”, és megformálásuk is inkább elnagyolt, rajzfilmes figurákat idéz. Persze egy eleve komolytalan filmnél nem is lenne ez akkora gond,
de a végjátékhoz érve rendesen megfárad az addig tisztességesen gördülő cselekmény.
A rendőrös szál is inkább megmosolygtatóan sablonos, mintsem valódi pluszt adna a filmhez. A romantikus szálat eddigre már lényegében el is felejtettük, de a végéhez érve sem válik erőteljes tényezővé a cselekmény mozgásbalendítésén túl.
Verdikt
Mindezek ellenére, a helyén kezelve a Novokain egy kifejezetten szórakoztató, sokáig lendületes B-kategóriás akció-vígjáték, semmi több. A forgatókönyv nincs túlbonyolítva, ugyanakkor mégis tisztességesen működik a film nagyobbik hányadában. A kliséktől tobzódó befejezésre azért koncentrálhattak volna jobban is.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
