A Gyilkos a házban (Only Murders in the Building) 4. évada a Broadway után most Hollywoodhoz írt szerelmeslevet. Kedvenc podcastereink egy kedves ismerős – és remek kaszkadőr –, Sazz Pataki meggyilkolására próbálnak meg fényt deríteni. Rejtélyből, vörös heringekből és humorból most is akad bőven, de azért érezhetően kezd elfáradni a sorozat. Spoilermentes kritika.
A Gyilkos a házban továbbra is egy remek komfortsorozat. Szórakoztató, vicces, a főhősök szerethetőek és emlékezetesek, szóval összességében a sorozatnak remek hangulata van. Egy rész félórás, nem kell túlságosan koncentrálni a nyomozós szálra, mert jól követhető. Plusz minden epizód stabilan hozza a megszokott színvonalat és hangulatot. Sosem veszi túl komolyan magát, ügyesen egyensúlyozik a komoly és a humoros pillanatok között. A szokatlan nyomozó trió a sorozat 1. és 2. évadában a patinás New York-i társasház, az Arconia falain belül történt gyilkosságokat bogozta ki. A 3. évadban már kimozdultunk a falak közül: itt a Broadway világa kapott nagy szerepet. Ez utóbbi is jól állt a sorozatnak és a 3. évadban a nyomozás mellett nagyszerű dalokat is hallhattunk.
Ahogy minden Gyilkos a házban évad, úgy a 3. évad utolsó része is ismét cliffhangerrel ért véget: Charles (Steve Martin) régi barátját és egykori kaszkadőrét, Sazzt (Jane Lynch) lelövik – mégpedig Charles lakásában. Charles, Mabel (Selena Gomez) és Oliver (Martin Short) elé így ismét egy rejtély és egy újabb podcasttéma kerül. Charlesnak közben a gyásszal és barátja elengedésével is meg kell küzdenie. Mabel továbbra se tudja, mit kezdjen az életével, Oliver és Loretta (Meryl Streep) pedig távkapcsolati gondokkal küzdenek.
Hollywood-i csillogás
A Gyilkos a házban 4. évadának központi témája a nyomozás mellett most nem a musical, hanem a film volt. A sorozat az előző évadhoz hasonlóan itt is sokszínűen és ötletesen járja körbe Hollywoodot és a filmek világát. A háttérsztoriból megtudjuk, hogyan épül fel egy film, a díszletek, és milyen speciális effektekkel forgatni. Az egyik legzseniálisabb ötlet az volt, amikor az egyik epizód történéseit szinte teljesen dokumentumfilm formájában mesélte el a sorozat. Rejtett kamerás, vagy épp művészfilmes felvételek és effektek váltják egymást, remek és különleges hangulatot kölcsönözve a sztorinak.
A forgatókönyv Sazz karakterén és visszaemlékezéseken keresztül emeli képzeletbeli kalapját a kaszkadőrök előtt és mutatja meg, milyen melós és veszélyes munka is az övék. Ez utóbbi téma most valóban felkapott Hollywoodban: Ryan Gosling főszereplésével idén került a mozikba A kaszkadőr, de a filmforgatás nehézségeiről mesélt humorosan a The Franchise című sorozat is. A Gyilkos a házban éppen csak kiragad jeleneteket, érdekességeket a forgatásbóll vagy a kaszkadőri létből, de nem megy túlságosan bele a részletekbe (nincs is az egyenként fél órás játékidőből erre idő). Az évad témájához éppen elegendő információt és hátteret vázol fel. A dokumentumfilmes rész pedig szintén kreatív megoldással ágyazza a témát a történetbe, de az sem megy túl mélyre. Maga a 4. évadbeli gyilkosság egyébként jól ábrázolja a filmiparban dolgozók nehézségeit és a szakmai féltékenységet.
Sazz a korábbi évadokban is feltűnt kisebb-nagyobb jelenetek erejéig, de itt a sztori még közelebb hozza a nézőhöz a karakterét. Egy elhivatott, a filmekbe és munkájába szerelmes nő képe bontakozik ki, aki haláláig hű volt legkedvesebb barátjához. Charlesszal közös jeleneteik meghatóak és megmosolyogtatóak voltak.
A filmforgatás mellett azonban ott van a gyilkosság rejtélye is. A Gyilkos a házban ismét dobálja ránk a vörös heringeket, sőt, egy külön történet a történetben az Arconia nyugati részén lakó, különc lakóközösség sztorija. Jó ismét a társasház falain belül látni a főhőseinket, és ezzel a forgatókönyv tovább bővíti a ház világát is. A nyugati szárny egy külön univerzum az Arconián belül. A ház keleti és nyugati részén lakók közti feszültségeket és ellentéteket pedig humorosan bontja ki a sorozat, az új mellékszereplők pedig szerethetően flúgosak. Az elit keleti és a csóró/furcsa nyugati szárny lakói közt eleinte nagy az egymás iránti gyanakvás. Szinte rögtön rájuk is gyanakodnak a gyilkosság a kapcsán, a főhősök és a különc “nyugatiak” fokozatosan szoknak össze és tanulnak meg bízni egymásban. Szokatlan barátságok szövődnek és a nyugati szárny lakóinak rejtélye egy megható csavarral zárul.
Ami a színészi alakításokat illeti, az most is hibátlan, és ismét kapunk remek cameókat is.
Ebben az évadban Charles, Mabel és Oliver történetét a Paramount szeretné megfilmesíteni, ahol Eva Longoria, Eugene Levy és Zach Galifianakis alakítanák őket. A sztárok félig-meddig saját magukat -és néha önmaguk paródiáját – játsszák, ráadásul segítik a nyomozást is. Ami a cameókat illeti, egy híres hollywoodi rendező is feltűnik pár perc erejéig, Molly Shannon őrült és szerethető producer. Meryl Streep Lorettája pedig bár kevesebbet szerepel, továbbra is imádnivaló.
Szűk keretek
Minden jóság ellenére sajnos érezni, hogy a Gyilkos a házban 4. évadára elfáradt, a sztori pedig kinőtte a játékidőt.
Az egyenként fél órás részekbe már nem fér bele a nyomozás, a karakterek külön fejlődéstörténete és az Arconia egyedi, szerethető világa. Az eddig megismert és megszeretett Arconia mellékszereplők most szinte teljesen háttérbe szorulnak (amiért kár, mert nagyon színes és szórakoztató bagázs voltak). Mabel története az elején mintha haladna valamerre, ahogy próbál rájönni, mihez is szeretne kezdeni az életével, ám később ezt a szálat teljesen elhanyagolják az írók. Charlesszal többet foglalkozott most az évad, főleg a Sazzel való kapcsolatát boncolgatta. Ráadásul végre megtanult kiállni magáért és a szeretteiért, ezért az ő fejlődése volt talán a leglátványosabb az évadban. Oliver ebben az mindeközben a féltékenységével és Lorettával való távkapcsolatával küzdött. Az ő sztorija is háttérbe szorult valamennyire, a Lorettával való közös jelenetei pedig inkább csak a cukiságfaktort növelték.
A szereplők mellett a Gyilkos a házban nagyon félreviszi a nyomozást egy izgalmasnak tűnő, ám végül ellaposodott szál irányába. És persze cuki, ahogy a főhősök a sztár alteregójukkal nyomoznak, de ennek a résznek a végkifejlete kevésbé lett ütős. Maga a fő krimiszál egyébként izgalmas volt, főleg az, ahogy a jó nyomon eljutottak főhőseink a gyilkoshoz. A Gyilkos a házban forgatókönyve az évad felétől jól fokozta a feszültséget, fokozatosan hintette el a nyomokat. Bár maga a gyilkos kiléte és indítéka nem tartogat túl nagy meglepetést, mégis, okosan tálalja a sztori a nagy leleplezést.
A nyomozás lezárása és a végső konfliktus izgalmasra és érdekesre sikerült, volt benne feszültség és humor is – pont a jó egyensúlyban. Ugyanakkor maradtak nyitva kérdések és rejtélyek. A sztori több ponton visszautalt az előző évadokban szereplő, ez idáig elvarratlan szálakra, így lehet bátran következtetni, hogy van még egy nagy titok valahol a háttérben, ami megoldásra vár.
Verdikt
A Gyilkos a házban továbbra is humoros, szórakoztató, a központi rejtély pedig izgalmas tudott maradni. A karakterek továbbra is szerethetőek, megható és komoly pillanatokból sincs hiány. Azonban az már az előző évadban is látszott, hogy a sorozat kezdi kinőni a 10 epizódos, egyenként félórás részeket. A nyomozás, a rengeteg (egyébként menő) cameo és sok új szereplő elviszi a fókuszt a főhősökről, ami miatt a karakterekre, lelki világukra és fejlődésükre kevesebb hangsúly jut. Az 5. évadot már berendelték, remélem, az újabb nyomozás visszavisz minket az igazi Arconiába.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
