A Daredevil: Újjászületés 2. évada épít elődeire, hogy végre több fronton is célba érhessen. Az intézményi korrupciótól a szórakoztató csihi-puhiig van itt minden, és a vak is látja (bocsi), hogy ez most végre működik.
HIRDETÉS
(A cikk spoilereket tartalmaz a Daredevil: Újjászületés első évadából, de a karakter vonatkozásában fontos régebbi és újabb Marvel sorozatokból is.)
A Marvel filmuniverzumának (MCU) grandiózus, epikus, világot megmentő kalandjaival párhuzamosan indultak útnak több mint tíz évvel ezelőtt az utcaszintű hősök, akik idegen hódítók, gyilkos mesterséges intelligenciák vagy kozmikus kataklizmák helyett fegyveres bűnözőkkel, korrupt politikusokkal, a jog hézagain átcsusszanó bántalmazókkal vették fel a harcot. Ezek a városi vitézek Matt Murdockkal (Charlie Cox), azaz Daredevillel (magyarul Fenegyerek) startoltak: egy mélyen vallásos, katolikus, vak ügyvéddel, aki mesteri harcművész emberfeletti érzékekkel, és éjszaka, hite miatt meghasonulva tart rendet a Nagy Almában. Őt követte Jessica Jones (Krysten Ritter), a szupererős, alkoholista magánnyomozó; Luke Cage (Mike Colter), a sebezhetetlen bronxi rendfenntartó és Iron Fist (Finn Jones), a halottnak vélt milliárdos örökös, aki ázsiai harcművészeteket elsajátítva szerzett másvilági képességeket. Az együtt Védelmezőkként ismert csapat sorozataiban gyakori volt az átjárás, mind a fő-, mind a mellékszereplők terén. A Daredevilben felbukkanó Frank Castle (Jon Bernthal) Punisher (Megtorló) saját évadokat is kapott, a brigád pedig 13 évadon keresztül összesen 161 epizódon át szórakoztatta a nagyérdeműt egészen 2019 nyaráig. A streaming szolgáltatók felpörgésekor azonban minden nagyvállalat kamatoztatni próbálta szellemi tulajdonait, így a Marvel jogait birtokló Disney saját Disney+-ának debütálásakor a Netflix kaszálta minden projektjét, egy megállapodás szerint pedig
két évet kellett várni, amíg újra lehet használni őket.
2021-ben azonban mindenki kedvenc vak jogásza felbukkant egy rövid jelenet erejéig a Pókember: Nincs Hazaútban, majd rá egy évre a She-Hulkban segített a szintén ügyvéd főhősnek, aki mellesleg egy masszív zöld monstrummá tud változni – és ekkor be is jelentették, hogy készül a Daredevil: Újjászületés, ami folytatja a netflixes évadtriót. A Marvel így meglévő, nagyképernyős hőseit kezdte televízióra adaptálni, miközben szorgoskodott a hagyatékkarakterek rehabilitációján is. A Sólyomszemben például a szálak mozgatójaként jelent meg Wilson Fisk (Vincent D’Onofrio), avagy Kingpin, egy masszív befolyással bíró alvilági figura, aki Daredevil esküdt ellensége – kapcsolatuk már-már olyan, mint Batmané és Jokeré, ha átszeljük itt a képregénykiadók világait. Az íjász mellékágaként indított Echoban pedig nemcsak, hogy Daredevil és Fisk is szerepeltek (bár még nem együtt), de egyértelműen elkezdődött annak a bizonyos újjászületésnek az építése, miután a fináléban a gengszter bejelentette: polgármester lesz. Az első évad pedig pontosan erről is szólt amellett, hogy Daredevil próbálta újra megtalálni magát és identitását. Miközben Fisk belopta valahogy magát az aranyhalmemóriájú new yorkiak szívébe és legitim hatalmat szerzett, hősünk elveszítette legjobb barátját, Foggyt (Elden Henson), akivel a még netflixes sorozat harmadik évadának egyik rosszfiúja, Ben Poindexter (Wilson Bethel), avagy Bullseye végzett. A padlóra került Matt barátsága is megromlott Karennel (Deborah Ann Woll), aki nemcsak Foggyval alkotott triójuk kulcsfigurája és az eredeti sorozat egyik legfontosabb szereplője volt, de egy mélyebb érzelmi szál is egymáshoz kötötte őket. Fisk a város populista polgijaként ádáz harcot kezdett vívni az általa önbíráskodóknak vélt szuperhősök ellen, kialakítva egy TEK-szerű alegységet. Ez a rendőrosztag büntetlenül alkalmazhat erőszakot azok ellen, akiket önbíráskodónak vélnek, amely lehetőségeikkel a vérre szomjazó fakabátok előszeretettel élnek – mindezt úgy, hogy Punisher szimbólumát viselik, teljesen félreértelmezve annak etoszát. Fisk általuk alakítja fokozatosan egy fasiszta városállammá New Yorkot, miközben hőseink kiderítették, hogy miért is kellett meghalnia Foggynak: nem Bullseye akart bosszút állni, hanem kivégeztették, miután megtudta, hogy a polgármester számára oly fontos Red Hook kikötő egy régi dokumentum miatt szabad kikötő, ami azt jelenti, hogy szabadon kereskedhet és garázdálkodhat általa. A végén Fisk szükségállapotot hirdet, bebörtönöz embereket, Murdock pedig a visszatérő Karennel együtt készül a rájuk váró nehéz időkre.
A Daredevil: Újjászületés második évada pedig itt veszi fel a fonalat. A nyitányban egy fegyverrakománnyal megpakolt hajó érkezik a kikötőbe, amit a ciprusi kapitány és elsőtiszt a korábban kapott parancsnak megfelelően el akarnak süllyeszteni, miután Daredevil támadása miatt kompromittálódnak. Ez nemcsak, hogy gátolja azonban az újabb szállítmányokat, de a reflektorfényt is ráirányítja a titkos projektre, ami egyáltalán nem jön jól a polgármesternek. Fisk ráadásul a CIA-vel is üzérkedik, amit egy bizonyos Mr. Charles (Matthew Lillard) képvisel. A cél gondoskodni arról, hogy az önbíráskodók kirakatpereibe ne szóljon bele az állam vezetése. Cserébe Fisk és felesége, Vanessa (Ayelet Zurer) beleegyeznek, hogy a hírszerzés is beszállhat a kereskedelembe. Karen és Matt információt próbálnak gyűjteni és ellenállást toborozni, miközben BB Urich (Genneya Walton) propagandavideókat gyárt a polgármesteri hivatalnak. BB nagybátyja Ben Urich volt, akit anno még Fisk öletett meg, a lány pedig Danielen, a bűnvezér protezsáltján keresztül próbál információhoz jutni, ugyanis a lelkes srác kommunikációs polgármesterhelyettesként tevékenykedik. Matt volt barátnője, a terapeuta Heather (Margarita Levieva) pedig a vádlottakról készít az elítélésükhöz szükséges hamis jelentéseket, miközben traumától szenved: az első évadban ugyanis egyik pácienséről kiderült, hogy sorozatgyilkos, és miután megtámadta, a dokinőnek kellett végeznie vele. A szálak tehát igen kuszán alakulnak, a kontinuitás azonban nagyrészt megmaradt,
tartva a régi epizódok és az új évad kánonját is.
A második etap pedig szuper lett. A felemás első elég egyenetlenre sikerült, lomhaságának, felületességének és furcsa felépítésének köszönhetően. Ez az új évad egyfajta előkészítése volt, ahol a végére jutottunk el egy izgalmas pontra, előtte pedig mintha korábbi szálak ismétlődtek volna, csak pepitában. Ez azért is szomorú, mert a príma új epizódok nézettsége a felére esett, pedig ez érdemelné meg igazán a sikert (de mázli, hogy a harmadik évadot már ezelőtt bejelentették). Mindenesetre itt már repülőrajtot vesz Daredevil és a csapata, és pár apróságot leszámítva egyáltalán nem okoznak csalódást. Ebben pedig nem kis szerepet játszik a rémisztően aktuális történeti szál.
Fisk autoriter, propagandista, populista megközelítése emlékeztet Donald Trump és Orbán Viktor stílusára, illetve úgy általában az illiberális politikusokéra. Azzal a különbséggel, hogy Fisk valóban szereti városát, csak a róla alkotott, illetve vizionált kép torzsága mellett saját, narcisztikus haszonszerzését is képtelen levetkőzni. Ellentmondások sokasága, a duplagondol tökéletes megtestesítője, aki veszélyt lát az önbíráskodó hősökben, miközben a saját korrupciója és terrorja okozta károkat észre sem veszi. Ebben persze partnere Vanessa, így az ilyen szempontból tökéletes páros egymás vállainak kisördögei is egyszerre. Vincent D’Onofrio pedig egyszerűen fenomenális. Tekintélyt parancsol, és egyszerre árasztja a kifinomultságot ikonikus fehér öltönyében, valamint a brutális, állati erőszakot masszív termetével. A színész olyan mélységeket ad karakterének, aminek köszönhetően az egyik legjobban életre keltett Marvel-karakternek tartom, az évadot pedig az egyik legjobbnak a cég sorozatainak történetében. D’Onofrio játékának köszönhetően, még ha empátiát iránta nem is érzünk, de megértjük, hogy mi hajtja és motiválja. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire príma a casting, a korábbi évadokban épített mítosznak köszönhetően pedig egy elképesztően komplex és sokoldalú rosszfiú lett. Ezzel együtt pedig tükre a világ gengsztereinek: legyenek azok olyanok, akik péppé vernek egy nézeteltérés miatt, vagy olyanok, akik éveken keresztül lopják öltönyben az adódat. Különösen megnyugtató azonban, hogy
hosszú évek után a valódi New Yorknak sikerült leváltania saját Fiskjét, ahogy a mi kis hazánknak is.
A sorozat relevanciáját fokozza az elit, önbíráskodás elleni rendőralakulat is. A vélt vagy valós „jelmezeseket” viperákkal és egyéb, erőszakos módon elhurcoló, családjaiktól elszakító, fényes nappal az utcán szétverő, kivégző, majd a túlélőket ketrecbe záró egyenruhások ijesztően hasonlítanak az Amerikai Egyesült Államok Bevándorlási és Vámügyi Hivatalának (ICE) ügynökeire. Jelenleg a Trump és csatlósainak irányítása alatt álló állami szerv egyfajta legitimizált erőszakszervezetként súlyt le a vélt vagy valós bevándorlókra, deportálja őket vagy zárja – akár a gyerekeket is – raktárakba, étlen, szomjan, hosszú napokig. Ez erősen tükrözi a valóságot, ugyanis a 2000-es évek óta előszeretettel használták az amerikai hadsereg tagjait, nem utolsósorban azt a mesterlövészt, Chris Kyle-t, akiről Clint Eastwood egy nyomasztóan propagandisztikus filmet rendezett még 2014-ben Amerikai mesterlövész címmel. Ez a fajta átvétel, vagy nevezzük eltulajdonításnak, csak folytatódott, ma pedig már a neo-fasiszta, szélsőjobbos militáns Proud Boys szervezet viseli büszkén az Egyesült Államokban, akik tagjai között bőven akadnak rendőrök is. A rendőrség elnácisodása hatalmas probléma az USA-ban, de sajnos talán nem meglepő, elvégre a szervezet gyökerei a rabszolgavadászokban keresendők, azóta pedig folyamatosan éles a helyzet a kisebbségek, baloldali aktivisták és bevándorlók, valamint a rendőrök között. „Fun” fact: az izraeli hadseregben is viseltek büszkén Punisher-koponyát, ami azért is ironikus, mert a szimbólum az autoriter hatalom ellenállásának jelképéből pont annak a jelvényévé vált, egyfajta Totenkopffá devalválódva. Egyébként maga Gerry Conway, a karakter egyik alkotója; Garth Ennis, az egyik meghatározó írója, és a sorozatban őt alakító Jon Bernthal is elutasították ezt a használatot. Tehát a hosszú kitérő tanulsága: az elit alakulat igen komoly reflexió a valóságra és úgy általában az erőszakszervezetekre, és emiatt is annyira ütős. Az pedig már csak hab az irónia tortáján, hogy a való életben pont, hogy az ICE üldözi a civileket maszkban, név nélkül, a jelvény mögé bújva, de beazonosíthatatlanul.
Aztán pedig ott van maga Matt Murdock, akinek a szerepében szintén fantasztikus Charlie Cox. Katolikus hite – szeretet, megbocsátás, kegy – igen élesen egymásnak feszül harcos alteregójával, aki nem az égi, hanem az emberi moralitás mentén képtelen hagyni ezt a sok igazságtalanságot. Ölni nem hajlandó (jó keresztény ilyet nem csinál!), ami azért már tragikomikussá tudja tenni mind a vergődést, mind a következményeket, miután egy-egy életben hagyott rosszfiú tizesével szedi utána a további áldozatokat. Mindenesetre Cox prímán hozza ezt a belső feszültséget, a sorozat pedig igyekszik vizuálisan is rájátszani erre: a keresztény ügyvédből lesz éjszaka az ördög, újtestamentumból az ó. Az évad krémje Fisk és Matt összefeszülése, valamint az az elkerülhetetlen felismerés, hogy egymást teremtik meg, annak minden előnyével, de leginkább hátrányával együtt.
Ez pedig egy igazi katarzishoz vezet nemcsak a szereplők, de a nézők számára is.
A mélyebb mondanivalón túl pedig egyszerűen szórakoztató is. Fantasztikusan koreografált bunyókkal van dolgunk, amik nyersek, zsigeriek és vadak, de kellően elnagyoltak ahhoz, hogy időnként kissé humorosak is legyenek. Daredevil zsineges, multifunkcionális botjainál csak Bullseye képessége abszurdabb, aki bármit úgy tud eldobni, hogy abba belehaljon a másik: itt egy toll? Véged!; nyakonváglak a visszajáróval? Halál!; rádköpök egy szotyit? Gatya! Amikor azonban az átlagos halandók bántják egymást, és ez kifejezetten igaz arra, amikor a rendőrök erőszakoskodnak, az kifejezetten nyomasztó. Ugyanis a szuperhősködés mellett egy korrupciós-bűnügyi szál is fut, átlagos emberekkel, átlagos életekkel, és sajnos átlagos erőszakkal és bántalmazással, ami szintén tükrözi valóságunkat. Itt tündökölhetnek a kisebb szereplők.
Gandolfini Fisk sajtósaként egyszerre egy szeretnivaló figura, aki simán felkapná a MAGA-sapkát és nyomatná a propagandát úgy, hogy közben egyre közelebb kerül a csinos fekete újságírólányhoz. A figura mélyen vágyik az elismerésre és a hovatartozásra, Fisk kiállása pedig olyan impozáns, hogy egyszerűen vakon követné. Elköteleződését teszi próbára azonban, ahogy egyre sötétebb és mocskosabb bugyrokba lát bele, Gandolfini pedig szuperül hozza ezt a bugyuta figurát, akiben megláthatjuk a szomszéd Metropol-szerkesztőt is. Kifejezetten élveztem Karen és Poindexter játékát is: előbbi valamennyire a lelke a sorozatnak, és óriási változásokon ment keresztül; utóbbi pedig úgy tudott releváns maradni, hogy új oldalait tárja fel a körülötte lévőknek. Foggy gyilkosaként igen erős indulatokat vált ki mindenkiből,
ami izgalmas lehetőségeket kínál.
Persze maradtak azért a bugyuta poénkodások, a felesleges túlspilázások, és a történet előremozdításához szükséges, irdatlanul hülyén megírt cselekmények. Nem szeretnék belemenni részletekbe, de olyannyira nyakatekert a logika néha, hogy kapásból tíz logikusabb alternatívát tudnék mondani. Ezzel együtt is azonban a lelke, a központi mondanivalója a helyén van, és ennek megvalósításához én speciel át tudtam siklani a butaságok felett. Nagyon örültem annak is, hogy feltűntek régi arcok, mint például a saját sorozatának fináléja óta először látható Jessica Jones, és ezzel együtt bízom abban, hogy talán az ő történetét is folytatja majd a Disney. A fináléval azonban még mindig nem vagyok teljesen kibékülve, mert bár a szándékot értem, a megvalósítást nem – de ennél többet nem árulnék el.
Szóval mindent összegezve a Daredevil: Újjászületés második évada nagyon jó lett. Számos szál ér katartikusan célba, karakterei kiválóan vannak megírva, akciójelenetei izgalmasak, mondanivalója pedig mély és aktuális. Érdekes kérdéseket vet fel a mi világunk működésével kapcsolatban is, miközben kiváló boncolása karaktereinek. Ezzel párhuzamosan pedig végig le tud kötni, és sosem felejti el azt, hogy mi tette érdekessé Daredevilt és környezetét. Tele van persze marhaságokkal és a kötelező Disney/Marvel bugyutáskodással, de – és ezért elnézést kérek – a vak is látja, hogy ez a fenegyerek tényleg újjá tudott születni.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
