A Sugar második évada egyszerre előrelépés és megtorpanás. Nem áll bele teljes mellszélességgel az előző évad nagy fordulatába, ám anélkül is sikerült egy lebilincselő krimi évadot összehozni. Erősen spoileres évadkritika.
HIRDETÉS
I’m an Irishman in L.A.
Nehéz úgy beszélni a Sugar második évadáról, hogy nem emlegetjük fel, mi is történt az előző évad vége felé haladva. Mark Protosevich sorozatának báját nagyban az szolgáltatta, hogy a címadó főhőse egy olyan titokzatos, filmfanatikus magánnyomozó, aki maga is tele van furcsaságokkal. Ennek a magyarázata pedig egy meghökkentő és kizökkentő csavarral érkezett meg: John Sugar egy földönkívüli. Akit tehát a sorozat addigi folyásában éppen a hollywoodi, film noiros hangulat fogott meg, az sikítva hajította a távkapcsolót a tévé felé.
Aki pedig figyelt a jelekre, és bírja a bizarr zsánerfúziókat, az örülhetett.
A legérdekesebb kérdés viszont az volt, hogy vajon a folytatásban milyen irányt vesz a sorozat? Teljes mellszélességgel beleáll a sci-fi szálba, és Sugar hugának eltűnésébe, vagy marad a Los Angeles-i nyomozósdi? Előbbi esetben érdekes lehetett volna látni, ahogy az emberiség a felfedett idegen megfigyelők nyomába ered. De végül az utóbbi nyert: egy pár perces, soványka felvezető után a Sugar megmaradt a bűnügyi úton. Bár ez forgatókönyvírói szempontból, és a sorozat hosszabb távú céljait illetően vaskos kérdéseket is felvet, a széria szemmel láthatóan képes volt előnyére változni.
Hogyan tovább?
A második évad tehát nem sokkal azután folytatódik, ahol az első évad fináléja abbamaradt. Sugar (Colin Farrell) úgy dönt, hogy lebukott fajtársaival ellentétben marad a Földön, hogy megkeresse eltűnt hugát, és számonkérje az őt fogva tartó Henryt (Jason Butler Harner). Ám Henry is az emberiség dühének áldozatává válik, így Sugarnak már annyi információja sincs a testvéréről, mint amennyit ettől a száltól remélhetett. Visszatér hát a magánnyomozói léthez, új ügyében pedig egy feltörekvő helyi bokszoló, Danny Moon (Jin Ha) eltűnt testvérének a nyomába ered.
Nyomozása során pedig sokkal nagyobb kulába trappol bele elegáns cipőjével, mint az elsőre látszott.
A Sugar második évadához érkezve úgy néz ki, hogy inkább azoknak a nézőknek probált kedvezni, akik eleve a film noir hangulat és krimi szál miatt szerettek bele a sorozatba. Az új szezonban kevés a visszatérő szereplő, viszont érezhetően a “crime of the season” irányba mozdult el. Egy évad egy megoldandó ügyet jelent, plusz az átívelő sci-fi szál továbbbonyolítását. Ahogy az előző évad leleplező fordulata, úgy ez a hozzáállás is rizikós, hiszen
tényleg olybá tűnik, hogy Protosevich hosszú távra tervez a sorozattal.
Ezt már csak az is mutatja, hogy a sci-fi vonal, bár sokat nem mozdult előre, de olyan eseményeket indíthat be, amelyekkel többet kell foglalkozni évadonkénti pár percnél. A kérdés már csak az, hogy ha a széria is inkább a krimi irányt preferálja, akkor meddig kéne húzni a kozmikus rejtélyeket valamiféle konklúzió felé? Ha pedig a következő évadban felülkerekedne a sci-fi, akkor meg tudná-e tartani a közönség jelentős részét?
Embernek maradni?
Bizonytalanul billegő libikóka tehát az, amit a Sugar művel, és folyamatosan bátor húzásokra lenne szükség, hogy kitartson a lendület és beérjen a hosszú távú építkezés gyümölcse. Az persze így is borítékolható, hogy a sorozat amolyan niche közönséget tud csak maradéktalanul kiszolgálni, de ha bejönnek a húzásai, akár reformerként tekinthetünk majd vissza rá. De ez mind csak a jövőt illető spekuláció, nézzük meg jobban, mit is tud a második évad.
A Sugar sokat fejlődött mozgóképes tekintetben. Az epizódokat már nem fojtja meg annyira a fekete-fehér filmekből álló szimbolikus montázs, de még azért előfordulnak. A beállítások, a vágás tudatosabb és következetesebb képet mutatnak: a színes, napfényes Los Angeles-i hangulathoz pedig sötét bárok és Sinatra dalok szolgáltatnak ellenpontozást. Meg a város lepukkant részei, ahová most már John Sugarnak is mélyebbre kell merészkednie.
Az évad központi témái közé tartozik a drog, a függőség, a hajléktalanság, az utcai bandák által szított erőszak és a rendőri korrupció.
Azzal, hogy a sztori mocskosabb irányba indult, a mindig elegáns Sugar végre megkapta azt a kontrasztot, amiben igazán jól tud érvényesülni kívülállósága és idegensége. Ezzel együtt pedig valamivel több akciót is kapunk.
Ugyanakkor a széria semmit sem vesztett szociális érzékenységéből. A nyomozó elmosogat az őt vendégül látó, gyászoló nagymama lakásában, és nem a társadalom söpredékeként tekint a drogba belenyomorodott szerencsétlenekre. Láthatóan szívén viseli a sorsát a méltatlan körülményekből kitörni készülő párnak, és mélyen átérzi Danny elszántságát is, hogy megmentse a testvérét.
Ahogy Sugar földönkívüli létéről lehullt a lepel,
mintha az írók a karaktert is felszabadították volna.
Már nem az őt övező rejtélyek uralják a dramaturgiát, hanem az általa megoldandó ügy és a belső vívódása. A teljes földi asszimiláció veszélyeit már ismeri, ám túlságosan is élvezi a földi létet annál, mint hogy ellenálljon a csábításainak és szembe menjen a földönkívüli kódexszel. Ráadásul Sugar empátiája és jóindulata nem ismer határokat, így idegenként is ő tűnik a legemberibb karakternek. A főszereplőnk mellé az évadban megérkezik a nyomozót klasszikusan kiegészítő femme fatale karakter is, Charlotte (Laura Donnelly), ám olybá tűnik, hogy a renegát idegennek valójában az emberiség és a Föld lesz a végzete. Ha több ilyen jellegű sci-fi noirt kapunk a jövőben, érdemes lehet bevezetni a planète fatale fogalmát is.
Verdikt
A Sugar még mindig pengeélen táncol sok szempontból, ám az új évad előrelépésnek is tekinthető. Fejlődött a karakter és a történetmesélés, továbbra is remek a hangulata, valamint jól áll neki, hogy mer kicsit régivágásúbb módon működni. Az “évad ügye” struktúra működőképes recept, ami inkább a klasszikus tévésorikat idézi, ám niche jellegét tekintve mégis ízig-vérig modern streaming cucc. Hatalmas kérdés viszont, hogy mit kezd a jövőben az amúgy nagyívű sztorit ígérő sci-fi vonallal, és hogy ez miként fog kiegyensúlyozott élményt okozni. Már ha lesz ugye esélye folytatni az alkotóknak, hiszen a streaming útjai kifürkészhetetlenek.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
