Félúton van az Addams Family és a Hotel Transylvania közt, mi az? – Hazbin Hotel 1. évad kritika

A téma miatt előzetesen érdemes leszögezni, hogy bár a Hazbin Hotel nyilvánvalóan elsősorban a bibliai hagyományból merít, erősen újraértelmezi és apokrif elemekkel is vegyíti a teremtéstörténetet, ezáltal egy saját mitológiát alkotva. Vagyis ezt a sorozatot az Elveszett próféciákhoz hasonlóan egy Biblia inspirálta fantasyként kell kezelni, és nincs értelme számon kérni a Szentírásnak való ellentmondásai vagy éppen a profanitása miatt. A Hazbin Hotel nem valamiféle vallásparódia, inkább amolyan alternatív mítoszteremtés.

Ebben a VivziePop-féle verzióban a Menny angyalai úgy igyekeznek megakadályozni a Pokol túlnépesedését (és az elszaporodott démonok esetleges lázadását), hogy évente kiirtanak valamennyit az alvilág lakói közül. Lucifer lánya, Charlotte „Charlie” Morningstar a Pokol hercegnőjeként szeretné megmenteni az ott lakókat a pusztulástól, és erre csak egy megoldást lát: az elkárhozottaknak meg kell változniuk, hogy a gonoszságtól megtisztulva bebocsátást nyerjenek a Mennybe. Hazbin Hotel nevű szállójába akarja összeterelni a megjavulni vágyókat, hogy aztán elindíthassa őket az üdvözülés felé vezető úton – a baj csak az, hogy láthatóan senkit nem érdekel a dolog. Még akiket sikerül maga köré gyűjtenie, azok sem igazán hisznek az ügyében.

A dalbetétek stílusukat tekintve kellően változatosak, és egyaránt vannak köztük szólók, duettek és kórussal előadott számok. A többségük ráadásul kifejezetten fülbemászó, és akár önmagában, és nem egy még akár a sorozat kontextusából kiragadva is megállja a helyét. Ugyanakkor viszont a dalszövegeknek mindig van jelentősége is, így amikor az egyes karakterek énekelni kezdenek, nincs olyan érzése a nézőnek, hogy egy önkényesen beleerőltetett zenés rész szakította meg a történetmesélést.

A karakterdizájnok egyedisége részben a VivziePop-féle sajátos rajzstílusban rejlik, másrészt pedig abban, hogy a széria elszakad a hagyományos angyal- és démonábrázolásoktól. Ahogy Lucifer és a pokol történetét újragondolja, úgy vizuálisan is elszakad a bibliai hagyománytól. Talán a legszembetűnőbb dolog, hogy a pokol sok lakója antropomorf állatként jelenik meg, ami lényegében egy plusz humorforrásnak is tekinthető. Míg a figurák a dizájnjaikkal keltenek feltűnést, a környezetükben inkább az apró részletek, az elrejtett vizuális gegek érdekesek. Mindehhez pedig nagyszerű animáció társul, amely elég sokat hozzá tud adni a sorozathoz: például sok mindent leginkább a szereplő mimikája és mozdulatai révén érzékeltetnek.

Hangvételét tekintve is kifejezetten érdekes a Hazbin Hotel 1. évada. Miközben elég komoly témákat boncolgat, és időnként kifejezetten komor, negatív kicsengésű tud lenni, ezt jellemzően fárasztó poénokkal ellensúlyozza. Emellett az is jellemző rá, hogy nem szégyenlősködik, és tematizálja például a homoszexualitást meg a szexipar árnyoldalát, a karakterei pedig kifejezetten szabadszájúak. Éppen ezért elég speciális ízlés kell hozzá, hogy nézőként élvezni és értékelni tudja az ember.

Ugyanis sajnos ahelyett, hogy az alaphelyzetből próbálták volna kihozni a maximumot, elvitték egy olyan irányba a sztorit, aminek nincs köze az eredeti koncepcióhoz. Pedig kifejezetten ígéretesen kezdődik a sorozat, és szép ívet jár be az első néhány részben. Fokozatosan megismerjük az alapszituációt, a hősöket és az előttük álló nehézségeket – miközben egy-két rejtéllyel is felcsigázzák a néző érdeklődését. Aztán az utolsó két epizódban, amikor beérhetne minden, amit addig építgettek, egyszerűen zárójelbe teszik a korábbi történéseket. A karakterfejlődések kicsúcsosítása helyett egy Menny és Pokol közötti harccal zárul az évad. Ráadásul az évad rövidsége miatt lehetetlen rendesen kibontani a cselekményt, így a vége szükségszerűen összecsapott lett. A befejezés nincs is igazán jól megírva, de a valódi problémája, hogy ráadásul teljesen aláássa a széria morális üzenetét, ugyanis a Hotel lakói elég kétes eredetű segítséget kapnak.