Wes Anderson legutóbbi filmje, az Asteroid City felemás sikere után visszatért a klasszikusokhoz. Négy Roald Dahl novellát adaptált filmre, melyek egyenként jöttek ki a Netflixen szeptember utolsó hetében. Kedves és vicces állattörténetek helyett azonban egy teljesen más oldalát ismerhetjük meg a walesi író munkásságának. Kegyetlen fiúk, irtózatos patkányember, rasszista britek, no és Henry Sugar különös történetei. Spoilermentes kritika.
Wes Anderson legutóbbi mozifilmjében, az Asteroid Cityben (mi is írtunk róla júniusban) a megszokott színvonalat hozta a rendező, de sajnos túlzsúfolta a cselekményt, így nem kapott elég mélységet a történet. A film a színházhoz címzett szerelmeslevél is, hiszen egy színdarab története köré épül a sztori, és a színészi lét, színházi élet is szerepet kapott benne. Ez a színház iránti szeretet a Netflixen nemrég debütált négy kisfilmben is megjelenik. De erről majd később.
Roald Dahl mánia
A texasi rendező köztudottan nagy rajongója Roald Dahl norvég származású walesi írónak. 2009-ben készítette el A fantasztikus Róka urat, ami Anderson egyik kedvenc gyerekkori meséje volt. A Henry Sugar csodálatos története is egy volt a Anderson kedvencei közül, és jó ideje gondolkodott már azon, hogyan, milyen formában adaptálja. A Netflix szerencsére vevő volt az ötletére, és a fenti történet mellett három Dahl novellát is megfilmesített. Dahl adaptációkat készíteni már csak azért is érdekes manapság, mert az író személyét sokan támadták az utóbbi időben, történeteit pedig elavultnak bélyegezték.
Roald Dahl az egyik leghíresebb brit író, számos híres gyerekkönyv és mese szerzője. Legismertebb művei közé tartozik a Charlie és a csokigyár (amely kapcsán előzményfilm is készült Timothée Chalamet főszereplésével), a Barátságos óriás vagy a Meghökkentő mesék. Az író elbeszélései abszurdak, humorosak és játékosak. Az utóbbi időben azonban a néhai írót nem egy támadás érte életében tett antiszemita megnyilvánulásai miatt és a történeteiben használt szexista vagy rasszista sztereotípiák miatt. A saját kiadója, aki hagyatékát gondozza, a Puffin (ami a Penguin kiadó gyerekkönyvekkel foglalkozó leányvállalata) pedig idén gondolt egyet, és kijelentették, hogy újra fogják szerkeszteni Dahl műveit és a bántó kifejezéseket kitörlik belőle. Egy külön cikket lehetne írni arról, mennyire helyes vagy helytelen régebbi, elavultnak tekintett műveket újra szerkeszteni. Mindenesetre tény, hogy az angolszász világban ellentmondásos a személyének megítélése.
Novellákból adaptáció
A rövidfilmek elkészítése során Wes Andersont sokat foglalkoztatta az, hogyan adaptálja a novellákat úgy, hogy meg tudja mutatni Dahl egyedi elbeszélésmódját is. Így jött az ötlet, hogy az egyes rövidfilmekben a színészek nemcsak a karakterek szövegét mondják, hanem az író narrációját is; tulajdonképpen áttörik a negyedik falat a történetben. Ehhez párosulnak még a színházhoz hasonló díszletek, a néha feltűnő statiszták, és a nézővel folyamatosan szemkontaktust tartó színészek is. Így néhol olyan érzésünk van, hogy egy színházi főpróbán járunk, néhol pedig olyan, mintha egy filmben. Anderson ügyesen váltogatja a stílusokat, így nem érheti az a kritika, hogy teljesen egy kaptafára épülnének a rövidfilmek. Mintha vissza is fogná magát most a rendező, hogy Dahl stílusát is hagyja érvényesülni. Van itt babaház szerű, egyedi díszlet, a rendezőre jellemző pasztell színek, stop-motion állatok és történet a történetben.
Henry Sugar csodálatos története
A leghosszabb játékidejű rövidfilm egy különc milliomos történetét meséli el, aki kitartó gyakorlással eléri, hogy átlásson tárgyakon és embereken. De mire használja ezen különleges képességét? A filmből kiderül. A négy alkotás közül ez a legerősebb darab és ez tükrözi legjobban Anderson stílusát is. Van itt történet a történetben, és India is megjelenik, mint helyszín – ami utal Anderson egyik filmjének, az Utazás Darjeelingbe fő helyszínére – a mágia és csodák országaként. A történet abszurd, de a maga módján szerethető. Benedict Cumberbatch, Ben Kinglsey és Dev Patel pedig üdítő, új arcok a rendező színészgárdájában.
A Hattyú
A sztori egy szívszorító – és állítólag igaz – történet egy kedves kisfiúról, akit két idősebb srác terrorizál. A narrátor egyben a kisfiú felnőtt énje is, aki azzal, hogy újra elmeséli a történetét, újra átéli a sok szörnyűséget, aminek a két mamlasz kitette. Nézőként végig drukkolunk a főhősnek, aki inkább csendben tűri a megaláztatást, ám sok helyzetben megmutatja, hogy ravaszabb és bátrabb, mint kínzói. Valószínűleg mindannyian átéltünk gyerekkorunkban, vagy tinikorunkban szekálást. A Hattyú szélsőségesen kisarkítja a fiúk gonoszkodásait, célja a megdöbbentés, ugyanakkor kis főhősünk bátorsága és melegszívűsége megható. A legnyomasztóbb az összes rövidfilm közül, feloldozást nem ad.
A patkányfogó
Ez a rövidfilm a legabszurdabb mind közül, ahol egy különös patkányirtó érkezik a kisvárosba, szokatlan módszerekkel. A patkányfogó maga is patkányszerű, szinte teljesen azonosul a rágcsálók természetével. A kisváros lakói is érdeklődve, vagy épp undorral figyelik és faggatják szokatlan módszereiről. A patkányfogó célja szintén a meghökkentés, de a különös jövevény egyszerre mulattató is, mind a külsejét, mind a módszereit illetően. Ahogy a karakterek, úgy mi sem tudjuk eldönteni sokáig, hogy féljünk-e a férfitól, vagy nevessünk rajta. Ehhez párosul Ralph Fiennes remekbe szabott maszkja és sminkje, amelyben félelmetes és visszataszítóan patkányszerű. A lezárás egyszerre undorító és megmosolyogtatóan abszurd, főleg a cukorkák összetételével kapcsolatos eszmefuttatás.
A cselekményben a fekete humor is megjelenik, de ez jól áll a sztori lezárásához.
A Méreg
A történet egy feszült és izgalmas rövid történet egy kígyótámadásról és a rasszista britekről. A sztori azonnal belecsap a bonyodalom közepébe, és végig fenntartja a figyelmünket, amit még Ralph Fiennes, mint a mesélő narrációja sem tud megtörni. Ez a rövidfilm tükrözi egyébként Dahl megosztó nézeteit is, de nem fél attól, hogy hű maradjon a mai polkorrekt szemmel már elavult cselekményhez. Novellához hasonlóan a lezárás csattanós és elgondolkodtató.
Verdikt
Az alkotások színészgárdája közel azonos, és ismét nagy nevek tűnnek fel: Ralph Fiennes, Ben Kinglsey, Dev Patel, Benedict Cumberbatch és Rupert Friend. Mind remekelnek kisebb-nagyobb szerepeikben, Fiennes pedig nem is egyszer magát a mesélőt, azaz Dahl-t alakítja. Az egyes rövidfilmek végén mindig szerepel pár sor érdekesség is az egyes történetekről, így még teljesebb képet kaphatunk a brit író műveiről és a novellák keletkezésének körülményeiről.
A Henry Sugar csodálatos története és a további három rövidfilm Wes Anderson rajongóknak kötelező, és az Astroid City után abszolút üdítő alkotások. A rendező mert a szokásostól eltérő eszközökhöz nyúlni, és szeretett írójához hasonlóan meghökkenteni, kizökkenteni a nézőt a megszokott kerékvágásból.
Hangulatos, szerethető, abszurd és igazi Wes Anderson.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
