A Gran Turismo közelébe se ér a versenyzős nagyoknak. Ennek ellenére stabilan tart egy igazán átlagos autósfilm szintet, ahol nem oszt, nem szoroz videojátékos kezdete.
Ebben az esetben azonban nem egy videojátékos történet került fel a filmvászonra, hanem egy valódi, amit pont az említett szimulátor indított útjára: Jann Marddenborough sztorija került a vászonra, aki videojátékozással kezdte, viszont most már valódi autókkal versenyez. Jann Mardenborough (Archie Madekwe) megszállottja a játéknak, és az az álma, hogy egyszer profi versenyző lehessen. Míg ő édesapjával, Steve-vel (Djimon Hounsou) perlekedik, aki arra biztatja, hogy csináljon már valami „hasznosat”, a Nissan egyik marketinges fejese, Danny Moore (Orlando Bloom) épp vállalata japán központjába látogat, hogy egy izgalmas javaslattal álljon elő. Azt szeretné, ha a Nissan szponzorálna egy bajnokságot, aminek a lényege, hogy a legjobb Gran Turismo játékosokat valódi versenyzővé képezik ki, a nyertes pedig a Nissan színeiben indulhat igazi futamokban. Az autógyártó döntéshozói leokézzák a döntést, Moore pedig beveszi a csapatba a vonakodó Jack Saltert (David Harbour),
hogy ezekből a kockákból igazi autóversenyzőket faragjon.
Jason Hall és Zach Baylin forgatókönyve erősen átlagos. A történet a tipikus versenyzős-sportos narratív íveken megy keresztül (nagyon szeretném csinálni, senki se hisz bennem, majd jól megmutatom, aztán elbizonytalanodok – és így tovább) , ami önmagában nem lenne probléma. Nagyobb gond, hogy a karakterek szájába adott mondatok nagyon „filmesek”, és gyakran érezni azt, hogy már-már azzal a koncepcióval hozták létre őket, hogy majd jól hangozzanak egy-egy előzetesbe vágva. Ezen túl a több mint két órás játékidőben meglepően kevés maga a versenyzés, annál pedig, ami bekerült, kevés a kontextus. Van pár pörgős jelenet, búgó motorok, kattanó váltók, az ülésekbe fúródó fejek; de nincsenek kerek sztorik arról, hogy miként zajlik le a mérkőzés, és a néző mire figyeljen és miért izguljon. Lehet itt érvelni amellett, hogy egy igazi versenyrajongó tudja, hogy melyik pálya mit hordoz magában, de a filmnek is dolga – szerintem –, hogy kontextualizálja ezeket. Így összességében tehát középrangú karakterdráma, nem jól összerakott „akció” és a központi ihlet hanyagolása jellemzi.
Neill Blomkamp rendező sem igen tudott többet kihozni a kapott anyagból, a videojátékos szál ugyanis nagyjából csak egy ugrópad, amiből elindul a cselekmény. Pedig maga a koncepció teljesen elképesztő, már-már hihetetlen – az ismerőseim 90 százalékának el kellett magyarázni (jogosan), hogy miként lehet igaz történet a Gran Turismoból. A játék ugyanis önmagában egy bámulatos technikai alkotás, emellett pedig hihetetlennek tűnik, hogy valakik tényleg a videojátékozásból kerüljenek át a profi versenyzés világába. Pedig ez a fajta átfedés nem is annyira abszurd, mint elsőre gondolnánk: a játékok készségfejlesztése átültethető a valóságba is. Itt azonban egy nagyon specifikus helyzetről van szó, a film pedig elég méltatlan abban a tekintetben, ahogyan nyúl ehhez az egészhez. A nyitányt leszámítva egy egyszerű, üzemképes, de ennél se több, se kevesebb autós filmet kapunk nagy szavakkal, ritkán érezhető nagy tétekkel. Sőt, utóbbinál egy esetet a valósághoz képest elég ízléstelenül átrendezték időben, de nem szeretnék spoilerezni.
Volt egy kifejezetten jópofa megvalósítás: a vezetésnél gyakran Mardenborough a játékhoz hasonlóan látta a kijelölt útvonalat, vagy úgy képzelte el magát, mintha otthon ülne a monitorja előtt, és nem egy valódi kocsiban. Ezt egy látványos képi megvalósítással vizualizálják a nézőnek, merítve a videojátékos ihletből, és demonstrálva azt,
hogy a srác mennyire alaposan ismeri a járművet, amit vezet és a pályákat.
Madekwe egyébként jól hozza Mardenborough karakterét, és külön érdekesség, hogy valódi Jaan volt a kaszkadőre a (Magyarországon is forgatott) film során – plusz producerként is részt vett benne. Madekwe átadja azt a lelkes fiatalt, akinek most tényleg lehetősége nyílik arra, hogy ne csak azt csinálhassa végre, amit igazán szeretne, hanem arra is, hogy megmutassa a kételkedőknek: igenis, megéri küzdeni, várni és tenni az álmaidért. Bloom pazar mint a lelkes, de közben erősen biznisz- és marketingorientált kisgóré, aki hisz ebben az egészben, de azt is tudja, mennyit számít az imidzs. Harbour pedig hozzáillő karaktert kapott, mint a kételkedő veterán, akiben azért a fiatalok tisztább hite és lendülete még meg tud mozgatni valamit.
Verdikt
A Gran Turismo nem egy valódi videojáték-adaptáció, amivel önmagában nem lenne gond. Sajnos azonban nem is egy kifejezetten jó film. Egyrészt gaming gyökere csupán a kezdőszikra, így inkább a versenyzős filmek kedvelőit célozza meg, abban bízva, hogy majd a játéksorozat kedvelőit is bevonzza neve és koncepciója. Azt azonban, amit megkísérel kockázatmentesen és átlagosan teszi. Nemigen tud mit kezdeni azzal a bámulatos igaz történettel, ami ihletként szolgál, és a Tetrishez hasonlóan „elhollywoodozza” a valóságot (bár utóbbi összességében kerekebb volt), amitől romlik az összhatás. Egyértelmű, hogy a PlayStation Productions most minden szellemi tulajdonát próbálja adaptálni más médiumokra, hogy majd arra építsen, ami igazán működik. Itt teljesen más felállásról van szó, mint az Uncharted vagy a The Last of Us esetében. Ez most nem jött be annyira, de volt már rosszabb. Lesz jobb is.
