Emily St. John Mandel nagysikerű sci-fi regénye, a Tizenegyes állomás után visszatért a drámához. Ötödik regénye, Az üveghotel egy keserédes és gyönyörűen megírt alámerülés az emberi lélek bugyraiba és a pénz hamis és csillogó világába. A folyamatos nézőpontváltások néhol zavaróak, és a narratívát is széttördeli. Mégis, a végére összeérnek a szálak, és az összetett karakterek és a regény sodró hangulata emlékezetes alkotássá teszi a regényt. Kritika.
Emily St. John Mandel neve ismerős lehet a sci-fi rajongók körében: harmadik regénye, a Tizenegyes állomás egy izgalmas disztópia, amelyet az HBO sorozatként adaptált 2021-ben. A könyv Arthur C. Clarke-díjat is nyert, és egy csapásra világhírűvé tette a kanadai származású írónőt. Következő regénye, Az üveghotel szintén az emberi természettel foglalkozik, ám itt egy nagyszabású csalás résztvevőinek lelki világában merülünk el, amelyet igaz történet ihletett.
A regény főhősének, Jonathan Alkaitisnak alakját az írónő Bernie Madoffról mintázta. Madoff az USA történetének egyik legnagyobb csalója volt, aki a 90-es évek végétől a 2008-as letartóztatásáig vitte a piramisjátékát, és 64,8 milliárd dollárt csalt ki emberekből. Története azért is döbbenetes, mert sokáig köztiszteletben álló üzletember volt, és még a NASDAQ részvénypiac elnöke is volt. Az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdei Bizottsága (SEC) többször is végzett a cégénél vizsgálatot, és akkor egyszer sem bukott le. Letartóztatását követően a bíróság a legszigorúbb büntetést szabta ki rá: 150 év börtönre ítélték.
Mandelt megfogta a szélhámos üzletember története.
Madoff nem dolgozott egyedül, és az írónő elmondása szerint a regény írását elsősorban az ihlette, hogy azon töprengett, hogyan tudtak az alkalmazottak minden nap bemenni és segíteni neki a csalás elkövetésében és az álca fenntartásában? Vajon mivel ámították magukat? A Tizenegyes állomáshoz hasonlóan ez a regény is erősen fókuszál az emberi drámákra és belső konfliktusokra.
Az üveghotel történetének egyik főszereplője Jonathan Alkaitis, aki látszólag sikeres befektető, ám valójában egy széllhámos. Nem dolgozik egyedül: a nagyszabású csalást irodája alkalmazottai segítik. A regény másik fő történetszálában pedig találkozunk Paullal és Vincenttel, két féltestvérrel. Paul zeneszerző szeretne lenni, viszont alacsony önértékelése és drogfüggősége miatt nehezen tud érvényesülni. Húga, Vincent, édesanyja korai elvesztésének traumáját próbálja feldolgozni, és megpróbál kitörni a szegénységből. Egy sorsfordító éjszaka Vincent egy vancouver-i hotel bárjában találkozik Jonathan Alkaitisszel, és onnantól kezdve minden megváltozik. Jonathan trófea felesége lesz, és elmerül a gazdagok fényűző, de üres életében. Egészen addig, amíg a piramisjáték össze nem omlik.
Nehéz összefoglalni a regény cselekményét röviden, ugyanis szerteágazó, sok karaktert mozgat és a fejezetek folyamatosan ugrálnak az időben. Van benne rejtély, családi traumák és krimi szál is. Mégis, van egy összekötő elem a szálak közt, és az Alkaitis és az általa elkövetett pénzügyi csalás. Mandel a befektetők, családtagok, irodai dolgozók szemszögéből is bemutatja Alkaitis csalását és az összeomlást követő zűrös időszakot.
Mindegyik karaktert kísérti a múlt és múltbéli emberek szellemei.
Vincent az édesanyját képtelen elengedni, Paul a testvérét és egy tragikus balesetben meghalt lányt. Alkaitis a börtönben egyre messzebb sodródik a valóságtól, és egykori áldozatai nem hagyják nyugodni lelkiismeretét. A regény szereplői remekül megírt, összetett személyek, motivációik emberiek, és senkit sem tudunk igazán elítélni. Az írónő leírásai most is csodálatosak, a stílusa pedig olvasmányos.
Az üveghotel történetvezetése miatt megosztó olvasmány lehet. A regény eleinte kizökkentheti az olvasót a folyamatos időbeli ugrásokkal és nézőpontváltásokkal, de ha türelmes az ember, a végére összeáll a történet, és a karakterek is kapcsolódnak. Érdekes módon pont Alkaitis alkalmazottainak mellékszála az, ami kevésbé jól sikerült. Egyszerűen túl későn és hirtelen hozza be az írónő Alkaitis csalásának a bukását, és így az ő és a munkatársak – azaz bűnrészesek – nyomasztó napjainak és óráinak leírása nem kelt bennünk igazán együttérzést vagy érdeklődést irántuk. Persze, érdekes, néhol humoros is, mivel áltatják magukat, mi mindent beadnak maguknak és egymásnak. De sokkal érdekesebbek azok a részek, ahol Alkaitis gondolataiba nyerünk bepillantást.
Nem egy megátalkodott bűnöző ő, hanem egy furán hétköznapinak tűnő ember – aki túlságosan is élvezi a pénzzel járó hatalmat és fényűzést.
Az üveghotel nem egy könnyű limonádé. Komoly témákat feszeget, mint az elengedés, a családi traumák hordozása, a bűn és bűnhődés. A regény fő témája a pénz; az a dolog, ami a mai napig tabu, de legalábbis nehezen beszélünk róla. Mindegyik karaktert valahol az anyagiak motiválják, vagy épp hátráltatnak. Az élet különböző tesztek elé állítja a szereplőket, akik rendszerint elbuknak – vagy egyszerűen a könnyebbik utat választják. Ennek ellenére Az üveghotel nem ítéli el főhőseit, nem mondja meg a tutit. Megmutat egy csapat sérült embert, és elgondolkodtat minket a problémák komplexitásáról. Mandel rendkívül érzékenyen és megkapóan feszegeti ezeket a témákat. Az írónőnek nagy erőssége, hogy őszintén és alaposan mutatja be az emberi lelket, és természetet. Szeret elmerülni egy-egy morális probléma boncolgatásában, és ezt izgalmasan, olvasmányosan teszi.
A csapongónak tűnő történetvezetést leszámítva Az üveghotel ismét egy letehetetlen, emberi drámával és feszültséggel teli olvasmány.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
