Minden új Agatha Christie-filmadaptáció újraizzítja a kérdést, hogy van-e létjogosultsága az újabb és újabb feldolgozásoknak. A Hét Számlap rejtélyének netflixes verziója szerencsére összességében igenlő választ ígér. Egy tisztességes minisorozatot láthatunk három részben, amely ugyan néhány ponton eltér az alapanyagtól, de ettől függetlenül fordulatos szórakozást ígér némi társadalmi áthallással. Spoilermentes sorozatkritika.
HIRDETÉS
A Netflix minisorozata Agatha Christie The Seven Dials Mystery című, a maga idején vegyes fogadtatású regényének feldolgozása. A könyv magyarul A Hét Számlap rejtélye, illetve hamarosan esedékes új változatában A Hét Számlap címen olvasható. Ebben a regényben újra feltűnik a Chimneys titkában (The Secret of Chimneys) bemutatott Lady Eileen Brent, becenevén Bundle, valamint Battle főfelügyelő. A Netflix-féle A Hét Számlap nem az első megfilmesítési kísérlet: 1981-ben már napvilágot látott egy filmadaptáció Tony Wharmby rendezésében, amely a korrekt, nem különösebben korszakalkotó feldolgozások fiókjába tartozik, és kifejezetten hű maradt a regényhez. Az idei változat, egy háromrészes minisorozat néhány elemében átformálta az alapanyagot, de összességében nem változtatott a lényegen. A Hét Számlap nem kínál mást, „csak” egy fordulatos krimit némi extra társadalmi mondanivalóval – de ez sem kevés.
A Hét Számlap egy brit arisztokrata parti kellős közepén kezdődik. A történet társadalmi miliője hamar meg is mutatkozik: a szereplők olyan agyonpallérozott angollal társalognak, hogy a Modorosblog sírva húzná le a rolót. Vicces, de talán tényleg ezt a legnehezebb megszokni az egész miniszériában. De az nem állítható, hogy ez a stílus idegen lenne A Hét Számlap világától, jól tükrözi ugyanis, hogy
a minisorozat egy „eltartott kisujjú” bűnügyi történet, melyben az illemtudó arisztokrata közeg semmilyen akadályt nem gördít a nyomozás elé.
Agatha Christie világában persze az intellektusnak és a csavaros megfejtéseknek nagyobb jelentősége van, mint az akciónak, de azért láttunk már annyi keményebb bűnügyi filmet, hogy ez a kifinomultság szembeszökő legyen.
A Hét Számlap központi rejtélye egy gyilkosság: Gerry Wade-et (Corey Mylchreest) egy fiatal nemest holtan találnak, miután pihenni tért a hálószobájába, és vélhetőleg a kelleténél több altatót fogyasztott – úgy, hogy nem is szorult ilyesmire. Az elhunyt fiatalember bensőséges viszonyban volt a főszereplővel, Bundle-lel (Mia Mckenna-Bruce), aki édesanyja, Lady Caterham (Helena Bonham Carter) és az ügyben nyomozást folytató Battle főfelügyelő (Martin Freeman) intelmei ellenére kérlelhetetlenül beleveti magát a nyomozásba.
Bundle dacos, pimasz fiatal nő, akit nem érdemes lebeszélni valamiről, ha elszánja magát, igaz, nem is kockáztat sokat – legfeljebb egy-egy némán helytelenítő pillantást. Az sem akadály neki, hogy engedély nélkül berontson egy nyomozótiszt irodájába és számon kérje őt az ügy állásáról, a bizonyítékokról. A Hét Számlap minisorozat bársonykesztyűben kíséri végig a főhőst és vele a nézőt a bűntény feltárása során.
A hangsúly a fordulatokon van, amelyekből jut bőséggel: az egyszeri gyilkosság mögött politikai szálak rajzolódnak ki, aztán egy titkos társaság gyanúja is felmerül.
Ennél többet nem érdemes elárulni a cselekményről. A Hét Számlap a forrásvidékhez illően irányítja a figyelmünket, mindig előkerül valamilyen új nyom és adódnak új kérdések. A minisorozat ezt az elvárható módon korrektül kezeli, a legfontosabb szempontból tehát hozza a szintet.
Nagyjából a „korrekt” jelzővel illethető a színészek játéka is, már ha van értelme többes számban használni ezt a szót. A történet végig Bundle nyomozását állítja középpontja, Mia Mckenna-Bruce pedig tisztességesen hozza a pimasz mosolyú, konok, saját feje után menő fiatal nőt, akinek jól vág az esze. A minisorozat eleve nem követel ennél többet a színészektől – a kimért modorú brit arisztokraták viselkedéskultúrája nem éppen a változatos arcmimika és gesztikuláció terepe. És a cselekmény sem úgy lett kialakítva, hogy a többi színész sok teret kapjon: a többi szereplő leginkább statisztaként asszisztál Bundle megfejtéséhez.
Rossz színészi játékról nincs tehát szó: mindenki hozza, amit kell, csak éppen ez a „kell” egészen keveset jelent.
Mckenna-Bruce mellett a Bundle anyját, Lady Caterhamet alakító Helena Bonham Cartert érdemes kiemelni a színészek közül. De őt sem feltétlenül az alakítása miatt – nincs azzal semmi gond, sőt, nagyon jól lejön a játékából, hogy Bundle-nek volt honnan örökölnie a nonkonformista jellemet –, hanem azért, mert az ő személyében Chris Sweeney rendező igazán ikonikus színésznőt igazolt.
Ami többlet érdekesség, az a háború árnyéka és a főszereplő női mivolta. Nem ez a történet az egyetlen modern Christie-adaptáció, amelyben a háborús emlékek rányomják a bélyegüket a cselekmény jelenére. A Kenneth Branagh-féle Szeánsz Velencében esetén Poirot második világháborús múltja fontos összetevő volt a karakterépítésben, mert ebből eredt a nyomozó kiábrándultsága. A Hét Számlap 1925-ben játszódik, amikor az első világháború emléke még friss. Mellékesen megtudjuk, hogy Gerry Wade harcolt a somme-i csatában, ennek ellenére nem szorult altatóra. Ennél fontosabb, hogy a négyéves vérontás emléke közvetett módon kapcsolódik a bűntény indítékához.
Az, hogy a főhős, Bundle nő, egy diszkrét, de észrevehető többletszállal gazdagítja A Hét Számlapot. Bár a minisorozatnak nincs semmi markánsan feminista éle, időnként elejt utalásokat a nők helyzetére.
Bundle eleve engedetlenebb, lázadóbb annál, mint amit a szerepkorlátok kijelölnek a korban a nők számára.
Aztán csatlakozik egy csoport befolyásos arisztokrata és állami szereplőhöz, akik a cselekmény szempontjából fontos dokumentáció átvételére készülnek. A történet idején a nők nem rendelkeztek egyenlő választójoggal, a női szavazói korhatár magasabb volt, mint a férfiaké (az egyenlő választójogot 1928-ban vezették be). Ebben a kontextusban jegyezte meg Bundle könnyedén, szinte fricskaszerűen a tekintélyes uraknak, hogy meg kellene adni a nőknek a választójogot, mire harsány, önfeledt röhögés volt a válasz az utóbbiak részéről. Aztán a minisorozat legvége tartogat egy olyan fordulatot, ami Bundle női mivolta fényében – abban a korban – különösen nagy elismerés. Emellett a regényhez képest a minisorozat fontos szerepbe helyezi Lady Caterhamet, akinek az utolsó jelenetek egyikében lesz néhány eltalált megjegyzése a nők korabeli érvényesülési, anyagi lehetőségeit illetően.
Verdikt
Az Agatha Christie: A Hét Számlap újabb felvonás a Christie-feldolgozások sorában, bizonyítva, hogy a szerző még jó ideig inspirációforrás lesz a popkultúra számára. A háromrészes minisorozat korrekt adaptáció, egy megfelelően felépített, érdekes krimi, melyben az egyszeri bűnténynek önmagán túlmutató tétje van. A „kihagyhatatlan” jelző túlzás, de Christie rajongóinak szinte kötelező, és akik kedvelik az efféle könnyed hangulatú, régi sulis krimit, azok is kellemes kikapcsolódásra számíthatnak.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
