Perry Mason 2. évad kritika – Zöldfülű ügyvédből ász jogász

Erle Stanley Gardner jogászként kezdte pályáját, majd életének végére a XX. század egyik bestseller írójává vált az Egyesült Államokban. Gardner Kaliforniában kezdte jogi karrierét, és a szakvizsga letétele után főleg elszegényedett bevándorlókat, illetve olyan embereket védett, akiket tévesen vádoltak meg, vagy akiknek amúgy esélyük sem volt egy fair tárgyalásra. Gardner szerette a védőügyvédi pályát, elemében érezte magát a tárgyalóteremben, de a jog többi része untatta. Ezért novellákat írt munkája mellett, először ponyvamagazinoknak, ám hamarosan megszületett Perry Mason karaktere. Mason ihletője Earl Rogers volt, kora egyik legendás ügyvéde, aki 77 ügyéből mindösszesen hármat vesztett el.

Valamennyi Perry Mason történet középpontjában egy-egy gyilkossági ügy állt, amelyet az ügyvéd általában azzal oldott meg, hogy megtalálta az igazi gyilkost és tisztázta tévesen megvádolt ügyfele nevét. 82 regényben és 4 novellában kutatta az igazságot, majd történetét a CBS adaptálta 1957 és 1966 között, Raymond Burrel a főszerepben. A nagysikerű sorozatot utána egy újabb remake követte a 70-es években, de ez már kevésbé volt sikeres, illetve rádiójáték is készült, szintén a CBS gondozásában.

Mivel a védőügyvéd karakterének hátteréről nem szóltak a regények, ezért az írók az eredettörténetét akarták elmesélni, azt, hogy hogyan lett Masonből ügyvéd. Az írók mind a karakternek, mind a történetnek sötétebb hangulatot festettek. Eszerint a főhős magándetektívként dolgozott a 30-as évek Los Angelesében és egy tragikus kimenetelű gyerekrablás ügyébe keveredve vált belőle ügyvéd. Az első évad ezt az esetet dolgozza fel. Megismerhetjük továbbá Mason későbbi társait is, mint Paul Drake nyomozót (Chris Chalk), vagy későbbi asszisztensét, Della Street-et (Juliet Rylance). Eredetileg Robert Downey Jr. alakította volna főszereplőnket, ám más munkái miatt a walesi színész, Matthew Rhys kapta a szerepet.

A Perry Mason sok tekintetben emlékeztet a Babylon Berlin-re, ám Berlin helyett itt Los Angeles és történelme adja a hátteret. Az épülő és terjeszkedő városon még érezni a korábbi vadnyugat hangulatát. A jogszabályok hézagosak, a rendőrség soraiban a korrupció gyakori jelenség. Az előítéletek, a faji megkülönböztetés pedig sokkal inkább megnehezíti a város bevándorlói vagy a szegények helyzetét. Ugyanakkor a pénz és fejlődés is utat tör magának: gazdag befektetők és tanácsosok igyekeznek élhetőbbé, jobbá tenni a várost és kilábalni a gazdasági világválság okozta depresszióból. A Perry Mason díszletei, a kosztümök, a város utcáinak látképe rendkívül igényesek, korhűek, látványosak. A bűnügyi szál mellett izgalmasan és érdekesen festik le a város történelmét, mutatják be mind a szegények, mind a gazdagok életét.

Az első évad írói a második évadra kiszálltak a sorozatból, Jack Amiel és Michael Begler vették át a forgatókönyvírói szerepet. A második évad története néhány hónappal az előző évadban történtek után indít. Perry Mason immár ügyvédi praxisát viszi Della Street jogi asszisztense segítségével. Az első büntetőügye ugyanakkor annyira megviseli a férfit, hogy inkább a polgári jogra specializálódna – ám hamar kiderül, hogy a jognak ez a része untatja. Los Angelest közben megrázza a gazdag és befolyásos család sarjának, Brooks McCutcheonnak a meggyilkolása. A gyilkossággal egy mexikói származású testvérpárt gyanúsítanak, és a fiúk családja Masonhöz fordul. Az ügyvéd és társai azonban a gyilkosság mögött egy sokkal nagyobb és súlyosabb összeesküvést fedeznek fel.

Ami a sorozat bűnügyi szálát illeti, az írók visznek egy zseniális csavart a szegénységben felnőtt, tévesen megvádolt bevándorlók sztorijába, elkerülve a klíséket. A csavar miatt pedig sokkal izgalmasabb, és kevésbé lesz fekete-fehér a tárgyalótermi dráma – és Masonnak sem lesz egyszerű dolga. Az ügyvéd pedig nemcsak a bíróságon harcol, hanem magát az ügyet is megpróbálja felgöngyölíteni.

Erős igazságérzete és az igazságos rendszerbe vetett hite viszi előre, de ha precedensekről vagy jogszabályokról van szó, az igazi sztár a társa, Della Street. A kettejük dinamikája ismét nagyszerű és erős, és Street nem is egyszer húzza ki a slamasztikából a férfit. Perry Mason szét van esve az évad első felében: jön-megy, teszi a dolgát, de fejben mintha sosem lenne jelen. Ez a sztori elején elég bosszantó, hiszen ő lenne a sorozat főhőse. Nézőként mi is azt várjuk tőle, hogy vesse bele magát az ügybe. Helyette bizonytalan, magában őrlődik és hülyeségeket csinál; némelyik ponton szerettem volna egy alkotmányjog tankönyvvel meglegyinteni, hogy szedje már össze magát.

A Perry Mason a kezdő korszakát jeleníti meg az ikonikus karakternek. Minden ügyvéd elkezdi valahol. Legyen akármilyen zseniális vagy okos egy jogász, bizony ő is tévedhet, vagy nyúlhat bele olyan ügybe, amelyet minden igyekezete ellenére sem tud megnyerni. Ilyenkor a legtöbb, amit tehet, hogy lelkiismeretesen megtesz minden tőle telhetőt. Mason a második esetére rutinosabb lett, de még nem igazodik el jól a jogszabályok útvesztőjében. Sokszor elakad, Della segít neki a jogi érvelésben és vannak napok, amikor egyszerűen nincs kedve megjelenni a bíróságon, mert a háta közepére kívánja az egészet. Mégis, a történet második felére magára talál, ahogy szagot fog, és fáradhatatlanul, makacsul, lelkiismeretesen harcol az igazságért.

A sikereit viszont nem érné el, ha nincsenek társai, társa Della vagy a ravasz nyomozó, Paul Drake. A Perry Mason nem csak egyedül egy ember zsenialitásáról szól, hanem a remek csapatamunkáról, és a karakterek közt ebben a tekintetben is jól működik a dinamika. Mindannyian összefognak, félreteszik ellentéteiket az ügy megoldása érdekében, és bedobják a közösbe a tudást. Mason és egykori társa, Pete Strickland (Shea Wigham) közt például remek a kémia, és valamennyi jelenetük szórakoztató lett.

A Perry Mason reálisan és izgalmasan mutatja be a korabeli igazságszolgáltatás rendszerét is. Számomra megdöbbentő volt, hogy ma már illegálisnak számító húzásokkal szereztek bizonyítékokat vagy a szegényebb társadalmi rétegeknek nem volt biztosítva a megfelelő jogi képviselet. Hamilton Burger (Justin Kirk) kerületi ügyész karaktere pedig üdítő színfolt a sztoriban, hiszen itt nem a klísékből ismert rosszfiút vagy korrupt ügyészt játssza, hanem a kissé cinikus, de becsületes ellenfelét a főhősnek. Kettejük vitái az igazságszolgáltatásról, és arról, vajon a jogi környezet lehetővé teszi-e mindig az igazságtételt szórakoztatóak és érdekfeszítőek.

Karakterei emberiek, a története ugyan lassan épül fel, de izgalmas és végig fenntartja a feszültséget. Az évadzáró elvarrja a főbb szálakat. Ügyvédünk a kezdeti bukdácsolása után végre eljut arra a pontra, hogy már ne csak kötelező nyűgként tekintsen új hivatására, hanem felelősségteljes és elszánt védőként álljon ki ügyfeleiért.