Sorozat

A Mandalóri harmadik évadában Az utolsó Jedik szelleme kísért

Újabb évaddal tért vissza a Disney+ népszerű Star Wars-sorozata, A Mandalóri. Ezekben a mostani epizódokban pedig az egykor félreeső bolygók piti bűnözőinek begyűjtésével foglalkozó fejvadász végképp a nagy galaxisformáló események részesévé vált. Évadkritika.

A Mandalóri második évadában a főhős, a fejvadász Din Djarin (Pedro Pascal) megismerkedett a népe egykori vezetőjével, Bo-Katan Kryze-zel (Katee Sackhoff), és ez a találkozás ráébresztette: attól, hogy valaki az övéhez hasonló beskar-páncélt visel, még nem feltétlenül követ olyan szigorú szabályokat, mint amelyek szerint őt nevelték. Erre a gondolatra épít most a harmadik évad – némileg új értelmet adva a sorozat címének –, ezúttal ugyanis a fő téma éppen az, hogy ki számít igazi mandalórinak, és mely szokásokhoz kell feltétlenül ragaszkodni, ha a nép meg akarja őrizni az identitását. Az évad első felében Bo-Katan segít Dinnek, aki a Mandalore bolygóra utazik, hogy a törzse előírásai szerint elvégezzen egy rituálét, amit aztán a hátralevő részekben a fejvadász azzal hálál meg, hogy csatlakozik a planéta visszafoglalására szerveződő, különféle mandalóriakból verbuvált csapathoz.

Történet szempontjából ez lett talán a legösszeszedettebb évada a sorozatnak: a nyolc rész egyetlen, jól felépített, lineáris sztorit mesél el, alig akad feleslegesnek mondható jelenet, kifejezett töltelékepizód pedig csak egyetlen van benne.

Az indítás nem volt éppen ígéretes, ugyanis a dupla évadnyitóba bekerült nem egy olyan részlet, amelyek igazából nem adtak hozzá lényeges dolgot a sztorihoz, nem hiányozott volna belőle a sokadik tatuini kitérő vagy az újabb óriásszörny elleni csata sem. Ilyen premier után azért volt oka némi aggodalomra a nézőnek, de szerencsére ezekre aztán alapvetően rácáfoltak. A későbbi epizódokban ugyanis elmaradnak a felesleges dolgok, és lassan, de biztosan építkezik a cselekmény, hogy a végén látványos, akcióban és fordulatokban gazdag befejezést kapjon.

Ahogyan a történet egyértelmű irányba állítása kellett most már, ugyanúgy éppen ideje volt annak is, hogy kapjon a főhős egy állandó szereplőtársat, akivel felnőtt viszonyt tud kialakítani, és nem csak tanítgatásból állnak az interkacióik. Ezt adta most meg a sorozatnak Bo-Katan karaktere, aki nem pusztán barátként és szövetségesként van jelen: részben az ő hatására jellemfejlődés is látható a főhősnél, aki bár maga továbbra is ragaszkodik a dogmáihoz, másokkal szemben egyértelműen nyitottabbá válik, kezdi elhagyni az előítéleteit (így pl. a droidokhoz való hozzáállása láthatóan megváltozik). Emellett

Bo-Katan figurájának jelentősebbé válása azért is érdekes a sorozat számára, mert a személyében olyan visszatérő szereplőt kapunk, akinek az esetek többségében látszik az arca, így láthatóak az érzelmei.

Ez egyúttal azt jelenti, hogy a karaktert megformáló Katee Sackhoff lényegében az első személy, akinek komolyabb alakítást is kell nyújtania a szériában. A színésznő pedig remekül helytáll ebben a helyzetben, kifejezetten sokat hozzáad a szerepéhez a játékával, könnyedén elviszi a hátán az évadot.

Jelentős változás az is, hogy miközben Bo-Katan előtérbe kerül, Din Djarin nevelt fia eléggé háttérbe szorul:

ezúttal végre sikerült egész jól eltalálniuk az arányokat a készítőknek, és a kis Grogunak viszonylag kevés „cukiskodás” jut, amikor pedig tényleges szerepet kap a történetben, annak jelentősége is van.

Most tehát egyaránt elégedettek lehetnek azok a nézők, akik élvezik az apró zöld teremtmény bohóckodását, és azok is, akik kevésbé értékelik a „Baby Yoda”-jeleneteket.

A fentebb felsorolt fontos változtatások ígéretes irányba viszik el a sorozatot – remélhetőleg ezt a jövőben is tartani tudják –, történtek ugyanakkor olyan ballépések, amelyeket a későbbiekben jobb volna elkerülni. Az egyik kifogásolható alkotói döntés az volt, hogy a szép lassú építkezést követően az utolsó előtti részben hirtelen nagyon felpörgették az eseményeket, azután egy kiábrándítóan rövid záróepizóddal pontot is tettek az évadban elkezdett történet végére.

Önmagában már az sem szerencsés, ha egy összesen nyolc részből álló évad beosztása ennyire aránytalan, és egy elnyújtott felvezetést gyors és hirtelen befejezés követ. De mégsem igazán ez a gond A Mandalóri harmadik évadának konklúziójával, inkább az, hogy túlságosan egyszerű megoldást kínál.

A két különböző felfogású mandalóri csoport összecsiszolódásának lehetett volna némi időt – legalább egy epizódot – szentelni, és a Mandalore feltérképezése tarthatott volna tovább is, viszont ezek elmaradását éppenséggel elfogadhatóvá tehette volna egy erős zárósztori. Csakhogy ez itt hiányzik. A hősök egy nem várt helyzetbe csöppennek bele és komoly fenyegetéssel kerülnek szembe, de lényegében erőből megoldják az egészet.

Igazából az utolsó két rész látványvilága és a csatajelenetek koreográfiája az, ami kárpótolni tudja a nézőt az elkapkodott és leegyszerűsített befejezésért.

Lezajlik több ütközet és párbaj is, láthatunk pengeváltásokat és Erő-használatot. Talán az egész sorozat leghatásosabb jelenetei szerepeltek a harmadik évad utolsó két részében, és mindhárom központi karakter, Din, Grogu és Bo-Katan is kapott némi rivaldafényt és hősies pillanatokat – ezek pedig képesek valamennyire feledtetni azt, hogy mennyire könnyűnek és egyszerűnek tűnik a végső győzelmük.

De míg a cselekményfelépítés és a lezárás problémáiért képes kompenzálni ez a harmadik évad, van egy olyan gondja a történetének, amit nem igazán lehet ellensúlyozni: az a helyzet, hogy noha önmagában ez az új sztori kerek egész, ha az egész sorozat részeként tekintünk rá, akkor bizonyos tekintetben erősen kifogásolható. Arról van szó, hogy

több dolgot is visszacsináltak, amivel utólagosan teljesen súlytalanná tették az előző évad hatásos fináléját.

Míg ugyanis az előző szezon végén Din végre eljutott oda, hogy a szigorú mandalóri krédót megszegve – Grogu kedvéért – megváljon a sisakjától, addig ezt a karakterfejlődést most semmissé tették azzal, hogy hősünk akár az élete árán is megpróbálja jóvátenni ezt a – törzse szemében – gyalázatos tettet. Hasonlóképpen értelmetlenné válik utólag az a gesztusa, hogy elengedte a szárnyai alá vett gyermeket, hadd menjen a saját útjára. Lehet kifogásolni azt is, hogy a Boba Fett könyvének ismerete nélkül eleve nem tudható, miként került vissza Grogu a fejvadászhoz, de igazából ez mellékes kérdés, mert a „hogyan”-nál itt fontosabb kérdés a „mi értelme”. (Hogy még irritálóbb legyen a dolog, a sorozat ráadásul még kvázi humorizál is a dolgon: amikor Dinnek szegezik a kérdést, miért vannak megint együtt ők ketten, az egy-két mondatban összefoglalható történet elmesélése helyett csak annyit felel, hogy „bonyolult”.) De még a második évad végén Gideon moff felett aratott győzelem, sőt a mandalóriak számára különleges Sötétkard megszerzése is értelmét veszti a harmadik évad ismeretében.

Egy Star Warsos hasonlattal úgy lehet legjobban leírni a helyzetet, hogy A Mandalóri harmadik évada úgy szövi tovább a történetet, ahogyan Az utolsó Jedik film tette Az ébredő Erő után: nem egyszerűen szembe megy a nézői elvárásokkal, hanem arra kényszeríti az embert, hogy teljesen átértékelje a korábban látottakat.

Ráadásul a sorozat harmadik évadában olyasmik történnek, amiket utólag már nem lehet visszacsinálni vagy újraértelmezni (hiszen ha például a későbbiekben ismét el is hagyná Grogu a fejvadászt, az nem változtatna a tényen, hogy egyszer visszatért hozzá).

Ha pedig már szóba került Az utolsó Jedik, arra is érdemes kitérni, hogy ezzel az új évaddal A Mandalóri története egészen közel került a Star Wars-folytatástrilógia filmjeinek sztorijához: bepillantást nyerünk az Új Köztársaság működésébe és láthatjuk a titokban a Birodalom újjáélesztésén szervezkedőket is. Din pedig a galaxis jövője szempontjából is fontos történések részévé válik, azaz a sorozat itt már végleg szakít a gyökereivel: a saját lábán álló melléksztoriból a Star Wars-mozifilmek egyik újabb kiegészítésévé avanzsál. Persze nyilván vannak nézők, akiknek ez az új irány nem fog tetszeni, viszont alapvetően értékelni lehet azt, hogy a széria fejlődik valahová, és nem ragad le valamilyen egyszerűbb alapállásnál. Másrészt ezúttal a fanservice is visszafogottabbnak tűnik sokszor, pusztán azért, mert az utalások nemcsak a rajongóknak való kikacsintásoknak tekinthetők, hanem a világépítés részének.

Végül már csak az a kérdés, hogy innen hogyan tovább. A Mandalóri most kapott egy olyan befejezést, ami akár sorozatzárásnak is elmenne – ugyanakkor egy kicsit már meg is ágyaztak benne a folytatásnak. Annyi bizonyos, hogy volt ebben a harmadik évadban több dolog is, amiket érdemes továbbvinni a jövőben, de olyasmik is történtek, amiket jó lenne nem megismételni.

7 /10 raptor

A Mandalóri

The Mandalorian

sci-fi
8 epizód
Premier: 2023.03.01.
Csatorna: Disney+

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.