Film

A hét király halála egyben Az utolsó királyság punnyadt halála is

A hét király halála magával hozta Az utolsó királyság sorozat halálát is. A történethez érzelmileg szorosabban kapcsolódó nézőknek érthető módon lehet emlékezetes a búcsú, de sajnos a felszín mögé nézve súlyos problémák is felütik a fejüket. Uhtred kálváriája ugyanis egy túlságosan kapkodó, túl sok eseményt túl kevés időben összetömörítő filmben ér a végéhez. Spoileres kritika.

Segítség, bajban vagyok! A históriás segít

Felmentél a Netflixre és láttál rajta egy egészen jól kinéző vikinges, középkoros filmet? De nem mertél belevágni, mert úgy tűnt, hogy egy franchise része? Nos, igazad van! Aki esetleg nem lenne tisztában A hét király halála előzményeivel, annak zanzásítva álljon itt egy kis összefoglaló a legfontosabb tudnivalókról.

A hét király halála Az utolsó királyság (The Last Kingdom) című sorozat zárófilmje. A sorozat pedig Bernard Cornwell 13 könyvet megért Angolszász krónikák könyvsorozatának adaptációja. A történet Bebbanburgi Uhtred életét meséli el, aki szász trónörökös gyermekként a dánok uralma alatt lesz rabszolgává. Neveltetése során nincs könnyű helyzetben. Hajtja a bosszúvágy, de mivel jól bánnak vele, a dán nevelőit is szereti, tiszteli, így önkéntelenül is átveszi a kultúrájukat. Pláne úgy, hogy neki ígérik a jogosan őt illető földek birtoklását.

Uhtred rengeteg belső konfliktussal kényszerül szembenézni, miközben oldalt kell választania.

A készítők egyik finom fogása ennek érzékeltetésére, hogy a történet során így hol Uhtred fia Uhtredként, hol Uhtred Ragnarssonként hivatkozik magára az epizódokat felvezető összefoglalások során. A keresztény értékrendre alapuló egységes Britannia mellett teszi le vajon a kardot? Vagy a pogány dánok hitét követve szabadelvűként próbál meg létezni a brit szigeten? A legfontosabb kérdés számára azonban az, hogy muszáj-e választania? Miért nem ötvözheti a személyiségét meghatározó elemeket kedve szerint? Miért is ne élhetnének összehangolt békében a vikingek és a szászok? Van-e értelme a folyamatos világnézeti különbségekre építő konfliktusnak? Ha nincs, akkor mi lehet a megoldás?

Az alkotók valamiért úgy gondolták, hogy az öt évadot megélt sorozat befejezéseként egy filmmel rukkolnak elő. Nem egyedi eset, hogy egy sorozat spin-offok sokaságát felsorakoztatva próbálja meg elmesélni a későbbi történeseket. Mint ahogy az sem, hogy egyenesen egy egészestés zárófilm készüljön lezárásként. A hét király halála azonban hiába fejezi be szépen Uhtred és a brit egységesítési vágy sztoriját, a mesélés módja hagy kívánnivalót maga után.   

Az utolsó királyság utolsó bástyája

A hét király halála nagyjából két órában hivatott lezárni azt, amit a sorozat 48 epizódon és 5 évadon keresztül épített fel. És részben pedig le is zártak az 5. évad végén. Bebbanburgi Uhtred (Alexander Dreymon) históriája ugyanis egy szép, kitérőkkel tarkított ellipszist leírva teljesedett be. A szászként született, de dánként nevelkedett, azaz mindkét nép kultúráját és szokásait magáénak tekintő harcos végül kemény csatában vívta ki elbitorolt szülőföldjének birtokjogát.

Uhtred története így akkor is kereknek tekinthető lenne, ha az Alfréd király által vizionált egységes Britanniáért folytatott harc végső fejezeteit hagynánk is a fenébe.

A főszereplő megkapta a jogosan neki járó jussát, miközben még a regnáló hatalomnak is úgy mutatott fityiszt, hogy annak egy szava sem lehetett ellene.

A lezárást pedig még a sorozatból összeollózott szentimentális, etűdszerű montázs is megkoronázta az utolsó részben.

Úgy sikerült tehát elérni egy érzelmi csúcspontot a fináléban, hogy a hős útja során megélt tragédiák után egy valóban kielégítő és felszabadító érzés lehetett úrrá a nézőkön. Csakhogy Uhtred története valójában még nem ért véget. Ahogy Cornwell könyvsorozata, úgy a mozgóképes feldolgozás is szerette volna elhozni az egységes Britanniát, ami egyben Uhtred életének végét is jelenti.

Uhtred tehát megszerezte Bebbanburg várát, amivel egyben a Northumbriát Skóciától elválasztó határ legfontosabb erődjének ura lett. A szászok, skótok és pogányok még évekig békében éltek egymás mellett, de persze a régi sérelmek és vágyak megmaradtak. Edward király halála után azonban dánok szeretnének nagyobb befolyást szerezni, miközben a skótoknak is jól jönne Northumbria. De a szászok sem tettek le népegyesítő céljukról, így a határvidékeken meg kell erősödniük. Uhtred jólétben tengeti mindennapjait, amikor is újra kardot kell ragadnia az ország érdekében. A dán tanácsadót és szeretőt tartó Aethelstan ugyanis apjához hasonló módon meggondolatlan cselekedetekre adja fejét. Ez pedig nemcsak az uralkodó, de édesapjának álmát is veszélybe sodorja. A megoldás pedig ismét csak az immár időskorba lépett Uhtredre vár.

A sors minden

Az mindenképpen A hét király halála javára írható, hogy egy percet sem tököl. Azonnal, és gyors expozícióval dolgozva helyez vissza a sorozat ötödik évada után történt eseményekbe. Az operatőri munka leginkább funkcionális feladatokat lát el, és nem sokszor mutat az elvárt tévéfilmes/sorozatos színvonalnál többet. Ugyanakkor mégis érdemes kiemelni a hangulatfestéshez jócskán hozzájáruló tájképeket, a csatajelenetek nagytotáljait, és az érzelemközvetítő arcközeliket. Ha ezek együttese nem is nyújt kiemelkedő vizuális élményt, de mindenképpen hozza azt a szinten, amit a sorozattól megszokhattak a nézők. Ami már csak azért is jó, mert ilyen téren sosem lehetett panasz a sorozatra. Ugyanakkor a csatajelenetek most eléggé kásaszerűen lettek szerkesztve. Hiába látni sok kardot és elhulló harcost, a rángatózó kameramozgás és vágástechnika nem kedvez az érthetőségnek.

A film összességében viszont iszonyatosan nagy bakugrásokkal közlekedik. Fizikai képtelenség ugyanis azt a cselekménysort hatékonyan két órába tömöríteni, amit A hét király halála elmesélni kíván. Nézői szempontból közel érthetetlen az is, hogy Az utolsó királyság utolsó felvonásából miért nem lett egy újabb sorozatévad? A BBC 2 csatornáról a harmadik évaddal Netflixre költöző széria keletkezéstörténetét nézve azonban értelmezhető a váltás. Az első évadaiban lassabban mesélő, udvari intrikákkal és epikus csatajelenetekkel tarkított sorozat a harmadik évadával stílust is váltott. A már egyenesen a Netflixre készült évad ugyanis látványosan magasabb tempóra kapcsolt. Jóformán két évadnyi történetet mesélt el ezután szezononként Az utolsó királyság, emelt epizódszámban. A sietős tempó pedig hiába volt érezhető, az értelmetlen kapkodás távol állt a szériától. A tömörítés nem, hogy nem ment a történet kárára, de még javított is a dinamikán. Még ha akadtak is döccenők.

Az utolsó királyság ötödik évada azonban már inkább hasonlított egy férfiakra szabott szappanoperára.

A folyamatosan emlékeztetőként bedobált nevek, az uralkodók sarjai és általuk birtokolt földek kavalkádja egy sokszor zavaros egyveleget alkotva zúdult a nézőkre. Pláne, ha hosszabb idő után kapcsolódtak vissza a sztoriba. Az út végén, a fináléban érkező lezárás mégis kielégítően hatott. Egyedül költségvetési szempontból racionalizálható, hogy miért a filmes lezárást favorizálhatták az alkotók. Amennyiben a sorozat nézettsége esetleg nem hozta a kitűzött célokat, valószínűleg jobban megérte rövidebb intervallumban elmesélni A hét király halálát. Bár a nézettségi adatok ennek az eshetőségnek némileg ellentmondanak.

Minden a sors?

Ezzel viszont leginkább a nézők jártak rosszul. Mert ez a cselekmény-mennyiség egy teljes évadot, vagy legalább két hosszú filmet kívánt volna a tisztességes mesélés érdekében. Két órában a filmnek nem jutott ideje még a konfliktust meghatározó szereplők megfelelő bevezetésére sem. Ugyanakkor az említett konfliktusok megfelelően feszült megmutatására, pláne a fokozására sem. A történet rohan, mint az őrült ki letépte láncát, és már az első húsz percben olyan érzékszervi túlterhelést okoz, hogy elég belőle felocsúdni. Persze akinek kell, megkapja a neki járó drámai lezárást, de a “mutasd vagy mondd el” elve is megborulni látszik. Az előzményekben megismert fontos karakterek sztoriszála marad említés nélkül, ami csak azért problematikus, mert jól kihasználva őket más irányt is vehetett volna a lezárás. Ha nem is mutatják meg, mi történt például Stiorrával (Uhtred dánként élő, bosszúszomjas lányával), vagy a harcos apácával, említésük hiánya rengeteg kérdést vet fel. Mint ahogy az is érdekes, hogy a történetet nagyban meghatározó Edward halála is képen kívül történik. 

Nyilvánvaló, hogy A hét király halála rengeteg hiányossága forgatókönyvírói kompromisszumból, és nem tehetségtelenségből fakad. Ezzel pedig mindaddig nem is lenne probléma, ha ez nem vezetne hosszas nézői fejvakarásokhoz. Némileg ambivalens tehát a lezárás. Mintha a készítők a következő sorokban gondolkodtak volna. Adunk is valamit a rajongóknak, meg nem is. Megadjuk nekik az érzelmi azonosulásból eredő megható lezárást, és a katarzis egy részét. De megfosztjuk őket a valódi filmélménytől és a mozgóképes kifejezőeszközök nyújtotta kreatív örömtől.

Mindenesetre értelemszerű, hogy akik az évek során közel kerültek a szászos-vikinges szappanopera történetéhez, azoknak bőven tud szórakoztató elemekkel szolgálni A hét király halála. A sorozat ismerete nélkül egy franchise részeként természetesen önmagában nyilván nem áll meg a film.

Azonban Az utolsó királyság végső felvonása érdemelt volna annyit, hogy a történetben rejlő cselekményelemekhez mérten egy valóban katartikus záróévadban fejtse ki mondanivalóját. De nem egészen így lett. A nevem Raptor Raptorsson. Minden a sors.

6 /10 vikingszász raptor

A hét király halála

The Last Kingdom: Seven Kings Must Die

történelmi/kaland
Játékidő: 111 perc
Premier: 2023. április 14.
Rendező: Edward Bazalgette
Csatorna: Netflix

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

editor
Már általánosban írtam könyvekről a suliújságba, majd 2009-től egy online magazinba filmekről. A sci-fi/horror/szuperhős vonal mellett kifejezetten vonzanak a trash és peremtartalmak. Meg a metál!