A Vox Machina legendája (The Legend of Vox Machina) jellegű D&D alapú fantasyt már régen láttunk képernyőn, nagyon itt volt az ideje egynek. Előzetes alapján könnyen gondolhatta bárki, hogy az Amazon másik animációs sorozatához, az Invincible-höz hasonló zsánerkicsavaró remekművet kapunk, de nem így lett. Remeknek remek, de nem azért, amiért az Invicible. Évadkritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Dungeons & Dragons (D&D) kampányok ihlete történetek nem új keletűek. Tracy Hickman és Margaret Weis Dragonlance-t, Drizzt legendáját R. A. Salvatore-tól, vagy számos videójátékot (pl. Baldur’s Gate, Neverwinter Nights) felemlegethetünk. A YouTube, a Twitch és egyéb streamingelésre alkalmas felületeknek köszönhetően a mai napig bőven megtalálja közönségét a D&D. Egyik legnépszerűbb tematikája ennek a Critical Role csapat The Legend of Vox Machina kampánya, amelyet 2015 és 2017 között streameltek Geek & Sundry Twitch csatornán, de azóta számos spin-off és egyéb merch is napvilágot látott. A dolog nem több, mint ami: néhány barát összeül egy jót D&D-zni. Sok pluszt ad a témához, hogy szinkronszínészek keltik életre a karaktereket, továbbá Matthew Mercer játékmester világépítése és mesélői habitusa.
A népszerűség következő foka a filmes adaptáció volt, pontosabban egy rajzfilm. Az animációs változat ötlete 2019-ben kezdett valósággá válni, amikor a Critical Role Kickstarter kampányt indított egy 22 perces animációsfilm elkészítésére, amire egy nap alatt összejött egymillió dollár (a teljes összeg pedig 4,3 millió dollárig ment), ezzel lehetővé téve egy egész sorozat finanszírozását. A tervezett szériára hamar felfigyeltek a streamingszolgáltatók is – így került az Amazonhoz a Vox Machina vetítési jogai.
HIRDETÉS
A Critical Role rajongók számára nem lesz idegen az animációs sorozat sztorija, de akik nem ismernék (valószínűleg a magyar nézők többsége), azoknak álljon itt a cselekmény: Exandriában járunk (Mercer saját, D&D alapokra lefektetett világában), a hősök és gonosz lények világában. Itt tevékenykedik a szedett-vedettekből álló Vox Machina csapat, akik nem igazán tudnak sikereket elérni. Inkább bandáznak, vernek csapra egy sörös hordót,vagy a velük kötekedő kocsmatöltelékeket, minthogy egy rendes hőskompániaként pénzt keressenek. De amikor az utolsó kocsmából is kidobják őket, mint a macskát, csak kéne valamit csinálniuk. Ekkor jön kapóra egy küldetés a Tal’Dorei – egyik exandriai birodalom – tanácsától, amiben eddig mindenki szó szerint felsült: egy sárkány tartja rettegésben a vidéket.
A sárkányos kalandot felölelő két epizód egy hosszú pilotepizódnak is beillik, és némileg a célja is ez: konkrétan a karakterek az eredeti kampánybeli összeszokató küldetést teljesítik, ezzel egy csapattá kovácsolva őket.
A Critical Role kampányához hasonlóan a Vox Machina sorozat is hét karaktert mozgat, a 2 x 22 percnyi játékidő pont elég ahhoz, hogy nagyjából tisztában legyünk a banda erőviszonyaival, szereplőivel és azok jellegzetes tulajdonságaival. Így a szereplők a klasszikus D&D kasztokba illeszthetőek: Vax a zártörő tolvaj, ikertestvére, Vex pedig a íjásza/vadásza (angolul ranger), de van itt kanos bárd (Scanlan), gyógyító pap (Pike), tank funkciójú barbár (Gorg), félelf druida (Keyleth), és laikusok által nem túl ismert kasztok is, mint a fegyverforgató (Percival). Béna, de szerethető figurák, akiknek drukkolni lehet, hogy egyszer az életben valami jót csináljanak. Nem szerepjátékosként is jól beazonosítható szereplőket látunk, akik nagyjából megfeleltethetőek a rajzfilmes baráti közösségek típusainak: humorért felelős karakterek (Scanlan, Grog), saját magukban bizonytalanok (Keyleth, Pike), vezetőtípusúok (Vex).
Összeérik, aminek össze kell, miközben vérből és csúnya beszédből sincs hiány. A Vox Machina legendája +16-os besorolást kapott, amivel durvaságban nem ér fel az Invincible-höz, de a fantasys alap nem is igényli, és ennyi pont elég ahhoz, hogy a szórakoztató faktorát gond nélkül feljebb csavarja a felnőtt közönségnek. Fantasy jellegéből bizarr és legváratlanabb pillanatban betoppanó szexjelenetek, már-már komikusnak ható trancsír és vérfürdő – ez mind valahol a még elviselhető és a túl sok határán egyensúlyoz.
Az összeszokásos epizódok remekül kiváltják az eredeti kampányt felvezető karakter háttérsztorikat: az első két rész be is mutatja, kik lesznek a főhősök, de nem is lövi le, ki milyen háttérrel érkezett a Vox Machinába. És ez nem mellesleg fontos a széria folytatását illetően. A harmadik epizódtól beindul a tényleges főtörténet, a Whitestone küldetés, aminek egyrészt a szereplők háttere körüli rejtélyeskedés adja az izgalmát és fordulatosságát. A cselekmény innentől fókuszált lesz, nagyon is komoly tétekkel, ezeregyszer megcsavart történésekkel. Utóbbin érződik némileg a szerepjátékos alap, de a folytatásos sorozatformához tökéletesen passzol ez a tempó: a mindig valami váratlan fordulat, hirtelen jövő megoldás, amit épp kidobnak a dice-szal. A cliffhangerről cliffhangerre haladó történetet akár egyben is le lehet darálni, hiszen így jobban befogadható a tízepizódra nyúló Whitestone sztori. Ami egy nagyon is D&D-jellegű fantasytörténet, de pont ilyen jellegű nagyon régen volt képernyőn, animációs formátumról nem is beszélve (a 2008-as Dragonlance rajzfilm fájó emlékeit ne számítsuk).
Lineáris történetvezetés, mindenféle politikai és egyéb történetszáltól, aminek a középpontjában a fokozatosan kibontakozó kaland áll, aminek megoldása csakis a szereplők dinamikájától függ.
Az animációs stílus is ehhez illeszkedik: sokban hasonlít az Amazon szuperhősös rajzfilmjére, miközben a 90-es évek hasonló stílusú fantasy animációt is megidézi. Az alkotók technikai megoldások szintjén is igyekeztek ennek szellemében alakítani az animációt, csak néhány szörnyes összecsapásnál lóg ki itt-ott a CGI-s lóláb.
A sorozat egyik negatívuma, hogy a kezdeti baromkodásból erősen visszavettek az alkotók, hogy a tényleges kalandra koncentráljanak. Azért néhány jól elhelyezett, “erre nem számítottál” poén emlékeztet az első részek hangulatára: Scanlan szinte kötelezően hozza a prosztó poénokat, Grog pedig az egyszerű gondolkodásával, a gyilkolás-sör skálán mozogva. Viszont – a sok szereplő miatt – ezek a figurák nagyjából ebben a humorforrás skatulyában is maradnak, miközben egyes szereplők félig vagy teljes reflektorfényt kapnak az évad során. Arányaiban zavaró lehet, hogy nem ugyanolyan mértékben foglalkozik a Vox Machina a tagjaival, viszont a most véget ért évad szerkezetét nézve a helyzet orvosolva lesz. Jelen szezonban Percival háttértörténete bontakozott ki, ami párhuzamosan Pike hitbéli problémáival folyt, többiekről viszont kevesebb szó esett. Egy-két elejtett információ – például, hogy Vex és Vax szüleivel sárkányokkal végeztek – előrevetíti, hogy akár már a berendelt 2. évadban is kaphatnak Percy-hez hasonló kibontást.
A 2022-es év kellemes meglepetése a Vox Machina legendája, egy üdítően kalandfantasy sztorival, ami el kellett már a mindenféle kiválasztott történetek és Trónok harca-utód keresés közepette.
Szerepjátékosoknak kötelező, de mindenki másnak is, aki egy régivágású, néhol tirpák humorú kalandozásra vágyik.
