HIRDETÉS

HIRDETÉS

Sorozat

A Roboraptor kedvenc sorozatai 2021-ből

A streaming köszöni szépen, továbbra is szállítja a jobbnál jobb sorozatokat a háztartásokba. 2021-ben megérkeztek a régóta várt nagy sci-fi sorozatok, képregényadaptáció fronton is erősödtünk, és a Disney + is berúgta a Marvel sorozatok kapuját. Azért a kábelcsatornák is tartogattak kellemes meglepetéseket. 2021 legjobb sorozatai a Roboraptor szerint.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Staged – 2. évad

Michael Sheen és David Tennant (Good Omens), akik a való életben is barátok, miközben a karanténban szenvedtek, kitalálták, hogy csinálnak magukról egy sorozatot, ami arról szól, hogy a karanténban szenvednek, és erről írnak egy sorozatot! Ez lett a Staged című minisorozat, melynek már a második évada látott napvilágot januárban. A széria a 2020-2021-es év kevéssé ismert, fergetegesen szórakoztató gyöngyszeme. A 15-20 perces részekben a színészek webkamerás beszélgetéseikben egymást húzzák, fárasztják; együtt vergődnek szerencsétlen helyzetükben. Kicsinyesek, nyomottak, infantilisek, akárcsak mi, akik őket nézzük. A második évad központi kérdése, hogy a sorozat olyan sikeres lett, hogy megpróbálják eladni nemzetközi piacra, így online próbák és tárgyalások keretében olyan  szupersztárok is vendégszerepelnek, mint Judi Dench, Ewan McGregor, Cate Blanchett, Phoebe Waller-Bridge, Simon Pegg vagy Samuel L. Jackson, akik kevés kivétellel saját magukat alakítják. A hatrészes évadok könnyen ledarálhatóak; a bejgli utóhatása mellett kellemes lesz némi öniróniával visszatekinteni a bezártság időszakára. (Széplaki Berta)

Alapítvány – 1. évad

Nem aratott osztatlan sikert Asimov kultkönyvének adaptációja, mégsem múlhat el úgy év végi lista, hogy ne kerüljön fel rá. Bár a rajongók már az első epizódok után elemeire bontották a sztorit, és a könyv vs. sorozat-párbaj híre azokhoz is eljutott, akik nem olvasták az Alapítvány-regényeket, a sorozatnak mégis vannak érdemei. Újszerű, kidolgozott, egyéni történetszálakkal sűrűn átszőtt komplett egész lett. Az Alapítvány sorozat adaptációja alkalmazkodott a korhoz, melyben született, és szabadon kezelte a regény karaktereit, időnként nemüket is felváltva, illetve számukat megtriplázva. Ez utóbbi kiegészítés, vagyis Cleon császár klónjainak ötlete lehetőséget teremtett arra, hogy sokkal mélyebb, emberibb történeteket álmodjanak az uralkodó különböző életszakaszban lévő énjeinek, ami az egyik legkiválóbb elgondolás volt, amit sorozatban eddig láttam. Az időbeli folytonosságot is remekül sikerült áthidalni, és a több száz évre széttagolt cselekményt viszonylag egyben tartani, egyetlen nagy történetté kovácsolni. Kulturális sokszínűség, gyönyörű látványvilág, és aktuális globális és politikai áthallások jellemzik az Alapítvány első évadát. Jöhet a folytatás!  (Nagy Judit Áfonya)

HIRDETÉS

Egy Birodalom bukása és egy sorozat bukdácsoló felemelkedése – Alapítvány évadkritika

Sweet Tooth

Képregényadaptációként jócskán lehet kritizálni a Sweet Toothot, de önálló sorozatként teljesen megállja a helyét, sőt. Az emberszarvas-hibrid kisfiú kalandja a posztapokaliptikus emberi világban egy szívet melengető családi dráma, amire igencsak szükség volt 2021-ben egy világjárvány után. Minden megvan benne, amitől szerethetővé válik egy mese: pozitív hősök, egy küldetés, és a remény, hogy akármilyen rossz jön, minden jóra fordul. Mindezt a főszereplő, Gus teszi élvezhetővé, aki a lehető legnagyobb természetességgel teszi fel ártatlan kérdéseit, keresi folyamatosan a biztonságot, otthont adó apa-pótlék figurákat, miközben a magához való eszével mér fel helyzeteket, élet-halált jelentő szituációkat. Karakterének legfontosabbja pedig a kiapadatlan pozitivitás, melyet nem győz közvetíteni az őt körülvevő kiégett felnőtteknek: nem szabad feladni, még a látszólag leglehetetlenebb dolgokban is hinni kell. Kiragadva szájbarágósnak hangozhat ez, ám pont a kisfiú története az, ami nem direkt, de bizonyítja a tételt, ezzel reményt adva környezetének, áttételesen pedig a nézőnek. Az évvégi sorozatpótlások és ünnepek utáni időszak pont kiváló alkalom ahhoz, hogy a Netflix cukibomba fantasyjét beiktassátok. (Scheirich Zsófia)

A Sweet Tooth olyan cuki, hogy belehalsz

A szitokszavak története

Kutya egy év volt 2020, úgyhogy egészen biztos, hogy mindenki elmormolt egy két csúnya szót a járvány miatti lezárások vagy a vírus gazdasági hatásai okán. Csoda, hogy a Netflix pont ilyenkor jött ki egy káromkodásokról szóló dokumentumfilm-sorozattal? A hatrészes A szitokszavak történetében (History of Swear Words) könnyed, húsz perces etapokban hullik le a lepel a hat legnépszerűbb, legtöbbet használt mocskos angol szóról, jelesül a fuck (bazdmeg), a shit (szar), a bitch (kurva), a dick (fasz), a pussy (punci) és a damn (fenébe) kifejezésről. A szitokszavak története nagyszerű Netflix-tartalom: válogatott stand-uposokkal (na meg a házigazda bőrfoteljében bazdmegoló Nicolas Cage-dzsel) és szakavatott tudósokkal edukál és szórakoztat egy olyan témában, amivel sokunk tart napi kapcsolatot, de mélyebben csak keveset tudunk róla. Jöhet a második évad és a magyar verzió! (Szente Ádám)

A „bazdmegelés” gyönyörű nyelvhistóriája

For All Mankind – 2. évad

Az Apple+ sorozata pontosan ott folytatja, ahol az 1. évad abbahagyta: amerikai bázis létesült a Holdon, és ahogy telnek az évek, évtizedek, a bázis bővül, fejlődik, az űrhajós generációk pedig belakják, ahogy azt kell. Az alternatív történelemben az a jó, hogy szabadon kezelhető, és sem a történelmi tényekhez, sem a technológiai fejlettségi szinthez nem kell görcsösen ragaszkodni. Ebből a szempontból a For All Mankind is nagyon okosan teljesít, mert nem tagadja ugyan meg teljesen a 70-es, majd 80-as évek hangulatát, de az előrehaladott űrvállalkozással párhuzamosan egy sor technológiai vívmányt is előrébb hoz az időben, szabadon kezeli a geopolitikai eseményeket, rengeteg “mi lett volna, ha”-jellegű kérdést vet fel úgy, hogy közben nem ez a sorozat fő témája. Az alternatív űrtörténelemben a Holdon csúcsosodik ki a hidegháború, és ugyan a sorozat nem mentes némi amerikai pátosztól, mégis izgalmasan verekszi át magát az űtkutatás hőskorán, hogy végül eljuttassa a nézőt a fiktív 90-es évekbe, és belengese az emberes Mars-utazást, mint egy lehetséges 3. évados fő témát. Alig várjuk! (Nagy Judit Áfonya)

Az űrversenynek jót tett volna, ha Reagant hamarabb megválasztják

Konspirációs korporáció

A járvány következtében sosem látott fokozaton pörög a dezinformációs gépezet, az emberek pedig egyre nehezebben tudják már eldönti, mi az igaz, és mi az, ami hamis. Ugyan a Netflix animációs sorozata nem fog tudni ebben a katyvaszos világban utat mutatni az abszolút igazsághoz, az emberekben két év alatt felgyülemlett frusztrációt oldani tudja parádés humorával és a feje tetejére állított világával. A Konspirációs korporáció, és annak főszereplője, Reagen Ridley ugyanis egy olyan titkos vállalatot mutat be, amelynek feladata, hogy eltitkolja a földi halandók elől, hogy az összes közbeszédben keringő összeesküvés elmélet igaz. A sorozat által konstruált világot ugyanis ténylegesen alakváltó gyíkemberek irányítják, az 1969-es Holdra szállás – részben – tényleg hazugság volt, a Föld pedig valójában lapos. Ám az alapvető témája mellett karakterek terén is jókat húz a sorozat: vicceskedés mellett ugyanis egy nagyon komplex apa-lánya kapcsolatot is megismerhetünk. Hogy mennyire merész egy ilyen tematikájú sorozatot kihozni egy ekkora társadalmi megosztottság közepette, azt mindenki döntse el maga. Az értő nézőknek viszont biztos le fog esni, hogy a sorozat épp azért nem lehet a laposföldhívők bibliája, mert rajtuk röhög. (Lányi Örs)

Ez a sorozat lehetne a laposföldhívők bibliája, ha nem pont rajtuk röhögne

Invincible

Ahogy a szuperhőstörténetek egyre népszerűbbé és kvázi-egyeduralkodává váltak a geekkultúrában, úgy azok dekonstrukciói is felemelkedtek. A The Boys sikerével az Amazon pedig nemcsak végérvényesen legitimálta a zsáner mozgóképes létezését, de animációs formában is a nézők elé nyújtotta. Az Invincible pedig úgy tud kifejezetten szórakoztató móka lenni, hogy bár sok újdonságot nem mutat, de a korábbról ismert elemeket példátlan módon keveri. Az ismert figurák parafrázisait felvonultató, szuperhősöket irányító árnyékszervezet, az apa-fiú kapcsolat erőszakkal teli ábrázolása, a személyeken belüli és személyek közötti konfliktusok ábrázolása pedig könnyen felidézheti a Dragon Ball szériák hangulatát is. Szerencsére mindezt egy érzelmileg egészen komplex rendszerben teszi, nagyszerű szinkronalakítások és soundtrack mellett. Még akkor is, ha az animáció minősége imitt-amott hagy kívánnivalót maga után. (Laki Péter)

Patakvérrel és tinidrámával vág földhöz az év legmenőbb szuperhőskontentje

Egy szobalány vallomása

A Stephanie Land: Maid című nagysikerű memoárja alapján készült sorozat az Egyesült Államok olyan szegmensét mutatja be, amelybe az átlag amerikai filmekből egyébként nem nyer betekintést az ember ilyen mélységekben. Az Egy szobalány vallomása tehát nem csupán elnagyoltan jeleníti meg az abúzust, a megélhetési küszködést, az alkoholizmust, a kilátástalansággal szembeni küzdelmet, hanem mindez részletesen kibontott, központi témája. A történet egy párkapcsolati erőszak elől menekülő anyuka és kislánya viszontagságait mutatja be. Az erőszak különféle formái mellett az alkoholizmus és a társfüggőség következményeit is keményen górcső alá veszi. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy kicsit a kemény valóság függönye mögé látni, és megismerni, milyen lehetőségei, esélyei és akadályozói vannak egy bántalmazott nőnek Amerikában. A sorozat egyik legfőbb küldetése, hogy járjunk nyitott szemmel, ismerjük fel a problémát, és ne menjünk el mellette közömbösen. Segítsünk, vagy merjünk segítséget kérni! (Demencze Ilona)

A társadalom árnyoldalát helyezi reflektorfénybe az Egy szobalány vallomása

A pontozott vonal mentén

Michele Rech, azaz művésznevén Zerocalcare egyáltalán nem panaszkodhat nemzetközi karrierjének alakulására. Az egy dolog, hogy már magyarul is olvasható a Torokszorítósdi című képregénye (amit mi is szerettünk), de a Netflixen bemutatott animációs sorozata világszerte egy réteg kedvencévé teheti. Zerocalcare történeteinek legnagyobb erőssége a minden téren tetten érhető személyességben rejlik. A pontozott vonal mentén pedig minden bizonnyal erősen rezonál majd sok kortársával, vagy a hasonló szociokulturális közegben felnőttekkel. A nagyon is vicces, és csapongó külsőségek mögött azonban egy végtelenül szomorú történet bújik meg. A történet lényegének felfedése pedig egy gyomorszájonvágással felérő csattanóba torkollik. A hétköznapok aprócseprő traumáit tematizáló epizódokon keresztül egyszerre képes megríkatni harsány poénjaival, és végül mélyre vágó témájával. Az év egyik legfelemelőbb meglepetése. (Laki Péter)

Nem mindig könnyű egy kipontozott vonal mentén vágni életünk útját

Lupin – 2. évad

A második évad pontosan ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, tehát Assane (Omar Sy) fiának, Raoulnak az elrablásával. Ahhoz kétség sem fért, hogy főszereplőnk nem fog ölbe tett kézzel ülni, hanem azonnal az emberrabló nyomába ered. Ámbár az előző évadban megismerhettük főhősünk számos álcáját, itt sokkal inkább az akció dominál, és az álruhába öltözés egyáltalán nem hangsúlyos. Ami nagyon pozitív, hogy jobban megismerhetjük a főhős Juliette Pellegrinihez (Clotilde Hesme) fűződő viszonyát, melynek nagy szerepe lesz a későbbiekben, illetve nagyobb hangsúly jut Assane gyerekkori barátjának, Benjaminnak (Antoine Gouy). Összességében egy igazán akciódús, macska-egér játékot kapunk a második évadtól, telis-tele jobbnál jobb képekkel, zenével és fordulatokkal. Ráadásul nem titok, hogy lesz harmadik évad, tehát lehet tovább izgulni szeretett úri tolvajunkért. Szóval aki még nem nézte meg, az pótolja gyorsan! (Demencze Ilona)

A Lupin második évada méltó megkoronázása az úri tolvaj történetének

Loki

A Marvel sorozatai határozottan kísérleti jellegűek, amellett, hogy tartják magukat az általános irányhoz és stílushoz, aminek köszönhetően igazán különleges alkotások születhetnek: a Loki pedig remek példa erre. Mindenki kedvenc antihőse egy elképesztően csavaros, meglepően filozófikus és felettébb izgalmas kalandba keveredik, ami a teljes filmuniverzumra komoly hatást gyakorol. Emellett pedig egy nagyon személyes boncolgatása a szabad akarat lehetőségének, veszélyeinek és kockázatainak, remek rendezéssel, egyedi képi világgal és pazar alakítással minden szereplő részéről. (Georgiadis Leonidas)

A Loki simogatás jót tesz az MCU-nak – Loki évadkritika

Resident Alien

Az 2021-es év egyik legkellemesebb meglepetése a SyFy-on megjelent Resident Alien sorozat Alan Tudyk főszereplésével. Az azonos című képregény adaptációja nem csupán rendkívül jópofa, de borzalmasan szeretnivaló és izgalmas is. Főszereplője egy idegen, aki azzal a céllal érkezik a Földre, hogy elpusztítsa az emberiséget, ám “hajótörést” szenved és elveszíti a pusztító fegyverét. A túlélés érdekében kénytelen az éppen saját kis viskójában pihenő doki bőrébe bújni (na nem szó szerint, hanem alakváltással), majd elvegyülni az emberek között, míg meg nem szereli a hajóját és meg nem találja a fegyvert. A Resident Alien azon ritka sorozatok egyike, ami úgy ötvözi a fantasztikumot, a szituációs komédiát és a kisvárosi drámasorozatok (mint például az Everwood) hangulati stílusjegyeit, hogy közben nem válik egy identitászavaros lózunggá. De sorozat szerethetősége nem a koherens, kompakt történetmesélésben van, hanem abban, hogy tökéletesen keveri a karakterdrámákat a karakterek milyenségéből adódó szituációs komédiával. A Resident Alien az Egy úr az űrből című sorozatnak egy olyan változata, amiben az úr, azaz Harry emberi mértékkel mérve abszolút nem “úr”, de egy szeretnivaló büdös bunkó. Egy furcsa, fantasztikus robinzonád, ami tele van szerethető karakterekkel, nagyon jó stílusú és ritmusú humorral, amellyel a mérsékelten izgalmas cselekmény pont olyan elegyet alkot, hogy vigyorogva nézzük végig az összes epizódot. (Szaniszló Róbert)

Az alakváltó idegenek már köztünk élnek. Elveszik a munkánk! – Resident Alien évadkritika

WandaVision

A WandaVision nyitotta meg az MCU-hoz most már szerszállal kötődő Disney+ sorozatok sorát (hisz lássuk be, A S.H.I.E.L.D. ügynökei és egyéb sorozatok az elmúlt időszakból nagy jóindulattal is csak nyomokban tartalmaztak MCU-elemeket), és rögtön az egész franchise egyik legérettebb darabjává tette. Az alkotók mertek kísérletezni, és egész sokáig nagyon kreatívan is vitte alapvető vállalását, hogy szituációs komédia kortablóba öltöztette karaktereit és történetét. Az egész sztori bizarrsága elképesztő kontózásokra késztette a rajongókat, de legnagyobb erénye mégis az, hogy milyen sítlusosan mesélte el Wanda gyászfeldolgozását. A nívóból egyedül a sorozatvégi indokolatlan boss-fight von le, de apró, csetlő-botló hibái ellenére a WandaVision egy kitűnő kezdés volt. (Muchichka László)

Wanda Víziója a gyász öt szakaszáról – WandaVision évadkritika

Arcane

Az év egyik legnagyobb Netflixes meglepetése az Arcane című animációs sorozat/anime. Mivel a sorozat a roppant népszerű moba műfajban készített videójáték, a League of Legends lore-ját használja, sokan könyvelik el videójáték adaptációnak, pedig nem az, hanem szimpla transzmediális történetmesélés. Az Arcane-t a francia animációkra is szakosodott stúdió, a Fortiche készítette a Netflix számára a játékot is fejlesztő stúdió Riot Games szigorú felügyeletével. A történet egy testvérpár Vi és Powder körül gyűrűzik, akiket elválaszt az alvilág egymással szembe fordítva őket. A cselekmény egy olyan országban kap helyet, ahol akkorára nőtt a társadalmi szakadék és igazságtalanság, hogy a népesság egy jelentős része a föld alá, a csatornarendszerekbe kényszerül. Az Arcane világépítése és történetmesélése fantasztikus. Van benne mágia, politika, intrika és látványos akció – szívvel megírt sorozat, aminek a karakterei kiválóan megírt, érzelmileg filmeket megszégyenítően árnyalt hősök és anti-hősök. Ezt egészíti ki a stilusos animáció, ami az erős narratíva mellé egy esztétikai élménnyel is megajándékozza a nézőt. Ha valamit érdemes volt megnézni ebben az évben, akkor az az Arcane. (Szaniszló Róbert)

Itt családterápiás pszichodráma folyik, kérjük, a lőfegyvereket a bejáratnál hagyni

Főszerkesztő
2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.