Nyom az ideg? Stresszelsz? Akkor gyere és káromkodj együtt Nicolas Cage-ékkel a Netflixen. Jobban leszel, és közben még művelődsz is! A szitokszavak története sorozatkritika.
Lelki egyensúlyunk megőrzésére számos praktika létezik. Keleti meditáció, egy jó forró fürdő, egy hitvesi összebújás. Sokmindenre esküsznek az emberek, van azonban egy eszköz, amit ezek előtt, instant használunk idegőrlő helyzetekben: a káromkodás. 2020-ban, minden idők egyik legelszabottabb éve (aminek a Netflix még a halálát is kívánta egy sorozatban) során pedig bőven volt indokunk arra, hogy éljünk ezzel a jeles módszerrel, így aztán nem csoda, hogy a Netflix pont most jött ki egy káromkodásokról szóló dokumentumfilm-sorozattal.
A hatrészes A szitokszavak történetében (History of Swear Words) könnyed, húsz perces etapokban hullik le a lepel a hat legnépszerűbb, legtöbbet használt mocskos angol szóról, jelesül a fuck (bazdmeg), a shit (szar), a bitch (kurva), a dick (fasz), a pussy (punci) és a damn (fenébe) kifejezésről. Fény derül arra, honnan jöttek ezek a szavak, hogyan változott a jelentésük az évszázadok során és hogy milyen hatást gyakoroltak a kultúrára.
A sorozathoz nem is választhattak volna jobb házigazdát a mostanában a szokottnál is őrültebb szerepeket vállaló Nicolas “Goddamn Fucking” Cage-nél, aki elképesztő élvezettel lubickol a hol teli torokból fuck-ot kiáltó, hol visszafogottan bitch-ező, kandalló mellett drága whiskey-t kortyolgató öltönyös úr szerepében. De persze nem Cage a fontos, ő csak a maga sajátos, szórakoztató stílusában felvezet és összefoglal témákat. A lényeg a már említett csodálatos hat szó, amelyekhez egy sziporkázó (tudósokból, írókból, stand-up komikusokból és színészekből álló) társaság hol irodalmi-történelmi feljegyzések, források kamerába felelevenítésével, hol egyéni sztorik eldumálásával (na meg archív felvételekkel és vicces, mindenféle színes-szagos képet összeollózó, direkt gyerekes hatást keltő animációs betétek segítségével) visznek minket közelebb.
Megtudhatjuk például, hányféleképpen lehet használni a fuck-ot, hogyan lett pozitív töltetű a nőket degradáló bitch szó, vagy hogy melyik színész káromkodott a legtöbbet a filmvásznon (bármennyire is hihetetlen, nem Samuel L. Jackson!). Ráadásul egy ízben még egy Guiness-rekord megdöntését is megnézhetjük Spike Lee kedvenc színészével, ifjabb Isiah Whitlock-kal (BlacKkKlansman, Az 5 bajtárs), aki kimondja a világtörténelem leghosszabb shit-jét.
Utóbbi figura – pár másik megszólaló mellett – inkább csak a színtiszta kacagtatásért felel, és nem igazán mond nagy relevanciával bíró dolgokat, de ez nem baj, hiszen aki kicsivel komolyabban közelíti meg a szavakat (főként a tudósok), az mond érdekes okosságokat (plusz aki csak szimplán vicceskedik, az is nagyon jó abban, amit művel). Talán csak a játékidő problémás néha: bár az üdítő, hogy egy-egy epizódnak egy melós nap után is neki lehet ülni, hiszen a 20 perc hamar lepörög, némelyik szó pár szegletében azért még lehetett volna időzni egy picit.
Mindazonáltal ez nem változtat azon, hogy amit A szitokszavak története vállal, azt szépen teljesíti: szórakoztat és oktat, méghozzá egy hétköznapokban alaposan bejáratott, mégis kevésszer átbeszélt jelenséggel kapcsolatban. Elmondható hát, hogy most nem jelentkezett a Netflix-csapda: a nagy nevek és a nagy alapötlet mellé ezúttal valódi teljesítmény is járul. Remek lenne egy második évad, de a legjobban annak örülnénk, ha valaki megcsinálná ezt az egészet magyarul Mucsi Zoltánnal vagy valamelyik dumaszínházassal a műsorvezetői fotelben – nálunk durvább szentségelés-nagyhatalom ugyanis nincs ezen a sárgolyón.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.