Az első kedvcsinálótól számított nyolc év várakozás után végre megjelent a CD Projekt Red legújabb, nagyon ambiciózus, nagyon történetorientált akció-rpg-je, a Cyberpunk 2077. Míg a tesztünk készül, addig úgy gondoltuk, érdemes beszélni az ezt a roppant komplex világot kiegészítő, nálunk a Fumax gondozásában megjelent „lore-albumról”, A Cyberpunk 2077 világáról. Kötetkritika.
A Cyberpunk – mint cím és nem, mint science fiction szubzsáner – eredetileg egy 1988-ban megjelent asztali szerepjáték, több kiadással (Az 1988-as megjelenést további három követte 1990-ben, 2005-ben és 2020-ban). A játékot az R. Talsorian Games azonos műfajú játékokat és hozzávalókat gyártó cég adta ki, a dizájnere pedig a híres Mike Pondsmith szerepjáték guru. Az egyébként Blade Runner ihletettségű Cyberpunk villámgyorsan belopta magát a játékosok szívébe és csak idő kérdése volt, hogy valaki megpróbálja azt adaptálni. Az első adaptáció 2007-ben jelent meg ami videójáték volt. A kettő dimenziós, java alapú Cyberpunk: Arasaka’s Plot platformer sajnos nem robbantotta be Pondsmith játékát a köztudatba, viszont a CD Projekt Red (CDPR) kettő perces, 2013-ban megjelent, a Cyberpunk világában játszódó, az asztali játék történetét folytató, annak világát bővítő Cyberpunk 2077 kedvcsinálója már annál inkább. Az akkoriban éppen a Witcher 3-at befejező fejlesztőcsapat a Cyberpunk 2077-tel vaják-rajongó gamerek hadát aktivizálta fantáziaügyileg. Az említett harmadik rész megjelenése után érkező információmorzsák, majd a nagy, hivatalos, premierdátumos bejelentés ki isrúgta az érdeklődési mutatókat, mint klausztrofóbiás vámpír a koporsófedelet.
Az évek során a játékosok kíváncsisága csak nőtt, a CDPR a Witcher 3 utolsó kiegészítőjével pedig 2016-ban elkezdte a Cyberpunk 2077 izmosabb fejlesztését. Az érdeklődéssel persze az elvárások is exponenciálisan növekedtek. El sem lehet képzelni, hogy mekkora nyomás és stressz ülhet még a mai napig a fejlesztőkön, hiszen a Witcher 3 legendás minőségével alaposan felrakták maguknak a lécet, amit nagyon nehéz megugrani, hiszen a rajongók nem kevesebbet, de jóval többet várnak (hogy ez sikerült-e, később érkező tesztünkben leírjuk, ami “jön, ha kész lesz”).
A CD Projekt Red komolyan gondolta a szerepjáték adaptálását, így Pondsmith – aki besegített a játék készítésébe, mint konzulens – elképzelt világának továbbépítését. A narratíva szintjén igyekszik a táblás szerepjáték világát teljes mértékben átadni, átvitt értelemben kézzelfoghatóvá tenni.
Látszik, hogy a lengyel srácok meg akarják mutatni, hogy egy relatíve új élő, lélegző univerzum van a kezük alatt, így ennek érdekében, illetve a hatalmas hype megfejésének céljából kiadták a A Cyberpunk 2077 világa címet viselő albumot, ami segít a játékosoknak kontextusba helyezni a játék cselekményét, már a játék elkezdése előtt segít kicsit jobban elmélyedni ebben a cyberpunk világban.
A koncepciója okos és találó, hiszen amint kinyitjuk és elkezdjük olvasni, rögtön látjuk, hogy az író, Marcin Batilda nem csupán egy művészi rajzokkal, concept artokkal, nyúlfarknyi ismertetőkkel teleaggatot polcdíszt akar hozzánkvágni.
Némileg egyedibbre szabta a hagyományos rajongói könyves kiegészítők elképzelését, és kitalálta, hogy amit olvasunk, az igazából egy website. Egy oknyomozó online újság, a Night City Inquirer hasábjainak archívuma. Tehát, ha úgy vesszük, a kötet azt szeretné, hogy kezeljük úgy, mint 192 oldalnyi kinyomtatott internet szeletet.
A tartalmak voltaképpen újságcikkek: ismertetők, történelmi összegzések, amik bevezetnek a Cyberpunk 2077 technológiai és társadalmi struktúrájába. A benne olvasható információk „kivajazzák a tepsit”, segítik a játékost kicsit jobban megérteni, mi miért történik körülötte a CDPR játékában, miért olyanok a viszonyok a fő- és mellékszereplők között, mint amilyenek. Elhelyezi a Keanu Reeves által alakított Johnny Silverhand karakterét, érthetőbbé és megfoghatóbbá teszi a játék keretezését. Olyan információkat próbál átadni a kötet, amelyek nincsenek a játékban, legalábbis nem ennyire informatív formában.
A szerző(k) rengeteg anyagot raktak ebbe a közel kétszáz oldalba, ám igyekeztek nem elnyújtani az információs lavinát.
A kötetből kiderül, milyen város is valójában Night City, mi teheti ezt a metropoliszt vonzóvá, vagy veszedelmessé. Milyen történelmi események előzték meg, ki alapította a várost. Részletesebben beszél a vállalatokról, a hatalmukról és az egymással versengésből adód mocskos, háború szintű viszályairól. Mellettük leírást kapunk az utcai bandákról, azok jellemzőiről. Bemutatja a város különböző kerületeit, megtudhatjuk melyik vállalat mivel keresi a pénzt, mi teszi a bandatagokat bandataggá, egyáltalán milyen a viszony a vállalatok és a bandatagok között. Kitér a közbiztonságra, a polgári életre, sorsra, társadalmi rétegekre, a hierarchiára úgy, hogy közben egyes témákban – ahogy egy ilyen szemnyitogató eltökélt újság szerzőitől illik – moralizál, véleményt formál, tanácsot ad – igaz, ez utóbbi néha kicsit esetlennek, kicsit művinek hathat.
A Cyberpunk 2077 világa úgy kezeli az olvasót, mint egy turistát, vagy egy olyan személyt, aki Night Citybe migrálna. Információt ad a fegyverekről, azoknak típusairól, de még a járgányokról is. Kivesézi a bűnüldözést, annak hibáit, beszél a mindent átjáró pénzimádatról, a korrupcióról. Konkrét történelmi áttekintést ad a technológiáról, kapunk protézis történelmet és persze bemutatja a kor, az univerzum saját szórakozási módját is, ami gyakorlatilag helyettesíti a mozifilmeket, a videójátékokat, de akár a kurvázást is. A végén pedig egy, a játék egyik szereplőjével készült elképzelt interjúval tesz pontot a bemutatójára.
A kötet talán legnagyobb problémája az, hogy mivel gyorsan és pattogva halad például a történelmi áttekintéssel – ami egyes olvasót a legjobban érdekelheti – így sok esetben elnagyoltnak hathat. Az elnagyoltság érzését tovább növeli, hogy a sorok csak úgy dobálják be az olyan fogalmakat, amikről csak következtetni tudtam, hogy micsoda, és a magyarázatként szolgáló információt csak később kaptam meg. Jóval később. Persze ez a visszafogott részletezés valahol érthető, hiszen egy teljes alternatív történelmi jövőről kell képet adnia, az eredeti tartalom pedig a játék, nem pedig a kiegészítője. A „képadást” viszont teljesíti. A szövegezéssel és az illusztrációkkal nagyon könnyen meggyőzi az olvasót, hogy ez a technológiailag determinált társadalom, Night City egy olyan hely, ahol és akkor nem lenne jó élni. A Cyberpunk 2077világának történelmi momentumai pedig egy roppant érdekes alternatív történelmi dimenzió fejlődésébe és hanyatlásába enged bekukkantást.
Bár említettem párat, de az az igazság, hogy nagyon nehéz hibákról beszélni a kötettel kapcsolatban, mert A Cyberpunk 2077 világa tulajdonképpen egy relikvia, egy érdekes adalék a rajongók és az érdeklődők számára és ezt a helyén is kell kezelni.
Sőt, a CDPR eltökéltsége és önmagukkal szembeni igényessége már ezen a pár oldalon is nagyon erősen érződik. Látszik, hogy komolyan gondolják: értéket akarnak teremteni a dolgaikkal, adni akarnak valamit a vásárlók.
S mint rajongói kiegészítő, a kötet a funkcióját tökéletesen, magas minőséggel betölti. A 192 oldal jól elhelyezett gyönyörű illusztrációkkal és a CGI előzetesekből kivágott képkockákkal vannak megspékelve, amiket remekül kiegészít a játékban látható hirdetőtáblák és digitális reklámok képei (amelyek egyébként csak tovább árnyalják a világ szarságait). Azok, akik szeretik a játékot, vagy csak szimplán nagyon érdeklődnek iránta, de még nem tudják eldönteni, hogy belevágjanak-e vagy sem, azoknak A Cyberpunk 2077 világa nagyon sokat fog segíteni mind a játék világának megértésében, mind pedig a “játsszak-ne játsszak vele”-dillemában. Egy rajongónak pedig még jó hogy a polcán a helye.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
