George R. R. Martin neve valószínűleg örökre egybeforrt a Trónok harcával és a fantasyvel, viszont karrierje sokkal izgalmasabb és sokrétűbb ennél. Az Syfy Nightflyers című sorozatának köszönhetően itthon is újra figyelmet kap Martin sci-fi munkássága, ennek egyik jele az Agave Könyvek gondozásában megjelent Éjvadászok – történetek az Ezer Világból novelláskötet is.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Martin karrierje, mint zsánerszerző az első publikációját követően szinte azonnal beindult, és a szerző sikert sikerre halmozott. 1974-ben a Dal Lyáért című sci-fije elhozta számára az első Hugo-díját – ezt később még három követte. Első Nebuláját A kereszt és sárkány útjáért kapta 1979-ben, a későbbiekben pedig több rangos díjat is elnyert, mint például a Bram Stoker-díjat A körteformájú ember című horrorért (magyarul többek között a Sötétség antológiában olvashatjuk). Habár Martin minden létező zsánerben kipróbálta magát, pályafutása elején leginkább a science fiction területén alkotott.
Kritikusai szerint sci-fi történeteit a gazdaságosság és gyors ritmus jellemzi, ami valószínűleg újságírói végzettségére vezethető vissza.
HIRDETÉS
Az Éjvadászok antológia befejezése után úgy érzem, annyiban érdemes még kiegészíteni a fenti kijelentést, hogy számtalan eredeti ötlettel is megtölti történeteit. A novellák és kisregények főleg a 70-es és 80-as években íródtak, ez főleg a megjelölt témákon és SF elemeken érezni. A történetek gyakori szereplői a mesterséges intelligenciák, a pszí-képességű karakterek (pl. Éjvadászok), megismerünk kisebb és nagyobb (pl. Sötét, sötét alagutakban), és az űroperákra jellemző gazdag és népes világokat(pl. Csillaglány, Az üvegvirág). Azonban a ma már jól ismert témák még mindig frissnek és érdekesnek hatnak Martin elbeszélésében. Oldalakon keresztül lehetne olvasni például a Csillaglányban megismert város egzotikus lényeiről vagy A Greywater-állomás személyzetében látott gombaszerű entitásról. Ezek mellett már a korai írásokban is felfedezhetőek például a Tűz és jég dala sorozatból is ismert jellegzetes martini fókuszok, mint például a hagyományosan passzív vagy elesettnek feltüntetett szereplők (pl. nők, gyerekek) aktív hősként való megjelenítése.
A kötet egyenletes minőséget hoz a történeteket illetően, és hat íráson keresztül is képes megmutatni, hogy Martin sci-fi íróként is mennyire sokoldalú. Azonban mindegyik nagy hátránya maga a kora. Egy mai olvasó, akit rengeteg információ vesz körül és a 70-80-as évekénél sokkal felgyorsultabb világban él, lassúnak találhatja ezeket novellákat.
A lassú, megfontolt építkezés főleg a címadó Éjvadászokon és a Féreg Házában című történetben érhető tetten. Viszont pont ez az a két írás, aminél a 2010-es évek olvasóját bőven megjutalmazza a 40 évvel ezelőtti George Martin.
Az Éjvadászok pár olyan emlékezetes figurával, mint a genetikailag módosított Melantha Jhirl, a sokáig hologramként mutatkozó Roy Eris és a stresszes telepata, Thale, kiemelkedik a többi mű közül. Viszont végső soron a horror elemek behozatalával válik azzá az izgalmas történetté, amit Martintól már elvárunk. Mindemellett szépen kibontja az Ezer Világának azon szegletét, ahol expedíciók indulnak rég elfeledett fajok felfedezésére. Viszont pont csak annyira, hogy kiegészítse a történetet, és így legyen egy olyan környezet, amit hitelesnek érez az olvasó és vágyik annak további felfedezésére.
A Féreg Házában felépítésében mutat hasonlóságokat az Éjvadászokkal. Lassú, ám alapos világépítés vezet be minket a föld alatt élő emberek bizarr mindennapjaiba, akik egy Fehér Féregnek nevezett lény köré épült kultuszra alapozzák vallási életüket. Az írás nem szűkölködik halálesetekben és meghökkentő eseményekben, ám ezeknél sokkal erősebb a szimbolikája. A föld alatti helyszín, a különböző undorító csúszómászók és sötét alagutak tökéletes kellékei egy csavaros pszichológiai utazásnak, és Martin nem is hagyja ezeket kihasználatlanul.
Az Éjvadászok további történetei közül kiemelendő még a Csillaglány, ami egy naiv lány prostituáltként töltött napjait meséli el egy nem túl barátságos bolygón, s Az üvegvirág, amiben két évezredek óta élő, testet cserélő elme kerülgeti egymást. Ez utóbbi főleg a benne rejlő ötletek miatt érdemel figyelmet: az emberi személyiség digitalizálásának egy olyan formáját és továbbélését ismerjük meg itt, amilyet a kortárs sci-fi történetekben is ritkán látunk, filmekben-sorozatokban pedig tényleg csak egyszer-egyszer. A Csillaglány főhőse pedig ismerős lehet a westerosi intrikákon edzettek számára: mondhatni olyan tipikusan martini karakter, akiből első ránézésre nem hinnénk, hogy kibírná a világ kegyetlenségeit.
A kötetet főleg azoknak ajánlott, akik kíváncsiak George R. R. Martin Trónok harcán kívüli alkotásaira, de azoknak is érdemes próbálkoznia vele, akik az akciódús sci-fi történetek helyett a lassabb, ráérősebb írásokat szeretik. Azokat a fajtákat, amelyekben a történet világában is el lehet merülni – az Éjvadászok utóbbit maradéktalanul megadja.
