Constellation kritika – Az emberi elme is kevés az űr titkainak megértéséhez

A Constellation alapötletét egy kísértetsztori adta. A sorozat írója és alkotója, Peter Harness (Doctor Who, Jonathan Strange & Mr. Norrell, Világok harca) Svédországban nyaralt, amikor szürkületkor egy kislány hangját hallotta kintről, aki az édesanyját szólongatta. Megpróbálta megkeresni a hang eredetét, de nem találta. Az íróban mély nyomot hagyott az emlék és amikor évekkel később felkeresték azzal, hogy nem akar-e a Földre hazatérő űrhajósokról sorozatot írni, rögtön eszébe is jutott a kislány története. Így született meg a Constellation alapsztorija: az űrben rekedt űrhajós, aki haza akar jutni a gyermekéhez, miközben a sorsa összefonódik a svéd erdőkben bolyongó, édesanyját kereső lányéval.

A sorozat tanácsadója Scott Kelly, egykori NASA űrhajós volt, aki nemcsak tanácsokkal látta el a stábot, de az űrben játszódó felvételeknél is ott volt, és felügyelte, hogy az űrállomáson történt akciók és jelenetek hitelesek legyenek.

A történet szerint Jo Ericsson (Noomi Rapace) az Európai Űrügynökség űrhajósa épp a Nemzetközi Űrállomáson van küldetésen, amikor baleset történik. Egy különleges NASA kísérletet végeznek, amikor az állomás egy rejtélyes tárggyal ütközik. Az idejük és oxigénjük fogy és Jónak és társainak vissza kell jutniuk a Földre. Amikor Jo végül hazatér, észreveszi, hogy az élete nem olyan, mint régen: a lánya másnak tűnik, férje elhidegült tőle, a múltja megváltozott. Jo válaszokat keres, de csak még több kérdést talál, közben pedig kezd széthullani az élete.

A Constellationről nehéz spoilerek nélkül beszélni, mert csavaros, mystery boxra jellemzően folyamatosan adagolja az újabb feszültségeket és rejtélyeket, ráadásul bőven van benne red herring is. Ezért enyhén spoileres rész következik!

Élő macska, halott macska

A Constellation alapvető bonyodalma és kulcsa a Schrödinger macskája nevű gondolatkísérleten és kvantummechanikai elméleten alapszik. Ha valaki figyelmesen elolvassa, mi is a lényege, hamar rájöhet, mi a sorozat központi rejtélye. A sztori a párbeszédekbe rejti ezeket a nyomokat és utalásokat a rengeteg red herring és összeesküvés-elmélet közé, de ha odafigyelünk, hamar összeáll a kép. Viszont ez nem teszi kiszámíthatóvá a történetet.

Nem közhelyes, nem rágja a néző szájába a válaszokat, ezért kénytelenek vagyunk végig feszülten figyelni a történetre.  A fordulatok meglepőek, és amikor azt hisszük, értjük, mi történik, a forgatókönyv újra összezavar. Az összeesküvés-elméletek között van Apollo-18, párhuzamos dimenziók és gyanús orosz asztronauták. A sztori ezeket érinti és sokáig lebegteti, ám nem boncolgatja őket. A technológiai rész inkább háttérként szolgál az emberi drámához – ami a sorozat igazi erőssége.

Az első epizódokban kifejezetten izgalmas szál a Gravitációhoz hasonló űrállomás katasztrófája. Realisztikus és idegtépő figyelni, hogy próbálják megmenteni magukat a szorult helyzetből az űrhajósok. A Földre hazatérés szála pedig érdekes és feszült. Az űrben és súlytalanságban töltött hosszú hónapok után nehéz újra visszarázódni a földi életbe és a konfliktusok egy részét is ez adja.

Jónak nemcsak a különös eseményekkel és látomásokkal kell megküzdenie, de a mindennapi teendőkkel és a gravitációval is. Realisztikus és szívszorító figyelni, ahogy a halálból megmenekülő fiatal nő eleinte járni sem tud segítség nélkül. A világűrben történtek után nehezen tud kapcsolódni a valósághoz, családja pedig nem érti, mi történt vele. Lánya, Alice (Rosie Coleman) eltávolodik tőle, a nő pedig kétségbeesetten próbál meg újra közel kerülni hozzá. Az anya-lány kapcsolat fontos érzelmi katalizátora a sorozatnak és Alice sok helyzetben felnőttesebben viselkedik, mint a szülei. Jo és lánya fontos karakterfejlődésen megy keresztül, amit fokozatosan és következetesen épít fel a Constellation forgatókönyve.

Van valami felfoghatatlan

A Constellation thrillernek indul, rengeteg nyomot és rejtélyt hint el a forgatókönyv menet közben, ám a nyomozás később más irányt vesz. A főhős különös tapasztalataira és vízióira csak részben kapunk választ. A sztori átfordul emberi drámává, a karakterek szintjén pedig veszteségek és traumák feldolgozásává. Nem a tudományos felfedezések vagy párhuzamos univerzumok számítanak itt, hanem az emberi lélek és az emberi természet.

A világűr egy teljesen más világ, tele olyan jelenségekkel, amelyeket az emberi elme nem tud felfogni. A karakterek megpróbálják logikusan nézni és értelmezni ezt az új világot, és azt hiszik, a tudomány és a tudásuk segíthet rajtuk, de ez nem teljesen így van. Ebből a szempontból a sorozat a realitások talaján marad, sőt, felveti azt a nyugtalanító kérdést is, hogy valóban megtörténtek-e a dolgok (vagy melyik verzió történt meg), vagy az űrhajósok képzelődnek? Ennek megválaszolását a nézőkre bízza. Ugyanakkor a befejezés furcsának hathat, hiszen sokáig összeesküvés-elméleteket zúdít ránk a sorozat, a tudományos kísérletek is elvesztik a súlyukat a végére és csak az egyes karakterek tragédiái és lelki küzdelmei maradnak a fókuszban. Így aki nagy felfedezéseket vagy feloldást vár, annak csalódnia kell.

A lezárás is sok kérdést nyitva hagy, egy lehetséges második évad reményében. Az utolsó másodpercek kifejezetten nyugtalanítóak, és még jobban összezavarják a nézőt. Aki szereti a mystery box történetmesélési módszert, annak kifejezetten izgalmas lehet az évadzáró epizód cliffhangere.

Ha egy negatívumot kellene kiemelni, akkor az az lenne, hogy a Constellation története nagyon lassan halad előre. Az évad összesen 8 részes, viszont az első 5 részt bele lehetett volna sűríteni kevesebb epizódba is. Már az első rész végén és a másodikban is leesik a nézőnek, hogy valami nem stimmel Jóval és az általa érzékelt világgal, ám a sztori ezt még több részig nyújtja, mint a rétestésztát. Jo sokáig semmit sem kezd a rejtélyekkel és látomásokkal, azon kívül, hogy szép lassan az idegösszeomlás szélére kerül.

Jo szimpatikus karakter, együtt érzünk vele, és megható az, ahogyan a lányához és a férjéhez kötődik. Alapvetően egy erős női karakter, de nem sablonos, aki azért erős, mert lealázza a férfiakat. Esendő, emberi, de okos, hűséges és kitartó. Pont emiatt érthetetlen, hogy egy olyan tehetséges űrhajós, mint ő, miért rakja össze olyan lassan a képet, amikor még a titkos NASA kutatás elméletét is elmagyarázzák neki.

Henry Caldera parancsnok (Jonathan Banks) karakterével sokáig nem tud mit kezdeni a forgatókönyv. Ő Jo mellett a másik nézőpont szereplő, akinek a tudományos kutatása megváltoztatja a Nemzetközi Űrállomáson lévő űrhajósok életét. Caldera sokáig totális rejtély, nem értjük a motivációit, nem látunk bele a lelki világába. Jonathan Banks játéka is merev, mintha az elején nem tudná, hol is van, és mit kellene csinálnia. A Constellation vége felé kezd az ő története beindulni és érdekessé válni, de sajnos Jo mellett kevés fókuszt kap, és így Banks sem tud igazán kibontakozni.

Verdikt

A Constellation egy feszült, sok helyen nyomasztó és elgondolkodtató sci-fi sorozat. Kerüli a kliséket és kifejezetten egyedi hangulatot teremt. A fordulatok nem kiszámíthatóak, bár a lezárás megosztó lehet, hiszen a kérdésekre csak részben kapunk választ. Az egyetemes igazságok helyett a karakterek lelki világa és világ érzékelése van a középpontban. Felkavaró és megható történet, aminek a lezárása folytatásért kiált.