December 21-én, a karácsonyi hangulat kellős közepébe tervez berobbanni a Bird Box című világvége-horror a Netflixen. Kíváncsian várjuk, hogy milyen minőséget hoz majd a produkció, ám addig is leszögezhetjük, hogy a Sandra Bullock főszereplésével készült alkotás alapjául szolgáló könyv az elmúlt évek egyik legütősebb rémregénye. Madarak a dobozban könyvkritika.
Lehunyta szemét a világ. Kénytelen volt rá, ugyanis minden előjel nélkül olyan lények, meghatározhatatlan jelenségek tűntek fel az emberek között, amelyekre elég egyetlen pillantást vetni ahhoz, hogy az óvatlan nézelődőn egy csapásra eluralkodjon a téboly. Az őrült ámokfutásokat nem ritkán halálesetek jelzik, a végeredmény pedig minden egyes alkalommal öngyilkosság. Malorie már négy éve neveli gyermekeit a világtalanná lett Földön. Amikor úgy érzi, hogy nem bírja tovább a terhet, elhatározza, hogy kisfiával és kislányával csónakba száll, majd a folyón leevezve biztonságos helyet keres. Feltéve ha létezik még bármiféle menedék a túlélők tekintetét takaró szemfedő túloldalán.
“Az a pillanat, amikor már eldöntötted, hogy kinyitod a szemed, de még épp nem tetted meg, az egyik legijesztőbb ezen az új világon”
Josh Malerman története nagyon hasonlít ahhoz a cselekményhez, amelyet John Krasinski Hang nélkül című, remek horrorfilmje mesélt el idén tavasszal. Mivel a Madarak a dobozban 2014-es alkotás, könnyen lehet, hogy ez ihlette Krasinskit. Malorie kálváriájának középpontjában is egy olyan világvége-koncepció áll, amelyben az emberek kénytelenek lemondani egyik legfontosabb alapvető tulajdonságukról. Ez most a szabad látás képessége, a világ lehető legteljesebb megismerésének egyik fő feltétele. Malerman szemkötő mögé bújtatott, tapogatózva közlekedő karakterekkel és fekete takarókkal fedett ablakokkal mutatja be nyomorult sorsra jutott jövőképét. Ezzel épít tökéletesen nyomasztó atmoszférát, egy remekül kezelt metafora útján pedig úgy ábrázolja fajunkat, mint elsötétített etetőbe zárt, kétségbeesett madarakat.
Mert rettegünk attól, amit nem ismerünk, és ha nem láthatjuk, soha nem is ismerhetjük meg. Ezáltal a társadalom tagjai elesnek a kíváncsiság kielégítésének lehetőségétől is, és mivel csak a totális megtébolyodás terhe mellett nézhetnek rá a különös lényekre, minden óvintézkedést megtesznek azért, hogy még véletlenül se lássák meg őket. Ennek a sztorielemnek köszönhető az, hogy a Madarak a dobozban végig fenntartja a titokzatosság és izgalom hatását. Nem tudjuk, hogy mik okozzák az őrületet. Földönkívüliek, démonok vagy teljesen meghatározhatatlan jelenések? Gonoszok, vagy szándékolatlanul bántanak minket? Valóban léteznek, vagy csupán a médiában keltett tömeghisztéria érte el egy egészen új szintjét? Mindezen nyitott kérdések mozgatják Malorie a szerző által elénk tárt gondolatait, míg a cselekményt a túlélési és az anyai ösztön viszi előre.
Nem vagyok híve a regény kontra filmadaptáció jellegű összehasonlításoknak, ám ezúttal muszáj jegyeznem, hogy igencsak furcsállom Sandra Bullock kiválasztását Malorie szerepére. A karakter a regény lapjain egy húszas évei elején járó, meggondolatlan kaland következtében teherbe eső lány, akinek a zord posztapokaliptikus világban kell nem csupán felnőtt nővé, hanem felelősségteljes anyává érnie. Kíváncsian várom, hogy sikerült úgy átalakítani a figurát, hogy jól illeszkedjen az ötvennégy éves színésznőre.
A kötet lapjain Malorie karakterfejlődése több idősíkon bontakozik ki és válik teljessé.
Míg a fejezetek egyik részében a folyón evező, világvége utáni csonka család rémisztő eseményekben, zaklatott neszekben és a parton morgó vadállatokban gazdag útját követhetjük, addig a regény másik fele a kisfiú és a kislány világra jöveteléig tartó utat meséli el. Malerman mindkét szálon jelen időben narrálja az eseményeket, ezzel még jobban megragadva a néző figyelmét, hiszen ennek az apró írói cselnek köszönhetően még a múltidős események is kiszámíthatatlannak, befejezetlennek tűnnek. Úgy érezzük, akármi megtörténhet, és a feszes, lényegre törő cselekményvezetés mellett ez az elbeszélésmód is biztosítja azt, hogy a regény gyorsan olvasható, pörgős, dinamikus élménnyé váljon.
A múlt és a jelen szálai végül összeérnek, mint a nap és a földfelszín az emberiség vérvörös, utolsó alkonyán. Ekkor születik meg a katarzis, majd a megindító, szép befejezés, amely teljessé teszi ezt a nagyszerű könyvet. A Madarak a dobozban biztos elsők között kerülne fel a tananyagba, hogyha kurzus indulna valamelyik egyetemen a huszonegyedik század posztapokaliptikus irodalmáról.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
