A Gőzember (Human Vapor, Gasu Ningen) egy klasszikus japán tokusatsu filmet gondol újra modern sorozatként, miközben megtartja annak központi motívumait. Főszerepben a gőz halmazállapotban létező gonosztevő, ami éppen annyira abszurd, mint amennyire érdekes körítés, de szerencsére ettől tartalom híján nincs a széria. Enyhén spoileres sorozatkritika.
HIRDETÉS
Begőzölve
Hogy pontosan megértsük a Gőzember történetét, érdemes visszaugranunk több mint 65 évet a japán mozi történetében. A világ ekkor már bőven megismerhette Godzillát, és vele együtt a tokusatsut is. A tokusatsu nem egyetlen műfajt jelöl, inkább amolyan gyűjtőkategória, amely a praktikus speciális effektekre nagyban támaszkodó, jellemzően fantasztikus filmműfajokat jelöli. Míg a kaiju, azaz óriásszörnyes filmek az előbb említett Godzilla okán is a legismertebb tokusatsu alzsánernek számít, addig az átalakuló emberi mutánsokra már kevesebb rivaldafény vetül. A Gőzember, azaz eredeti címén a Gasu ningen dai 1 gô a Toho stúdió mutáns trilógiájának talán legismertebb darabja, műfajilag pedig valahol a film noir, a science fiction és a tragikus románc határmezsgyéjén helyezkedik el.
A film főszereplői Kano Kyoko riporter és Okamoto Kenji rendőrnyomozó furcsa módszerekkel elkövetett bankrablások nyomába ered. A rablásokhoz feltehetően köze lehet egy tradicionális japán táncosnőnek, Fujichiyohoz, aki utolsó, nagy fellépésére készül, és hogyhogy nem, éppen rejtélyes módon jó sok pénzre is szert tett az előadás tető alá hozásához.
Az eredeti Godzillát is jegyző Ishiro Honda filmje több szemszögből olvasva is releváns mondandóval bír.
Leghíresebb filmjéhez hasonlóan ott van benne a nukleáris csapások traumája, a tudománnyal szembeni bizalmatlanság, és a változó világ kihívásai, mint a tradíciók és modernitás szembenállása is. De a művészet kompromisszumkényszere, a tudomány által dehumanizált emberek sorsa, a mindenen áttörő szerelem és a láthatatlan ellenséggel szembeni állami fellépés is ugyanilyen értelmezési síkok lehetnek.
A Toho és a Netflix első közös gyártású produkciója a Gőzember sorozatadaptácója lett, amelyet az elismert dél-koreai alkotó, Jon Szangho írt. Neki köszönhetjük többek között a Hellbound, a Parasyte: The Grey sorozatokat és a Vonat Busanba – Zombiexpressz filmet is. Az epizódok rendezéséért Shinzo Katayama (Gannibal), míg a speciális effektekért a Godzilla Minus One trükkjeiért Oscarral jutalmazott Shirogumi cég felelt. Igazi távol-keleti all star gála kerekedett produkciós oldalon. De vajon elég-e ez az üdvösséghez?
Gőzbe ment terv
A Gőzember sorozat sok mindent megtart az eredeti film motívumkészletéből és gondolatcsíráiból.
Főszereplőink ezúttal is Kyoko, aki most már Kano helyett Kono (Aoi Yû) és Okamoto Kenji (Oguri Shun), akik ezúttal is a különös módon köddé váló gázfickó után nyomoznak. Kutakodásuk során fény derül a Gőzember valódi kilétére, az átalakulásának okára, és arra is, hogy milyen motiváció hajtja. Nyilvánvalóan egy bazi unalmas thrillerről beszélnénk, ha minden ennyire egyszerűen menne a nyomozás során. A Gőzember számos váratlan fordulatot tartogat, mire a szomorkás megoldásához érkezik, és közben az eredetihez hasonló rétegzettséget mutat.
Szangho és Katayama sorozatának legfőbb erénye, hogy nem párologtatták el a klasszikus film mondanivalóját,
csupán a mai kor problémáihoz igazították és kibővítették azt. Bár a hagyományok ápolása és a fejlődés konfliktusa ezúttal kevésbé hangsúlyos, de apróságként még így is megjelenik, mégpedig a média kapcsán. A Gőzember egy kifejezetten politikus és médiatudatos sorozat. Szépen rávilágít azokra a folyamatokra, ahogy a politikusok saját céljaik érdekében fegyverré alakítják az egyes médiumokat, valamint arra is, hogy maguk a médiafelületek miként tudnak a saját érdekeik mentén narratívát alkotni bizonyos esetekből. Ennek elsődleges eszköze természetesen Kyoko lesz, aki nem csupán riporteri minőségében kötődik a Gőzember-ügyhöz.
Mindezek mellett az új Gőzember az intézményesített korrupciót is szépen pellengérre állítja.
Az állami szervek, vállalatok, karitatív(nak álcázott) szervezetek és a maffia összefonódásából alkot egy tragikus sztorit, amelyben már nem a szerelem jelenti a vezérelvet. Szangho és Katayama sorozata az eredetihez hasonló színes zsánerkavalkádot vonultat fel, de feljebb tekeri a természetfeletti- és összeesküvés thrillerek elemeit, miközben új elemként a testhorrort is beemeli.
A Gőzember néhány kiemelt átalakulása undorító részletességgel mutatja be a transzformációt, és a garázdálkodása nyomán szétroncsolódó testek elől sem fordul el a kamera. De a melodráma szál sem tűnt el, csak máshogy jelenik meg: egy Youtuber testvérpár bohókás, ám szomorú kapcsolatában, valamint egy eltitkolt apa-lánya dinamikában.
Kár a gőzért?
A Gőzember nyolcszor nagyjából ötven perce azonban némileg hosszúnak és indokolatlannak érződhet. Ám így valóban jut idő a karakterek hátterének, motivációinak kibontására, gyakoriak a flachbackek és a játékidő alatt van idő megkedvelni a szereplőket is. Ennek köszönhetően sokkal erőteljesebb hatást válthat ki tragédiájuk, fejlődésük, vagy éppen örömtelibbé is válhat a genyák megbüntetése.
A széria gördülékenysége azonban kisebb csorbákat szenved,
amikor megszakítás nélkül túl hosszan koncentrál egyik vagy másik szereplő saját történetívére.
Mindezek viszont apróságoknak tűnnek a Gőzember erényei mellett. Abban azért biztos vagyok, hogy leginkább azok fogják értékelni a sorozat erőfeszítéseit, akik amúgy is jó viszonyt ápolnak a koreai és japán történetmesélés stílusával. Vannak karikatúraszerűen túlzó megoldásai (pl. J-pop idolok és streamerek ábrázolása), és elsőre a számos zsáner vegyítése is furcsának hathat. De a Gőzember lényegében ettől lesz az, ami: egy klasszikus történet modern feldolgozása a kortárs igényekhez igazítva, miközben mer saját, weird hangján szólni a társadalmunkat alakító kérdésekről. Például a politikai érdek és a bűnszervezetek összefonódásáról, az emberi sorsok dehumanizált statisztikai adatokként való kezeléséről, a tudomány felelősségéről és a szeretet táplálta bosszúról. Meg persze a személyes tragédiákról is.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
