Az Éjjeli ügynök (The Night Agent) a harmadik évadával határozottan felzárkózott a kém- és politikai thrillerek elitjéhez. Az új szezonban friss dinamikák indulnak be, egyre nőnek a személyes és globális tétek, miközben alig-alig enged az izgalmakból. Spoilermentes Éjjeli ügynök 3. évad kritika.
HIRDETÉS
Az előző részek tartalmából
Volt idő, amikor sokan azt hihették, hogy az eleve széles közönségre célzó Netflix elengedte az összeesküvős, kémjátszmás, maszkulin politikai thrillerek kezét. Pedig erről szó sem volt, maximum kevésbé tűntek fel a kínálatban, vagy más szolgáltatóknak jobban bejött a zsáner (pl. Amazon Prime). Az Éjjeli ügynök (The Night Agent) 2023-as debütálása azonban hatalmas sikernek bizonyult, és összesítésben azóta is a streamingóriás egyik legnézettebb sorozata.
A masszív nézettséghez pedig több dolog is tevékenyen hozzájárult. Peter Sutherland (Gabriel Basso) háttértörténete azonnal szimpatikus hőssé teszi, ő az idealizált jó megtestesítője – egészen addig, amíg el nem kezd a morális szürke zóna irányába tolódni. Rose-zal (Luciane Buchanan) egy igazán kedvelhető, dinamikus párost alkottak, és az első évadban még jól is működött a karakterek és a színészek között is a kémia. A mellékszereplők is aktív részesei voltak a történet alakulásának, amely pedig nem szenvedett hiányt sem akcióban, sem fordulatokban és izgalmakban.
Az Éjjeli ügynök egy a Fehér Ház legfelsőbb köreit is érintő, nemzetbiztonsági kockázatot jelentő összeesküvésről szól, amelyben Peter eleinte csak egy kisebb porszemet jelentő FBI ügynök. Édesapja szintén a nyomozó irodánál szolgált, ám hazaárulással vádolták, Petert így az “apák bűnei” toposz mentén kísérti a szülői múlt. Amikor megszólal az éjjeli szolgálat telefonja, amelyet Peter felügyel, még nem is sejti, mekkora slamasztikában találja magát. Ugyanakkor itt az esélye, hogy bizonyítsa rátermettségét és tisztázza apja nevét.
Az Éjjeli ügynök első évadának nagy erénye volt, hogy remek ritmusérzékkel gördítette epizódról epizódra a cselekményt.
Ráadásul jól passzolt abba az akcióthriller könyvadaptáció sorba is, amely főleg az Amazon Prime sajátjává vált például a Jack Ryan vagy a Reacher révén. A második évadban már Peter maga is az éjszakai szolgálat terepen dolgozó ügynöke, a központi összeesküvés pedig már nemzetközi vizekre evezett, vegyifegyveres fenyegetéssel. A sorozat továbbra is szórakoztató, akciódús és fordulatos maradt, ám az írói következetesség már meg-megbicsaklott néha.
A harmadik éjjel
Az Éjjeli ügynök harmadik évada hónapokkal a második szezon után veszi fel a fonalat. Peter a Dominikai Köztársaságban tartóztat le egy házaspárt, akik titkos információkkal kereskedtek. Hagan elnök (Ward Horton) egyre több éjjeli ügynököt helyez szolgálatba, és erős a gyanú, hogy ezzel az a célja, hogy fedezze a saját hátsóját. Hiszen, ha kiderülne, hogy miként került az elnöki székbe, az nem vetne rá túl jó fényt.
Peter sem akar pihenni, a szolgálat vezetőjétől pedig olyan feladatot kér, amely távol esik az elnöki ügyektől – látszólag. A Pénzügyi Bűnüldözési Hálózat (FinCEN) egyik felügyelőjének halálával kapcsolatos ügyet kap, amelynek köze lehet egy amerikai repülőjárat elleni terrorista merénylethez is. Meg az előző évadban megismert információbrókerhez, Jacob Monroe-hoz is (Louis Herthum), aki a háttérben csak arra vár, hogy Peter törlessze az alkujuk ráeső részét. Ahogy az pedig ilyenkor lenni szokott, az ügy bonyolultabbá és szövevényesebbé válik, mint az elsőre látszott.
Röviden és tömören, az Éjjeli ügynök harmadik évada az eddigi legjobb a szériában.
Hozza az első felvonás tempóját, ritmusérzékét és izgalomfaktorát. Ugyanakkor továbbgördíti az előző évadban megkezdett szálakat, annak írásbeli hiányosságait mellőzve. Ismét van egy nemzetközi szál, ám a belpolitikai veszélyek, a körmönfont összeesküvések állnak a középpontban. Hiába szövevényes a cselekmény, az első évadhoz hasonlóan könnyen követhetőek az események. A pénzügyi bűncselekményekből felfejtett események pedig szorosabbra fűzik a hasonlóságot a Reacherrel és Az éjszakai szolgálat új évadával is. De megmaradt a sorozat sajátos ízvilága, amely könnyen eszünkbe juttathatja a klasszikus vonalvezetésű bűnügyi drámákat és akciósorozatokat is.
Változásban az erő
Az, hogy az Éjjeli ügynök frissnek hat a harmadik évadában, nagyban köszönhető a némileg megborított karakterdinamikai változásoknak. Jelentősebbé válik az elnöki házaspár, tartósabban visszatért a first lady testőre, Chelsea (Fola Evans-Akingbola), valamint egy új társ, Adam (David Lyons) is könnyíti/nehezíti Peter munkáját. Emlékezetes mellékszerep továbbá a névtelen bérgyilkos, “az apa” Stephen Moyer alakításában, aki hideg kegyetlenséggel hozza a szerepét.
A karakterben rejlő ambivalencia jó indikátora annak is, hogy mitől lehet annyira fogós ez a sorozat.
Jellemző, hogy még egy, a főszereplő életére törő gazfickónak sikerült röviden, de hatásosan egy olyan hátteret alkotni, ami megmutatja az emberi oldalát. A politikai- és kémthrillerek akkor működnek a legjobban, ha a szereplők többsége bekerül a morális szürke zónába. Az Éjjeli ügynökben pedig senki nem ússza meg, hogy így vagy úgy befeketítse magát, vagy éppen fehér foltokat szerezzen fekete jellemére.
Ha már emberi oldal, a legnagyobb karakterívet Jacob Monroe járja be, aki potenciális főgenyából a sorozat végére kvázi antihőssé válik. Az évad egyik legjobb epizódja is az ő sztoriját szolgálja: a hetedik epizód bővebb betekintést enged Monroe múltjába, és abba, hogyan vált azzá a manipulátorrá, akinek megismertük. Bár az epizód játékideje kevesebb időt tölt a fő szál mozgatásával, ez a háttértörténet sokat tesz Monroe árnyalásáért, humanizálásáért.
Nem csak az új, visszatérő, vagy jobban kibontott karakterek határozzák meg az új évadot, de a maguk módján a hiányzók is. Rose a második évadban már inkább érződött ballasztnak, mintsem hatékony adaléknak, és az írói hibák is gyakran a karakterét érintették. Hiánya így jótékony hatással volt mind a cselekményre, mind Peter személyiségfejlődésére. Sajnos halálesetek is ritkítják a korábbi csapatot, de egyúttal sűrítik is, hozzá is tesznek a karakterek közti játszmákhoz.
A sorozat írói pedig úgy kevergetik a szereplők és cselekményszálak lapjait, hogy abból végig egy érdekfeszítő, sok rétegű, összetett bonyodalom kerekedik.
Éjjeli verdikt
Az Éjjeli ügynök tehát úgy volt képes szintet lépni, hogy megtartotta a korábbi évadok erős tulajdonságait, azokat pedig feszesebb, áramvonalasabb módon fejlesztette tovább. Még úgy is, hogy a központi cselekményszál meglehetősen szövevényes – de ezzel együtt is követhető. A történet továbbra is kritikusan viszonyul az állami szereplők hatalomvágyához, rámutat a tűz közelében dolgozók esendőségeire, korrumpálhatóságára.
Mindehhez persze kellenek azok a gátlástalan figurák is, akik minden eszközzel igyekeznek kihasználni az államapparátus ilyen jellegű sérülékenységét is. A meghatározó szereplők tömören tálalt, mégis érthető, átélhető hátteret és motivációt kaptak, aminél több nem is kell egy jó sorozatélményhez. Bár az első heti nézettségi számai nem bizonyultak kiemelkedőnek, azért szépen lassan rátalált a közönség is. És meg is érdemli, hogy visszanyerje a felhasználói bizalmat. Az Éjjeli ügynök azért persze nem vált presztízssorozattá, de
mindenképpen kategóriájának egyik legszórakoztatóbb darabja.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
