Naomi Novik történetei sosem a felszínt kapargatják. Legyen szó a szláv mitológia becsempészéséről a fantasyirodalomba, vagy egy, a Roxfortnál sokkal halálosabb iskola megálmodásáról, Noviknál mindig minden sztori mélyre hatol, és, ha nem vigyáz az olvasó, el is nyeli. Így van ez a novelláinál is, amelyekben vagy a már ismert világaiba hív meg újra egy-egy rövidebb történet erejéig, vagy olyan sztorikat öltöztet új köntösbe, mint a Minótaurosz története, vagy éppen Elizabeth Bennet és Mr Darcy balítéletektől nem mentes kapcsolata. De bármilyen történetről is legyen szó, abban biztosak lehetünk, hogy Novik a dolgok legmélyét mutatja meg az olvasóknak.
HIRDETÉS
A Mélyre temetve tizenhárom novellát tartalmaz, amelyek mesélnek a nők lehetőségeiről a feudális világban – legyen a nő akár a gyarmatokra elküldött menyasszony, akár a Sárkány Hadtest kapitánya. De szó esik új világok felfedezéséről, régi mítoszok újrameséléséről, részeg tündérek áldásairól, vagy arról, milyen esélyei lehetnek annak, aki leül kártyázni a Halállal. A történetek egyik érdekessége, hogy a többségük valamilyen konkrét céllal született, felkérésre, nem csak úgy kipattant a szerző fejéből.
Ahogyan a novellák többsége után található, rövid megjegyzésekből kiderül, az írónő a legtöbbet valamilyen antológiába szánta, alkalmazkodva az elvárásokhoz, legyen szó a Sherlock Holmes-sztori árnyalásáról, vagy Elizabeth és Mr. Darcy kapcsolatának újragondolásáról.
A többi esetben pedig azért írt néhány rövidebb kiegészítést a saját történeteihez azok lezárása után, mert születtek új ötletei, legyen szó akár A végzet iskolájáról, akár az Őfelsége sárkányáról.
Maga Novik azonban – ahogyan az Előszóban elmeséli – már nem mindig emlékezett rá, mikor és miért, milyen alapgondolatból hozta létre egy-egy történetét, épp ezért azt már az olvasóra hagyta, hogy gondoljon a történetről annak elolvasása után azt, ami neki a leginkább megfelelő.
A könyvek részben attól olyan varázslatosak, hogy nem tesznek úgy, mintha csak úgy alapból életképesek lennének. Amíg az olvasó leteszi a könyvet és átmegy egy másik szobába enni, a könyv befagy. Leírtam a szövegeket, mások pedig megszerkesztették, formába öntötték és papírra vetették, de a mi tudományunk itt megáll, és az út hátralévő részén az olvasó megy végig, ha úgy dönt, hogy eltölt némi időt az adott világban, és kölcsönadja neki szemét és elméjét.”
Mindezek ismeretében a novellák két csoportra oszthatók. Egyrészt ott vannak azok a történetek, amelyek Novik valamely korábbi regényéhez kapcsolódnak, akár előzményként, akár utólagos kiegészítésként. Így kapunk egy csodásan vicces sztorit, amely az Őfelsége sárkányával kezdődő regénysorozat előzményének tekinthető, és amelyben az írónő Marcus Antoniust teszi meg az első sárkányhadtest megalapítójának. Ami igazán szórakoztató a történetben, hogy a római történelem legendás alakja Novik ábrázolásában egyszerre vicces és elviselhetetlen figura, aki mindennek való, csak épp egy sárkány gondozójának nem – a dolog valahogyan mégis működőképes.
A sárkány (…) naponta három kecskét követelt, hozzá valami édeset, valamint ékszereket, nem sokban különbözve az Antonius által ismert nők többségétől.”
A végzet iskolájával kezdődő trilógia pedig egy izgalmas utósztorit kapott, amelyben a Solomancia rajongói olvashatnak arról, hogyan változott meg a helyzet az iskolában a trilógia befejeződése után.
Novik két, a szláv mitológián alapuló regénye, az Ezüstfonás és a Rengeteg is kap egy kis kiegészítést. Pontosabban a novellák között megtaláljuk az Ezüstfonás korábbi, még csak elbeszélésként megírt változatát, amelyben jobbára csak a regény legfőbb szála található meg, és a későbbi fontos szereplők közül is sokan hiányoznak még. Ennek ellenére nagyon érdekes az alapsztori, mert megmutatja, milyen ötletből nőtt ki a későbbi regény. A Rengeteghez pedig inkább csak egy ötletecske olvasható, egy mágikus toronyról – amilyen később majd a Sárkány tornya lesz a regényben.
Mindezek akkor válnak igazán érdekessé, ha az ember olvasta Novik regényeit. Illetve tekinthetjük a novellákat olyan bevezetőknek vagy ízelítőknek is, amelyek megmutatják, milyen magas színvonalon képes mesélni az írónő, és azt is, hogy minden világa egyedi a maga nemében, és nagyon is vonzó. Antonius és a sárkány kapcsolatának megismerése után talán kedvet kap az olvasó, hogy megismerje Laurence kapitány és a sárkánya, Temeraire lenyűgöző barátságát is, amelyről az Őfelsége sárkánya c. regényben és a folytatásaiban olvashattunk. Beata és a varázsgombáinak rémséges története pedig jó beugró lehet a Solomancia világába.
A másik csoportba az ezektől független történetek tartoznak, azonban ezeket is lehetne még kategorizálni: vannak a hosszabb, önállóan is megálló sztorik, és van néhány, ami nagyon rövid, és kidolgozottság tekintetében néha alig tűnik többnek egy regényötletnél, amit aztán nem dolgozott ki jobban az írónő – és ezek tűnnek a leggyengébbnek is. És bár változó a kor, a helyszín és a tematika a történetekben, valamiképpen mégis összeköti őket az, ami a főhősökkel történik.
A többségében – de szerencsére nem mind – női főszereplőket felvonultató sztorikban a főhőst a sors eposzi méretű nehézségek elé állítja, aztán dob neki lehetőségeket is, és megnézi, él-e velük a balvégzetű főszereplő.
Araminta, az egyik legérdekesebb történet főszereplője elé több választási lehetőség is kerül, miután a kalózok megtámadják a hajóját: vagy hagyja, hogy előbb elrabolják az erényét, aztán kardélre hányják, esetleg hazavigyék a szüleihez, akik már most is egy számára érdektelen házasságba akarták belekényszeríteni – vagy dönthet úgy is, hogy ő maga is beáll kalóznak. A Vici című történetben Antoniusnak ugyanígy döntenie kell: vagy megküzd egy hatalmas sárkánnyal, vagy kivégzik a tartozásai és egy gyilkosság miatt. És bár senki sem adna az életéért egy lyukas rézpetákot sem, mégis ő lesz a világ legelső sárkánygondozója.
És Novik már ismert sztorikat is felhasznál, illetve újragondol, és ezek is kifejezetten jól sikerültek. A Minótaurosz történetét a szörny nővérének, Ariadnénak a szemszögéből ismerhetjük meg, és a már talán unalomig ismert labirintus is egészen varázslatos formát ölt Novik novellájában.
A Büszkeség és balítélet új változata is kifejezetten szórakoztató – és ehhez nem kellett más, csak egy újabb sárkány.
Elizabeth Bennetből mi más lehetne, mint a Hetes Szárny kapitánya, aki ezzel tönkre is teszi a házassági esélyeit. Mrs. Bennett itt is ugyanolyan idegesítő, mint mindig, Jane és Bingley ugyanúgy epekedik, mint Jane Austen művében, és még ha Darcyból nem is csinált Novik másik sárkányröptetőt, attól még egészen új színezetet kap ő is az írónő elgondolásában. Irene Adlernek, Sherlock Holmes egyik nemezisének pedig a hétköznapjaiba pillanthatunk be, amiből kiderül, hiányzik-e neki egyáltalán Holmes.
Novik végtelenül gazdag fantáziáját mutatja, hogy a történetekbe mindig belekeveredik valami váratlan, valami misztikus, ami aztán szépen a feje tetejére állítja a hétköznapian induló sztorit. A tengerentúlra eljegyzett lány hajóját nemcsak kalózok, hanem az óceán mélyéről előbukkanó leviatánok is megtámadják, amire ő a legérdekesebb védekezési módot választja: egy mágikus amulett segítségével mondhatni férfivá változik. Egy másik férjhez adott lány – addig is, míg a háborúból hazatérő idős férjére vár –, felmászik egy toronyba, hogy aztán ott magával a Halállal kártyázzon. A Solomancia meg amúgy sem egyszerű világában pedig gombatermesztő boszorkányok botlanak újabb szörnyekbe egy éjszakai felfedezőtúra során. És mert a humor sosem maradhat ki Novik műveiből, olvashatunk arról is, mi történik, ha az áldásokat osztogató tündér keresztanyák berúgnak a lakomán az áldásosztás előtt.
De olvashatunk egy rövid sci-fit is, ahogyan ízelítőt Novik új, készülő regényéből is. Ahogyan a többi történetben, a sors itt is választás elé állítja a főszereplő testvérpárt. Belevágnak-e egy olyan tengeri kalandba, amely vagy teljes sikerrel vagy totális pusztulással végződik a számukra? És mivel az ismeretlen vizek és partok már a rövidebb történetben is nagyon érdekesnek tűnnek – ahogyan a felvázolt szereplők is -, úgy tűnik, érdemes várni a készülő regényváltozatra is.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
